Versünnep 2020 – karanténban

 

Bieliczkyné Buzás Éva

Versünnep 2020 – karanténban

  1. június 4-én volt a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója.

A magyar Országgyűlés 2019-es határozata a 2020. évet a Nemzeti összetartozás évének nyilvánította: „A történelmi Magyarország területét szétdaraboló és a magyar nemzet harmadát idegen államok fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátum 100. évfordulójára emlékezve.”

A nemzeti összetartozás évének eseményeihez kapcsolódva meghirdették a Versünnep 2020-at, hogy népszerűsítse a magyar nyelvet és a magyar nyelven születő irodalmi alkotásokat. Elsősorban emlékezzünk olyan költőkre, akik születésének kerek évfordulója van:

Pósa Lajos (1850-1914) felvidéki költő születésének 170. évfordulójára,

Reményik Sándor (1890–1941) erdélyi költő születésének 130. évfordulójára,

Szabó Lőrinc (1900–1957) születésének 120. évfordulójára,

Csoóri Sándor (1930–2016) születésének 90. évfordulójára, valamint

Bella István (1940–2006) születésének 80. évfordulójára.

A Főnix Versmondó körben többen jelezték, már hiányzik, hogy összejöjjünk, a próbákon hallgassuk meg egymástól a legszebb költeményeket, aztán a Kulturális Központban mutassuk be összeállításunkat a közönségnek.

Műsorainkban éppen az a szép, hogy beleélhetjük magunkat a költő érzéseibe, gondolataiba, és átadjuk másoknak is. A hálás közönség soraiban ilyen köszönetet hallunk: „Olyan sok gondom van az életben, de most itt, a versek hallatán feltöltődtem, erőt kaptam. Ezután bátrabban viselem az élet megpróbáltatásait”.

Ezért érdemes.

A Korona Vírus azonban közbeszólt. Nem szabad csoportosan gyülekezni, és szájmaszkot kell használni. Szájmaszkban azonban nem lehet verset mondani.

Mit tehetünk?

A tervezett műsorunk címe már meg van: Versünnep 2020. A verseket lehet, sőt kell tanulni, ha nem csoportosan, akkor otthon, egyedül. Legyünk felkészülve, hogy amikor elmúlik ez a félelmetes „Vírus korszak”, kiállhassunk a Kulturális Központ színpadára.

Íme az ajánlott költők egy-egy verse:

Pósa Lajos (Nemesradnót, 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.)

költő, meseíró, dalszerző, a magyar gyermekirodalom klasszikusa.

Pósa_Lajos

Pósa Lajos: Dal a hazáról

Azt dalolja a kis madár

A virágos ágon:

Legszebb ország Magyarország

Ezen a világon.

 

Azt zúgja a Tisza, Duna

Hömpölygő hulláma:

Magyarország a világnak

Ékes koronája.

 

Azt ragyogja a csillag is

A csillagos égen:

Magyarország tündérország

A föld kerekségen.

 

Azt dobogja a szívemnek

Forró dobogása:

Áldott legyen a magyarok

Gyönyörű hazája!

 

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.)

költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.

05.Reményik Sándor

Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

 

Mikor a bűntől meggyötörten

A lelkem terheket hordozott

Egyszer csak könnyebb lett a lelkem

Valaki értem imádkozott.

 

Valaki értem imádkozott,

Talán apám, anyám régen?

Talán más is, aki szeret.

Jó barátom vagy testvérem?

 

Én nem tudom, de áldom Istent,

Ki nékem megváltást hozott,

És azt, aki értem csak

Egyszer is imádkozott.

 

Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.)

Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja.

Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,

szeressétek a gyermekeimet.

 

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

 

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

 

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

 

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

 

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

 

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd, őket, csillagos éjszaka.

 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

 

S ti mind, élő és halott anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

 

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk hatalmas világ.

 

Az ember gonosz, benne nem bízom.

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

 

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

 

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, kiket szeretek!

 

Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Üröm vagy Budapest, 2016. szeptember 12.)

József Attila-díj (1954, 1970), Kossuth-díj (1990, 2012), Nemzet Művésze-cím (2014)

költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Csoóri Sándor

Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa

Anyámnak fáj a feje,

nem iszik feketét –

Anyámnak fáj a feje,

nem szed be porokat:

szótlanabb sápadtsággal

feji meg tehenét,

szótlanabb sápadtsággal

söpröget, mosogat.

 

Anyámra durván szólnak

jöttment idegenek?

Anyám az ijedtségtől

dadog és bereked.

Sötét kendőjét vonván,

magányát húzná össze:

ne bántsa többé senki,

félelmét ne tetőzze.

 

Anyám utakon lépdel

s nem jut el sehova.

Szegénység csillagától

sebes a homloka;

vállára még az orgonavirág

is úgy szakad,

mintha csak teher volna,

jószagú kárhozat.

 

Nyár van égen és földön,

zene szól, muzsika,

Anyám csönd-sivatagján

el kell pusztulnia.

Gépek, gyártmányok zengnek

csodáktól szélütötten,

de egy se futna hozzá:

„segítek, azért jöttem”.

 

Anyámnak fáj a feje –

anyámnak fáj a semmi,

Anyám fekete rózsa

nem tud kiszínesedni.

Egy éjjel földre roskad,

megtört lesz majd, kicsi –

Bejön egy madár érte

s csőrében elviszi.

 

Bella István (Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.)

Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító.

Bella István

Bella István: Nincs szebb

Úgy írtam én eddig a verset,

ahogy csak népmesék születnek.

 

A valót mondtam, s nem a világot,

a szelet, s nem a moccanó ágat,

 

csak úgy, ahogy a semmibe nézett

egy – ki tudja ki – és megébredt,

 

s ahogy fölnéz, hát sírástól

bugyborékol a rét, tűz táncol,

 

s zöld ág, leveles hasú kígyó

forrósodik, sziszeg a kíntól.

 

E meséket kell elfelednem,

hogy dallá magamat tehessem,

 

ifjúságom kell megtagadnom,

hogy fiatal s egyetlen maradjon,

 

mert várjon virág, vagy csak a föld,

nem mindegy, hogy mit örököl:

 

Csak, ami voltam, az leszek.

Nincs szebb és félelmetesebb.