Kategória: Versmondás

  József Attila: Áldalak búval, vigalommal   Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel.   Topogásod muzsikás…

Dittrichné Vajtai Zsuzsa: A TAVASZ ÉBREDÉSE….   A tavasz újra ébredése tiszta, békés csenddel tele, csak a madarak csicsergése hallatszik,…

Csanádi Imre: Tavaszodó Harangoznak már a gerlék, fojtott hangon hirdetik a hatalmas Nap győzelmét; zúgják, hogy tavaszodik.   Már a…

      Petőfi Sándor: Nemzeti dal   Talpra magyar, hí a haza! / Itt az idő, most vagy soha!…

  Áprily Lajos: Március A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan…

Várnai Zseni: Csodák csodája Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig…

  WASS ALBERT: A GYÖKÉR MEGMARAD Ezerszáz esztendeje már, hogy hazát foglaltak őseink e földön, s őrizték vérrel, ésszel, türelemmel…

  Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében…

  Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22 – Budapest, 1989. január 22.) Kossuth-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy…

  Fésűs Éva: A lényeg A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás…

JÓZSEF ATTILA: NAPHIMNUSZ         Szeress úgy, mint a Nap! “A Napsugár nem kérdezi, Hogy mennyit ér a fénye A Napsugár…

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S…

ADY ENDRE: AZ ÚR ÉRKEZÉSE Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával,…