Petőfi Sándor: Nemzeti dal

 

 

Petőfi Sándor 2

 

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

 

Talpra magyar, hí a haza! / Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! –

A magyarok istenére / Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!

 

Rabok voltunk mostanáig, / Kárhozottak ősapáink,

Kik szabadon éltek-haltak, / Szolgaföldben nem nyughatnak.

A magyarok istenére / Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk

 

Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére / Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!

 

Fényesebb a láncnál a kard, / Jobban ékesíti a kart,

És mi mégis láncot hordtunk / Ide veled, régi kardunk!

A magyarok istenére / Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!

 

A magyar név megint szép lesz, / Méltó régi nagy híréhez;

Mit rákentek a századok, / Lemossuk a gyalázatot!

A magyarok istenére / Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!

 

Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak,

És áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket.

A magyarok istenére / Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

Petőfi Sándor

 

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza körül, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt.

 

 

Petőfi “dal”-nak nevezte költeményét, de valójában kiáltvány, felhívás a nemzethez: agitál, lelkesít, haladéktalan állásfoglalásra késztet. A lényegre lerövidített kurta mondatok parancsa válaszút elé állítja a hallgatókat, és azonnali elhatározásra ingerel: választani kell a rabság és a szabadság között. Minden versszak utolsó négy sora a refrén, amely már magában foglalja a nép válaszát is.

A többes szám első személyű, esküvel nyomatékosított döntés a hallgatóság megváltoztathatatlan akaratát fejezi ki. A Nemzeti dal a magyar forradalom és szabadság jelképévé vált. Nemcsak Petőfi kortársait indította tettekre, hanem azóta is minden magyart arra kötelez, hogy akár az életét is feláldozza a hazáért és a szabadságért.