Megjelent az új könyv!

„Ez maradt belőlem …”

Bieliczky Joó Sándor kötetből kimaradt versei

Összeállította: Bieliczkyné Buzás Éva

ketten

ELŐSZÓ

A hiány teljessége

Bieliczky Joó Sándor kötetből kimaradt versei

Ami vers egykor kimaradt, most az is kötetbe kerül; vagyis nem feledésre ítéltettek a korábbi válogatás során, csupán várakozásra. Egy újabb lehetőségre várt a gondozáson átesett anyag. A gondos özvegy pedig a hátramaradt anyaggal szeretné még teljesebbé tenni férje életművét: ez se hiányozzék, egy vonás se, ha egyébként a java már napvilágot látott is az „Ez maradt belőlem…”Bieliczky Joó Sándor válogatott versei 2. bővített kiadású könyvben, 2013-ban. A java nem mennyiségi mutató, az akkori válogatás elsősorban a jobbnak ítélt költeményeket szerette volna megmutatni, nem számolva azzal, hogy lesz-e lehetőség további könyvek kiadására. A megjelent kötetben nagyjából a költői életmű fele kapott helyet: kirostálódott a fiatalkori alkotások nagy része, a kevésbé sikerültnek tartott opusok, vagy azok, amelyeket befejezetlennek, töredékesnek találtak. Kényszerű és szűkségszerű megoldás volt annak idején, hogy a terjedelmi korlátok miatt nem gondolkodhattak a teljes kiadásban, illetve abban, hogy egymást követően, akár több kötetbe rendezzék a több mint másfélezer fennmaradt verset.

Bieliczky Joó Sándor termékeny alkotóként sokféle kéziratot hagyott hátra. A költői hagyaték első felét kitevő 2013-as könyvről már írtam egy hosszabb elemzést Helyi érték – Verstemplom pillérei címmel 2018-ban, nem ismerve akkor a még kiadatlan verseket. Így érthető módon merült föl bennem, hogyan viszonyul egymáshoz a két anyag: a válogatott és a válogatatlanul megmaradt kiadatlan; más-e, és változtathat-e bármit is az összes ismeretében az egykor rögzített véleményem.

Ha alapvetően nem is, de elgondolkodtató, hogyan maradhattak ki teljes értékű művek a válogatott anyagból. Rácsodálkozom a mostani művek olvasása közben, hogy 16 évesen milyen érzékenyen, pontosan, együttérzően és megindítóan tudott könnyed vonásokkal portrét rajzolni egy koldusról (A koldus álma).

Vagy később egy részeg emberről: Elindult imbolyogva / árnyékát húzva maga után, / keserű kínokat káromkodva / körözte önmagát az utcán (Részeg).

És természetesen itt is találunk Bieliczkyre jellemző lelkesedést és pátoszt, a forró kását kerülgető szerelmi költeményeket, a tájat és az évszakokat belülről megélőt – a hangjában, ritmusában, dallamában változatlant. Gyöngyszemekre is bukkanhatunk, sorokra, gondolatokra, hasonlatokra: Most diófa-barna / a Balaton (Szépség bujkál); Március-lelkű madarak énekelnek (Március).

Egy lezárt költői életmű végessége mintha ellentétben állna a lezárhatatlan hagyaték gondozásával. Kutatása folyamatos és állandó munkát jelenthet, mintha csakugyan befejezhetetlen volna az újabb eredmények, avagy nézőpontok változása miatt. Ha minden megvan, ha minden meglesz, teljes lehet-e a kiadás, a publikálás,

a napfényre hozás, a hiány fölszámolása? Miféle teljességre törekedhetünk, ha tudható, a legnagyobb hiányzó maga az alkotó. A lankadatlan, hittől vezérelt munka, amely kísérletet tesz e hiányt kisebbíteni és az örökséget gazdagítani, becsülendő erőfeszítés a költő özvegyétől.

Mintha egy súlyos-nagy lexikon lapjai közül peregnének ki az évtizedekkel korábban mentésre és katalogizálásra szánt flóra szépen lepréselődött kincsei.

Egy univerzum préselt csillagai. Még van színük, még van valamennyi csillogásuk.

Reszketnek, remegnek a csillagok, / látod? / Az égbolt titkait álmainkba / zárod

(A csillagok). Mint emlékkönyvben a préselt virágok: kedves emlékek. Őrizzük meg.

  1. április 28. Papp András

 

UTÓSZÓ

Bieliczky Joó Sándor (1929-1983) összes (megtalált) verse:

 Gyermekkori:                          137 (1944-1949)

Ifjúkori:                                    164 (1950-1962)

Férfikori:                                1281 (1962-1983)

Összesen:                              1582

 

A válogatott kötetben megjelent: 200 + 580 = 780

Kötetben nem jelent meg:                                  802

 

Bieliczkyné Buzás Éva: Zárszó

E kötetben közzéteszem azokat a verseket, amelyek férjem ezelőtti könyvéből kimaradtak. Azokat is, amelyek gyengébben sikerültek, vagy befejezetlenül maradtak. Volt idő, amikor a legépelt verseket dossziéba gyűjtve, kezébe adtam, hogy nézze át, és javítsa, ahol szükségesnek találja. Meg is tette, amíg tehette. Ám a halál idő előtt kitette a pontot.

De a „javítatlan” költemények is egy életérzést, egy pillanatnyi gondolatot, egy visszahozhatatlan szituációt fejeznek ki. Tehát itt a helyük, ebben a kötetben.

Felejthetetlen szép szelíd szerelmem!

Verseiddel adj az utókor olvasói számára lelki békét, tiszta örömet.

Ez a kötet halálod 38. évében, 2021-ben jelenik meg. 1983. május 8-án átmentél egy másik dimenzióba, emlékül itt hagyva nekünk a verseidet. Ott a túloldalon is áldjon meg a jó Isten!

 

Bieliczky Joó Sándor: BÍZHATSZ …

 

Gyere és hajtsd fejed a vállamra

simulj hozzám eltéphetetlen láncként

kulcsold össze az ujjaidat a derekamon

és álmodozz bele a szemembe

szempillád se rezdüljön

ha ajkadra csókolom lelkem vallomását

 

Az őszi barackfák gallyai között

nyújtsd felém érett gyümölcsöt tartó kezed

és mosolyogj a levelek résein át

a szívembe, nevess harsogó kedvvel

hadd visszhangozza kacagásod a hegy

szeretem hallani hangod távoli visszaverődését

 

Vess fénylő hullámokat az életemben

és szórd jóságod sugarát mindig, mint a nap

nem élek vissza soha önzetlen szerelmeddel

nem, ne félj, bízzál szavaim igazában

és Érted cselekvő tetteim hűségében

bízhatsz, mert Te vagy a beteljesülésem …

(Debrecen, 1964. június)

Bieliczky Joó Sándor újságíró, költő

(Hajdúszoboszló 1929. december 12. – Budapest 1983. május 8)