Ligeti György emlékezete

Ligeti György

Kossuth-díjas magyar zeneszerző.

(Dicsőszentmárton, 1923. május 28. – Bécs, 2006. június 12.)

Tanulmányait a kolozsvári zenekonzervatóriumban, majd a budapesti Zeneakadémián végezte, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Járdányi Pál és Veress Sándor tanítványaként. Tanulmányai elvégzése után népzenekutatással foglalkozott. Romániában ösztöndíjasként több száz erdélyi magyar népdalt gyűjtött. 1950-től a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított. Az 1956-os forradalom leverése után a kölni rádióhoz került külső munkatársként. 1959-ben Bécsben telepedett le, és 1967-ben megkapta az osztrák állampolgárságot. 2006. június 12-én hunyt el Bécsben, 83 évesen. Hamvait a bécsi Zentralfriedhofban helyezték örök nyugalomra.             (Wikipédia)

Ligeti György 2.

Ligeti György szerzői estje (1979)

A Budapesti Zenei Hetek kiemelkedő eseménye volt 1979. október 8-án Ligeti György szerzői estje, amelyet Kovács Sándor zenekritikus is igen nagyra értékelt: „Ha egykor az 1979-es hangverseny-évre emlékezünk, elsősorban a Ligeti-est jut majd eszünkbe. Régen várt találkozásra kerülhetett végre sor a Zeneakadémia nagytermében.

A meghatottan ünnepi hangulathoz hozzájárult az a tény, hogy Ligeti Györgyben világhíres hazánkfiát ünnepelhettük. De talán még fontosabb, hogy személyében olyan mester látogatott hozzánk, aki napjaink zenéjének meghatározó egyéniségei közé tartozik. Három kompozíciót hallhattunk: az 1965-ös Requiemet, az 1972-es Kettősversenyt és a 3 évvel későbbi San Francisco Polyphonyt. A koncert végén úgy érezhettük, hogy Ligeti pályájának igen fontos szakaszát követhettük figyelemmel.”

Kroó György kritikája szerint a hangverseny sikeréhez az előadók is hozzájárultak:

„Ligeti György szerzői estje ismét a mai zene reprezentatív fórumává emelte e Korunk Zenéje fesztivált. A zeneszerzői minőséghez előadói minőség társult – elsősorban a Requiemben: a Magyar Rádió szimfonikus zenekara és énekkara, Pászthy Júlia, Takács Klára és az élete szuper-teljesítményét nyújtó Lehel György méltó volt a nehéz és szép feladathoz.”

A Zeneműkiadó másodszor hajtott végre bravúros vállalkozást. Az előző évben Luigi Nono ittjártakor, 1979-ben pedig Ligeti György szerzői estjéhez igazítva jelentette meg Várnai Péter interjú-kötetét. Ebből idézem Ligeti Györgynek a Requiemhez kapcsolódó gondolatait:

„Gyermekkoromban sokszor nagyon féltem. De felépítettem magamnak egy képzeletbeli országot, mely biztonságot adott a félelmek ellen. Elemista koromban szinte nem is láttam a való világot. Később pedig gyakran foglalkoztatott az Utolsó ítélet-eszme, minden vallástól függetlenül. Lényege a félelem, a halálfélelem, szörnyű események elképzelése – és, ezeknek a túlzott expresszivitás, kifejező erő révén való elidegenítése, kihűtése.

Állandóan bennem élt az elképzelés, hogy egyszer írok egy Requiemet. 1961-ben Stockholmban rendeltek tőlem egy nagyobb méretű zenekari művet kórussal. A harang megkondult bennem, és felajánlottam, hogy írnék egy requiemet. Az ajánlatomat elfogadták.”

A nagy sikerű budapesti koncert végén az előadókkal együtt a zeneszerző is meghajolt a közönség előtt. De hogy hogyan – azt Fodor András költő fogalmazta meg legszebben:

„Ligeti György szögletes-kényszeredetten sietett ki a pódiumra, megköszönni a közönség ünneplő tapsait. Lépteiben, darabos gesztusai belső lendületében mindazonáltal ott érződött a megtért fiú öröme, akit, lám, akkor is szívesen fogadnak, ha nem tékozlóként, hanem gazdagon jött vissza az atyai házba.”

 

Ligeti György zeneszerző köszöntése 70. születésnapján (1993)

Ligeti György 1923-ban született az erdélyi Dicsőszentmártonban. Hat éves korában költöztek Kolozsvárra. Zenei tanulmányait is ott kezdte, majd 1945-ben a budapesti Zeneakadémián folytatta, ahol később, 1950-1956-ig zeneelmélet tanár volt. 1956-ban Nyugatra távozott – ettől kezdve életének főbb városai: Bécs, Köln, Stockholm és Hamburg voltak.

Az 1979. október 8-ai szerzői estjére jött ismét Budapestre. A nevezetes hangverseny után Kovács Sándor zenekritikus így írt: „Régen várt találkozásra kerülhetett sor a Zeneakadémia nagytermében, és bizony nehéz elfogódottság nélkül beszámolni róla. Kétségtelen, hogy a meghatott hangulathoz nagyban hozzájárult az a tény is, hogy Ligeti Györgyben világhíres hazánkfiát ünnepelhettük. De talán még fontosabb, hogy személyében olyan mester látogatott hozzánk, aki napjaink zenéjének meghatározó egyéniségei közé tartozik – azon kevesek közé, kiknek neve egy korszakot fémjelez.”

Az első budapesti látogatást még sok követte, hiszen itt hívei, valamint régi és újabb tanítványai várták. 1993. május 30-án 70-ik születésnapja alkalmával különösen nagy szeretettel ünnepelték. A Bartók rádió műsorában Varga Bálint András beszélgetett a zeneszerzővel, a Felhang című műsorban pedig Papp Márta zenetörténész számolt be Ligeti György 1956 előtt megjelent könyveiről, írásairól, amelyek népzenei- és zeneelméleti kutatásait, valamint kortárs művek elemzéseit tartalmazták.

Ligeti György 1949-1950-ben járt népzene-gyűjtőúton Romániában, Erdélyben.

A népdalok zeneszerzői munkásságában is megjelentek, de nemcsak idehaza az ötvenes években, hanem akkor is, amikor már külföldön élt és egészen más stílusban komponált.    

 

Budapesti Tavaszi Fesztivál

  1. március 15-én jelent meg Klenjánszky Tamás, az Interart Fesztiválcenter igazgatójának tájékoztatása a Budapesti Tavaszi Fesztivál gazdag műsoráról.

Íme egy részlete:

„A Musica Danubiana sorozatban a régió közös kulturális örökségére, a Duna menti országok 18. századi zenetörténeti repertoárjának kevéssé ismert értékeire, valamint mai zeneszerzőinek alkotásaira irányítjuk hallgatóink figyelmét.

A Pontes Artium fejezetcím a nem európai, ősi kultúrák jelenlétét mutatja be a 20. századi Európa művészetében. A témának szentelt nemzetközi konferencia védnökeként vendégünk lesz Ligeti György. (Forrás: Rádiófónia 3. és 4. kötet)

*

 Ligeti György nagyon ritkán szerepelt a Magyar Rádióban, kevés művét rögzítették.

Ligeti György műveinek rádiós felvételei

 Öt dal Arany János verseire A felvétel ideje: 1953. (kb.)

A bujdosó (Arany János)                   2.40

Csalfa sugár (Arany János)                2.00

Igyunk biz azt egy-egy kicsit (Arany János)  0.45

A legszebb virág (Arany János)                     1.50

Az ördög elvitte a fináncot (Arany János)    1.40

(Máthé Jolán – ének, Arató Pál – zongora)

 

Az asszony és a katona

(Magyar Állami Népi Együttes ének és zenekara, vez. Pászti Miklós)

1954.06.21.                2.30

 

Kamarakoncert (Budapesti Kamaraegyüttes, vez. Mihály András)

  1. 12. 17. 15.00

Négy lakodalmi tánc (1950)

A menyasszony szép virág, A kapuban a szekér,

Hopp ide tisztán, Mikor kedves Laci bátyám

1./ (Veszprém Város Vegyes kara, Kórodi Anikó – ének,

Bokor Júlia – zongora, vez. Zámbó István)

  1. 12.18. 4.35

2./ (Budafoki kamara kórus, Hegedűs Katalin – zongora, vez. Biller István)

1983.10.01.                4.05

 

Lux aeterna (1966) (MRT énekkara, vez. Sapszon Ferenc)

  1. 09.27. 7.50

 

Tíz darab fúvósötösre          (Filharmónia Fúvósötös)

1975.06.14.                13.30

 

Continuum csembalóra       (Horváth Anikó – csembaló)

  1. 12. 24. 4.15

 

Éjszaka (Weöres Sándor)

1./  (Pécsi Tanárképző Főiskola vegyes kara, vez. Tillai Aurél)

1979.03.30.                2.00

2./ (Pesterzsébeti Csili kamarakórus, vez. Zakariás Anikó)

1981.03.04.                3.45     (+ 1 mű)

 

Reggel (Weöres Sándor)

1./ (Pécsi Tanárképző Főiskola vegyes kara, vez Tillai Aurél)

1979.03.30.                1.24

2./ (Pesterzsébeti Csili kamarakórus, vez. Zakariás Anikó)

1981.03.04.                3.45     (+ 1 mű)

 

Passacaglia Ungherese         (Horváth Anikó – csembaló)

  1. 11. 25. 5.08

 

Hungarian Rock       (Horváth Anikó – csembaló)

  1. 12. 25. 4.55

 

Kállai kettős (Budapesti kamarakórus, vez. Szabó Tibor)

1982.01.15.                3.30

 

Pápainé – népballada vegyes karra (ELTE Bartók Béla énekkara, vez. Baross Gábor)

1984.10.24.                4.25