Körmendi Gitta: VAGYOK…

Körmendi Gitta: VAGYOK…

Körmendi Gitta 2

Napsugárral fénylek, széllel útra kelek,
tűhegynyi csillagból, hatalmassá leszek.
Én vagyok a vén fa, én vagyok a virág,
én vagyok a semmi, én vagyok a világ.
Sült kenyér illata, tiszta forrás vize,
én vagyok a jó szó, én vagyok az Ige.
Csodalátó szemnek én vagyok a fénye,
én vagyok az öröm, én vagyok a béke.
Illatos gyümölcsnek mézédes zamata,
tavaszköszöntésnek ujjongó dallama.
Rejtőzöm a rügyben, álmodok a magban,
hang vagyok a hangban, dal vagyok a dalban.
Trillázó madárral ágról-ágra szállok,
hűs folyó vízében csobogássá válok.
Nádszálon pihenek a szitakötővel,
egy vagyok jelennel, múlttal, és jövővel.
Én vagyok a színfolt pillangóknak szárnyán,
száguldok szabadon a vadlovak hátán.
Felülök a szirtek csúcsának hegyébe,
ritmusként robbanok bele a zenébe.
Óborként csillanok csendülő pohárban,
nesztelen lépkedek a Csend Templomában.
Én vagyok életem ezernyi csodája,
létemnek Alfája, és az Omegája.
Amíg örömeim a világtól vártam,
kolduló szememmel, csak hiányát láttam.
Ám most enyém minden, amit csak akarok,
ám, mi mindennél több, az az, hogy én: VAGYOK!

Körmendi Gitta könyve

Körmendi Gitta író, költő 1952 október 21.-én született Nógrád megyében, Szirákon. Jelenleg Jenőn, egy dunántúli kistelepülésen él és alkot. 2003-ban kezdett verseket írni.