Kókai Rezső zeneszerző, zenetörténész

Bieliczkyné Buzás Éva

Kókai Rezső zeneszerző, zenetörténész

(1906. 01. 15 Budapest – 1962. 03 06. Budapest)

 

Kókai Rezső 1

  

A Zeneakadémián Koessler János zeneszerzés- és Hegyi Emmánuel zongoratanítványa volt. Zenetörténetet Freiburgban tanult, doktori disszertációja: Franz Liszt in seinen frühen Klavierwerken (Lipcse, 1933).

1926 és 1934 között a Nemzeti Zenede tanára volt, 1929-től oktatott a Zeneakadémián is, zeneesztétikát, komponálást, pedagógiát, 1952-től stílustörténetet.

1945-től a Magyar Rádió zenei osztályának vezetője, 1946 októberétől a megfelezett részleg komolyzenei szekciójának első embere 1948-ig, de haláláig kapcsolatban maradt az intézménnyel, mint az új zenei felvételek „szuperlektora”.

Háromszoros Erkel-díjas (1952, 1955, 1956).           (Forrás: Wikipédia)

 

KókaiRezső_Torockó11

Toroczkó utca 11

 

Részlet a Rádiófónia 4. kötetéből

 

Kókai Rezső szerzői estje a Rádióban (1933)

  1. június 7-én a fiatal Kókai Rezső szerzői estjét tartották a Rádióban. A műsorban dalok, valamint gordonkára és zongorára komponált művek hangzottak el.

Pályakezdésének fontosabb mozzanatai: Kókai Rezső 1906-ban született, zeneszerető családban. Édesanyja zongorázott, édesapja pedig fanatikus Wagner-rajongó volt. Szülei gondoskodtak alapos zenei neveléséről. A Zeneakadémián zongora és zeneszerzés szakra vették fel. Professzora, Koessler János hatására az otthonról hozott Wagner-bűvkör mellett a romantikus Brahms felé fordult érdeklődése. A főiskolai években dalokat, zongora- és kamaradarabokat komponált. 1926-ban, fisz-moll vonósnégyesével elnyerte a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók pályázatát, amelynek díja egy római-milánói-párizsi tanulmányút volt. A romantikus iskolán nevelkedett ifjú zeneszerző szembe találta magát a nyugati modern zenével.

Útkeresése a zenetudomány területén hozott számára eredményeket. Freiburgban tanult tovább zenetörténetet, filozófiát és művészettörténetet. 1933-ban írta meg doktori disszertációját Liszt Ferencről. Kókai Rezső nagyszerű zongorista volt, de nyilvánosan általában csak saját műveit tolmácsolta.

 

Kókai Rezső: István király című oratóriuma (1942)

  1. március 15-én Kókai Rezső István király című oratóriumát mutatták be az Operaházban szcenírozott formában, azaz színpadi előadásban. A karmester Berg Ottó volt.

A mű, amely a keresztyén és pogány tábor drámai szembenállását fejezte ki, 1938-39-ben készült Vitnyédi Németh István szövegére. A bemutató után azonban évtizedekig feledésbe merült.

Kókai Rezső a budapesti Zeneakadémián Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést, de az ott elsajátítható konzervatív zeneszerzési stílus nem elégítette ki. Egy pályadíj elnyerésével lehetősége nyílt arra, hogy nyugat-európai városokban tanulmányozza a modern zenei irányzatokat. 1933-ban zenetudományi doktorátust szerzett a freiburgi egyetemen.

Később ő lett a 20. századi zene egyik legjobb ismerője és ismertetője. Önmaga számára azonban mégsem találta meg azt az utat, amelyen mint zeneszerző biztosan járhatott volna.

Fiatal korában írott műveit – bár technikailag hibátlanok – később nem vállalta.

 

Kókai Rezső-daljátékai: a Fülemüle, a Lészen ágyú és a Hét-falu kovácsa (1949-1951)

Az 1949-es évtől a Rádió úgynevezett „operett-brigádja” hétről-hétre új zenés játékot, operettet mutatott be. A Hol késnek a rádió-operettek? c. írás azonban már változásról tudósított:

„A Rádió igyekezett újabb és újabb operettel kellemes szórakozást nyújtani. A folytatás azonban elmaradt. Az átmeneti operett-szünet oka a műfaj rádióbeli átszervezése.

Eddig főleg mennyiséggel igyekeztünk kielégíteni a szórakoztató műfaj iránti igényt,

most azonban a minőségi munkára kell áttérnünk, ezért megszűnt az „operett-gyártás”.

A minőségi munka érdekében igyekeztek megnyerni az úgynevezett komoly zeneszerzőket is, mint például Kókai Rezsőt. Tamássy Zdenkó, a könnyűzenei osztály akkori vezetője, később így emlékezett a közös vállalkozásra: „Megkérdeztük Kókai Rezsőt, hogy volna-e kedve daljátékokat írni. Szívesen vállalkozott rá. Ő ezt előtanulmánynak tekintette az operaíráshoz.

Szűkebb baráti köre és tanítványai tudtuk, hogy szerette a könnyűzenét is. Többször hallottam őt dzsessz-muzsikát zongorázni, és mondhatom, briliáns volt.

Kókai Rezső a Rádió rendelésére írta a Fülemüle, a Lészen ágyú és a Hét-falu kovácsa c. daljátékait. Akkor még lakklemezre rögzítettük a darabokat, javításra nem volt lehetőség, ezért a felvételre nagyon felkészülten kellett megjelenni a szereplőknek és a zenekarnak.

Kókai is ott volt minden alkalommal. A Kókai-daljátékok bemutatói kiemelkedő események voltak a Rádióban, mert olyan nemes-veretű, igényesen hangszerelt, népszerű könnyűzenét tudott írni, amely már az opera határát súrolta.

Őszintén megmondom, hogy azért nem buzdítottuk több daljáték írására, mert nem akartuk a komolyzenétől elvonni, hiszen az volt az ő igazi területe.”

A Kókai-daljátékok közül legnagyobb sikert az 1951-ben bemutatott Lészen ágyú érte el, amely Gábor Áronnak, a szabadságharc legendás ágyúkészítő mesterének regényes történetét dolgozta fel. Gyurkovics Mária, a kor legkiválóbb koloratúrszopránja olyan szívhez szólóan énekelte a női főszereplő, Krisztina áriáját, hogy igazi sikerszám vált belőle.

 

Kókai Rezső: Hegedűverseny (1953)

Kókai Rezső Hegedűversenyét is 1953-ban mutatták be a Magyar Rádióban.

Ney Tibor hegedűművész így emlékezett a mű születésére és bemutatójára:

„Kókai Rezsővel egy időben jártunk a Zeneakadémiára. Első triójában én játszottam a

hegedű szólamot. Akkor találkoztunk először, s kötöttünk életre szóló muzsikus-barátságot.

Amikor Hegedűversenyét írta, a hangszerrel kapcsolatos tapasztalataimat igyekeztem átadni neki. A komponálás minden mozzanatát megbeszéltük, kipróbáltuk. Érdekes és szokatlan a mű kadenciája, ami tulajdonképpen hegedűszóló timpani kísérettel. Orgonapontra emlékeztető megoldás, ami kitűnően sikerült és nagyon eredetien hat. A Hegedűversenyt nekem ajánlotta a szerző és én lelkes odaadással mutattam be 1953-ban, először a Rádióban, aztán nyilvános koncerten is. A Rádiózenekart Lehel György vezényelte. Kókai Rezső legjobb művének tartom, sajnálom, hogy csak kevesen játsszák. Az egyik növendékemnek betanítottam, koncerten is előadta. Aztán Gertler Endrével külföldi koncertek után lemezre is felvették.”

Kókai Rezső Hegedűversenyét a II. Magyar Zenei Héten „formalizmussal” vádolták, pedig nagyon is világos, közérthetőségre törekvő zene.

 

Kókai Rezső 4

 

 

Elhunyt Kókai Rezső zeneszerző (1962)

Az 1962-es esztendőben a magyar zenei élet több nagy egyéniségétől búcsút kellett venni.

  1. március 5-én Kókai Rezső halála alkalmából nemcsak a zeneszerzőt, főiskolai tanárt, zenetudóst, hanem a Rádió zenei főosztályának lektorát és egykori zenei vezetőjét is gyászolták.

A felesége később így emlékezett férje rádiós munkáira:  „Kókai Rezső rádióval való kapcsolata  sokoldalú volt. 1945 után a háborús romokból kellett újrateremteni a Rádió zenei életét. Ezt a hősies munkát Lajtha László egy évig, Kókai Rezső három évig, Polgár Tibor pedig még hosszú időn keresztül végezte. Újjászervezték a Rádiózenekart, felvették a kapcsolatot a hazai előadóművészekkel, a külföldi ajándéklemezekkel feltöltötték a szétdúlt hanglemeztárat és fokozatosan beindult a zenei műsor.

Az 1950-es években alakult meg a Rádió úgynevezett „operett-gyára”, amely minden magyar zeneszerzőt mozgósított, így Kókai Rezsőt is, és több igényesen komponált daljáték került ki kezei közül. 1960-ban pedig a komolyzenei lektor munkáját bízták rá. Neki kellett véleményezni és felvételre ajánlani azokat a műveket, amelyeket a zeneszerzők a Rádiónak írtak, többnyire a Zenei főosztály megrendelésére. Az új mű partitúráját mindig hazahozta és az íróasztalánál nézte át. Fantasztikusan gyorsan és biztos ítélőképességgel állapította meg a zenemű értékét. Minden héten egy délelőtt úgynevezett lehallgatásra ment be a Rádióba, amikor a már magnószalagra rögzített műveket hallgatta meg egy bizottság.

  1. március 5-én délelőtt ment be utoljára, délután még a Zeneakadémián is tanított.

Aznap éjjel a szívinfarktus végzett vele … 56 éves volt.”

 

Kókai Rezső 3

 

„Kókai Rezső halála kivételes egyéniségtől fosztotta meg a magyar zenei életet. Mesterségbeli felkészültsége példamutató volt, ebben alig akadt párja. Hegedűversenye a műfaj legértékesebb hagyományait töltötte meg egyéni mondanivalóval, nevét ez a műve tette ismertté Európa-szerte. Több mint három évtizeden keresztül volt a Zeneművészeti Főiskola tanára. Tanítványai számára felejthetetlen marad sugárzó egyénisége, nagyszerű zongorajátéka, rendkívüli tudása” – írta róla az egyik emlékező. Kókai Rezső Magyarországon elsőként kezdte behatóan tanulmányozni a modern zenét. A témával kapcsolatos tanulmány-sorozata először a Rádióban hangzott el, majd megjelent a Muzsika c. folyóiratban, illetve a Századunk zenéje kötetben.

Egy másik rádiósorozata: A zenei romantika története volt, ezen belül a Wagnerről szóló 6. előadásának felvétele már halála után hangzott el.

 

Kókai Rezső 2

 

Emlékeznünk kell Kókai Rezső utolsó nagy munkájára is. Az Operaház megbízására

  1. tavaszán kezdte el Erkel Ferenc késői művének, a Brankovics György c. operának az átdolgozását. Hamburger Klára így írt erről: „Jobb kezekbe aligha kerülhetett volna ez a munka. Kókai Rezső filológiai pontossága, rendkívüli stílusismerete, ízlése, virtuóz kompozíciós technikája tette lehetővé, hogy a budapesti Operaház repertoárja kerek, jól-hangzó, jól felépített és meghangszerelt, jó prozódiájú, drámai, hatásos Erkel-operával gazdagodott.

 

De Kókai is örömmel kezdett a nagy feladathoz: ez zenetudós-zeneszerzőnek való munka, s ifjúkorától kezdve szívéhez, adottságaihoz, egész zenei beállítottságához valójában a romantika világa állt legközelebb. Lázasan dolgozott, betegágyán sem hagyta abba a munkát. S alighogy befejezte a partitúrát, örökre kihullott kezéből a toll. Az Erkel Színházi nagy sikerű bemutatót 1962. június 21-én már nélküle tartották meg.”

 

Kókai Rezső születésének 75. évfordulója (1981)

  1. január 15-én emlékeztek Kókai Rezső születésének 75. évfordulójára. A nagyszerű zeneakadémiai tanár alakját, egyéniségét, a hálás tanítványok idézték fel. A Rádió azonban mint egykori zenei vezetőjét, majd lektorát tisztelte benne, az archívum pedig őrzi zeneműveinek hangfelvételét. Kókai Rezső Magyar Rádióval való kapcsolata 1945 tavaszán kezdődött. A háború utáni első esztendőben Lajtha László volt a zeneigazgató. Távozása után a komolyzenei osztály vezetője Kókai, a könnyűzenei osztályé Polgár Tibor lett. Kókai igyekezett felvenni a kapcsolatot az előadóművészekkel és a zeneszerzőkkel – telefonon, levélben, élő szóval – ahogy a nehéz, ám hősi korszakban lehetett. Kérésére sokan és szívesen jöttek a Rádióba muzsikálni.

Kókai Rezső mint zeneszerző nem tudott igazán kibontakozni, bár művei kitűnő felkészültségről és választékos ízlésről tanúskodtak. Kortársainak műveit azonban jól ismerte, tájékozott volt a legújabb irányzatokban is. 1960-tól kezdve – mint a Rádió zenei lektora – nagy örömmel és lelkesedéssel végezte munkáját, korai, 1962-ben bekövetkezett haláláig.

 

Kókai Rezső: István király – opera-oratórium (2000)

  1. október 17-én az Erkel Színházban előadták Kókai Rezső István király című opera-oratóriumát. Kerényi Mária így írt a különleges előadásról: „Megszokhattuk már, hogy a Záborszky-család nevével hitelesített Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus tervszerűen törleszti zeneéletünk nyomasztó adósságait, mégis meglepett (és meghatott), hogy a millennium alkalmával élve, Kókai Rezső rég feledésre ítélt szcenikus oratóriumának előadására vállalkoztak. Az István királyt az 1938-ban meghirdetett pályázatra komponálta a 30-as évei elején járó szerző, aki korának rendkívül művelt muzsikusa volt: zeneszerzést Koesslernél – Bartók, Kodály és Dohnányi mesterénél – tanult, filozófiát Heideggernél hallgatott, disszertációját Liszt korai zongoraműveiről írta.

Első jelentős alkotása a történelmi tárgyú oratórium (szövegkönyvét is maga állította össze Vitnyédi Német István katolikus pap-költő nyomán). Noha a mű dramaturgiája igencsak kezdetleges, nemes és invenciózus zenei anyaga – mindenekelőtt a kórustablók nagyszabású sorozata – leginkább színpadi keretbe foglalva érvényesül. Az 1942-es operaházi ősbemutatót a zseniális Oláh Gusztáv rendezte. A mostani előadás rendezése: Horváth Zoltán impozánsan felépített, látványelemekben gazdag, képeskönyv-technikája telitalálat. Megvalósítja a zeneszerző eredeti szándékát: nemzeti múltunk kultikus alakját őszinte pátosszal és a nagyságnak kijáró hódolattal emeli piedesztálra. Ami pedig a zenei megvalósítást illeti: minden elismerést megérdemel a Záborszky Kálmán karmesteri irányításával az igényes partitúra magával ragadó hangszeres és vokális tolmácsolása.”

 

Kókai Rezső műveinek rádiós felvételei

 

1950                Fülemüle – daljáték (Miklós Kata, Szabó Miklós – ének, Operaház           gyermekkara,  stúdió zenekar, vez. Fischer Sándor)

1951             Verbunkos szvit (MR szimf. zkara, vez. Somogyi László)
Lészen ágyú – daljáték (Magyar Áll. Operaház zenekara, vez. Polgár Tibor)

1953                 Hegedűverseny (Ney Tibor – hegedű, MR szimf. zkra, vez Lehel György)

Tíz dal (Páka Jolán, Melis György, MR szimf. zkara, vez. Erdélyi Miklós)

1954                Ária + Burla ostinata (Ney Tibor – hegedű, a szerző – zongora))
Négy magyar tánc (Balassa György – klarinét, a szerző – zongora)
Szerenád vonóstriósra (Ney trió)
Hét falu kovácsa – daljáték

1956                Medvetánc + Ugrótánc (Banda Ede – gordonka, a szerző – zongora))

1958                Concerto all’Ungherese (MRT szimf. zenekara, vez. Lehel György)

1960                Széki rapszódia (MRT szimf. zenekara, vez. Lukács Ervin)

1963                Hegedűverseny (Gertler Endre – hegedű, MRT szimf. zkra,                                vez. Lehel György) (2. felvétel!)

  Improvizációk (Petri Endre – zongora)
Kétzongorás szonáta (Petri Endre, Varjas Anna)

1966                Verbunkos szvit (MRT szimf. zenekara, vez. Kórodi András) (2. felvétel!)

1972                Szerenád vonóstrióra (Duska Károly – hegedű, Fias Gábor – mélyhegedű,

Devich János – gordonka) (2. felvétel!)

1975                Széki rapszódia (MRT szimf. zkara, vez. Medveczky Ádám) (2. felvétel!)

1976                Négy magyar tánc (Kovács Béla – klarinét, Szűcs Lóránt – zongora)

                (2. felvétel!)

1979              Kétzongorás szonáta (Dévényi Lajos, Dévai Tibor) (2. felvétel!)

Kvartettino (Balassa György klarinét, Ney Tibor – hegedű,

Banda Márton – mélyhegedű, Banda Ede – gordonka )

Verbunkos (Garay György – hegedű, Sebők György – zongora)