Kodály Zoltán-Petőfi Sándor: Nemzeti dal – bemutató

Az 1956-es év legtöbb vihart kavart zenei eseménye Kodály Zoltán – Petőfi Sándor Nemzeti dal c. költeményére komponált férfikari művének bemutatója volt.
A történetet a Vass Lajos emlékezete c. könyv, illetve a rádióújságban megjelent írások alapján idézzük föl. Vass Lajos, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének karnagya a következőket mondta az előzményekről: „1956. tavaszán Kodály Zoltán közölte velem, hogy megzenésítette Petőfi Sándor Nemzeti dal c. költeményét és érdeklődjem meg, hogy a főnökeim megengedik-e, hogy elénekeljük? Már másnap megkérdeztem Otta István vezérőrnagyot, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének helyettesét, – mert énekkarunk műsor-politikai kérdéseivel ez a főcsoport foglalkozott – aki örömmel fogadta a hírt, és kijelentette: gondoskodnak a mű bemutatásának méltó kereteiről.”
A bemutató azonban egyelőre csak egy házi-koncertre korlátozódott.
A rádióújság műsorajánlatában azonban 1956. nyarán többször is olvasható híradás az új Kodály-kórusmű előadásáról. Például július 28-án: „Kórusaink életéből c. műsorunkban hírt adtunk már arról, hogy Kodály Zoltán három új férfikari művel gazdagította zeneirodalmunkat.
E heti műsorunkban a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese énekkarának előadásában,Vass Lajos vezényletével megszólaltatjuk a három új művet: Vörösmarty két epigrammájára
(A nándori toronyőr, és Emléksorok Fáy András emlékkönyvébe), valamint Petőfi Nemzeti dalára írt kóruskompozíciókat.”
1956. augusztus 18-án – már az ünnepre készülve elhangzottak az új Kodály-kórusok is.
Vass Lajos karnagy a rádióújságban így nyilatkozott a Nemzeti dalról: „Csodálatraméltó a mű fiatalos lendülete. Kodály eddigi nagy Petőfi-kórusainak tragikus, megrázó hangját nem találjuk benne. Ujjongó, mindent felrázó zene ez. Ha úgy látjuk, hogy a 25 éves Petőfi az érett férfi erejével és tökéletességgel szól a versben, akkor most azt érezzük, hogy az életműve magaslatán  álló Kodály 25 éves fiatalsággal ragad el bennünket … Bizonyára mindenki megérti, hogy a Néphadsereg énekkarának és nekem, a karmesternek mekkora boldogság a Nemzeti dal bemutatása.”

Kodály Zoltán, mögötte Vass Lajos

A Nemzeti dal nyilvános előadásának időpontja azonban egyre késett. Akkoriban más erősödött a társadalmi-politikai feszültség, és Petőfi verse, Kodály zenei tolmácsolásában a robbanás veszélyével fenyegetett. Az együttes azonban hosszú, 3 hónapos kínai turnéra készült …
Hogy az új Kodály-mű műsorra tűzése nem halasztható a kínai vendégszereplés utánra, azt a hivatalos szervek is tudták. A kérdés csak az volt, mikor, hol és ki rendezze meg a bemutatót?
Végül is a feladatot a Hazafias Népfront vállalta: a Károlyi-kertben „A magyar muzsika ünnepén” műsorra tűzték a Nemzeti dalt. A hatóságok ugyan kísérletet tettek, hogy a Filharmónia segítségével némi mondvacsinált rendezés-jogi kifogással elodázzák a bemutatót, de ez nem járt sikerrel.
1956. szeptember 4-én este, zsúfolt nézőtér előtt megtartották a hangversenyt, és a Rádió egyenes adásban közvetítette. A koncert első részében a Rádiózenekar játszott Lehel György vezényletével, a második rész műsorát pedig a Néphadsereg Művészegyüttese adta.
A hangversenyen megjelent Nagy Imrét Kodály Zoltánnal együtt lelkesen ünnepelte a publikum.
1956. szeptember 6-án, – az utazás előtti estén – a Néphadsereg Művészegyüttese a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Kodály Zoltán-Petőfi Sándor Nemzeti dalával búcsúzott a magyar közönségtől.
A rádióújság 1956. szeptember 16-ai címlapján a „történelmi eseménynek” nevezhető fénykép látható: a Magyar Néphadsereg művészegyüttese, Vass Lajos vezényletével a Nemzeti dalt énekli a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.
Akkor még senki sem sejthette a folytatást …
Az együttes hangverseny-turnéja december közepéig tartott, így Kínában szereztek tudomást az októberi forradalomról, s alig várták, hogy hazaérjenek. Elutazásuk előtt ugyan még szó volt róla, hogy hazafelé jövet Moszkvában is adnak hangversenyt, de a forradalmi események hírére a tagok megtagadták a szovjet fővárosban való fellépést.
Azonban a sikeres szereplésről hazatért együttest büntetésül feloszlatták, és a karnagyokat szélnek eresztették. Vass Lajost azért, mert abszolút tekintélyével nem akadályozta meg a tiltakozó demonstrációt. Az 1956. decemberében feloszlatott énekkart az Országos Filharmónia keretében  Állami Férfikar néven újjáélesztették, amelybe a Honvéd-kórus énekeseinek többségét felvették. Vass Lajos lett a karnagyuk.

A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Kodály-Petőfi Nemzeti dalát énekli Vass Lajos vezényletével

Bieliczky Joó Sándor : A  NEMZETI  MÚZEUM  ELŐTT
(Kodály Zoltán születésnapjára)

A költőnél szóban érik a tett.
S a zenésznél, a hangjegyek
Amelyek érző szavakká lesznek,
És újjá formálják a nemzetet.
A Holnap szava a gondolatban ébred,
S a tegnapból született versidézet
Holnapután már történelem.
*
Álltam a Múzeum csarnoka előtt.
A kórus a csendet feszítve várt.
És égő szemek fénycsóvái keresték
Az ősz Mestert: Kodályt.
Petőfi és Kodály kezet fogott,
És talpra állt a bús magyar
S a lelkes tömeg tekintetében
Született sok száz győzelmi dal.
Kezemben zászló volt a tett.
Suhogó selyme feszített,
S énekké vált az akarat.

Az arcokat kottának láttam
S a kórus lélekből szakadt
Telt hangon
E forradalmas városon
Fáklyák lángját gyújtotta meg
S a fény, 48-ra emlékezett.

Mellettem áll egy kisfiú.
– Az arcán nagy belső háború –
Lelkén röpül az esküdal:
Hogy legyen szabad a magyar!

S a Mestert követeli a nép …
A tömegből némán előlép.
Szép ezüst szakálla
Kender-puha csendjén
Tollászkodik a nyár
Havas bércek hegyén –
Megáll … és az ujjongó akarat
Szívére villantja a gyújtott lángokat.

A nép és a művész itt lett nemzet.
„Nem sokaság, hanem lélek!”
Melynek szíve a Holnapért dobog.
S reményei, e hősi dallamok.

(Kecskemét, 1956. december 16.)