Illyés Gyula két szerelmes verse

Illyes_Gyula és felesége

 

ILLYÉS GYULA:  GYÖNYÖRŰ, GYÖNYÖRŰ

 

Hátam mögött – szívem is hallja –

törik az őszi fű;

te jössz, tudom. Miről? A lépted

nesze is gyönyörű.

 

Gyönyörű lesz, ha megjelensz;

már csak egy pillanat.

Gyönyörű rögtön a világ,

mihelyt része vagy.

 

Fásult volt, borús a szívem

szomorú, keserű.

Ha benne vagy, a szívem is

ragyogó, gyönyörű!

 

Ködös őszi táj ez a szív,

de ha nap besüt,

üveges lombja fölragyog,

tündöklik mindenütt.

 

ILLYÉS GYULA: JÓ ÉREZNI

 

Jó érezni azt, hogy szeretlek

nagyon és egyre-egyre jobban.

Ott bujkálni a két szemedben,

rejtőzködni mosolyodban.

 

Érezni, hogy a szemeid már

szemeimben élnek és néznek,

s érezni azt, hogy szép, veled szép,

és csak veled teljes az élet.

 

Mit el nem értünk,

külön tévelyegve;

talán egy kis fészek adja meg

nekünk,

hol ajk az ajkon egymást

átölelve,

nevetve-sírva boldogok leszünk.

Illyés Gyula

(Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2.– Budapest, 1983. április 15.)

Költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő,

a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.

Kitüntetései:

Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1936), Kossuth-díj (1948, 1953, 1970)

József Attila-díj (1950), Herder-díj (1970)

A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1982), Magyar Örökség díj (posztumusz, 1997)