ILLYÉS GYULA: A MESTER GONDJAI

 

Sumonyi Papp Zoltán:

Egy ritkán idézett vers az 1983. április 15-én elhunyt Illyés Gyulától

Illyés Gyula és felesége a stúdióban

Illyés Gyula és felesége a Magyar Rádió stúdiójában

 

ILLYÉS GYULA: A MESTER GONDJAI

 

Szögek, ezek!? Micsoda istenbarmai

szabadultak a szakmába megint? Neked

ezek – szögek? A rendelés szerint? Ezek

fognak embernyi súlyt megbírni? Külön is

üzentem, hogy minden harmadikát

hosszabbra kovácsolják: két egymásra-tett

lábfejet kell átüssenek s a fában

két coll legalább, másképp: hol a – tartás?!

Meghogy a szögfőt kalaposra vagy

gombásra: adják meg azért a formát;

akad a csődületben is szakértő!

Itt álljak neki fuserolni, üllő

s jancsikalapács nélkül, hidegen?

Na nem! Azt a keszeget talán ezek is

megbírják, de amazt, a zsufa köpcöset,

meg azt a langalétát, azt nem vállalom.

Kötözzétek oda istránggal, hevederrel,

bánom én, derékszíjjal, szoknyakorccal,

mert úgyis:

– megtéve, amit ember megtehet –

én, én megyek; nem fogok vörösödni

a mások slendriánsága miatt.

 

Asperján György hozzászólása: Milyen tipikus ez a felvétel, ez a felállás. De a vers! Az nem tipikus. Ha nem Illyés neve volna fölé írva, el sem hinném. Modern hangvétel, rejtett irónia, kétségbeejtő realitásérzék… A gondos mester körültekintése… És az egyes költői képek: olyan szokatlanok Illyéstől. Ez a szikárság, ez a lényegre törés. Mert végül is kiről van szó? Csak egy koldus vándor-prédikátorról, végül is csak Jézusról… Remek vers, remek.

És úgy ültök ott, mintha két három órája készült volna a felvétel, olyan meghitten, otthonosan, örökkévalóan…

Nyugodjék békében a Mester, mert végül is mégis ő volt a legnagyobb, aki ezekben az évtizedekben eltávozott, a helyére már senki nem ülhet. Sokat próbált, olykor kompromisszumra kényszerült, de végül mégis egész ember maradt élete nagy támasza, Kozmutza Flóra mellett.