Hogyan lettem rádiós

Bieliczkyné Buzás Éva: Hogyan lettem rádiós

MR-épülete2013

 

AZ ÖTLETRŐL

Hogyan lettem rádiós? címmel jelent meg egy könyv.

A Magyar Rádióban, amikor én ott dolgoztam, ezernél több munkatárs volt.

Ezek közül csak kevesek beszámolója jelenhetett meg. Bán Béla írta a facebookon, hogy őt felkérték az írásra, megtette, el is küldte, de nem jelent meg a könyvben. Ezért a közösségi oldalon tette közzé.

A Rádió hőskora képekben és hangokban címmel Balogh Barnabás áldozatos szorgalommal gyűjtötte a Rádióújságban megjelent képeket, írásokat, műsorokat. Igaz, hogy ezek főleg a műszaki, az ifjúsági és a politikai adások munkatársairól szóltak. A Zenei Főosztályról csak a könnyűzenei rovat szerkesztői jöhettek számításba, a komolyzenei műsorok készítői közül talán senki.

Így én, – mint a Rádiófónia – 75 esztendő a magyar zene hullámhosszán készítője nem is várhattam volna felkérést. De az ötlet, a cím nagyon jó!

Tehát igyekszem én is megfogalmazni a Rádióban töltött 33 év történetét.

AZ ELŐZMÉNYEK

Hajdúszoboszlón jártam általános iskolába és gimnáziumba. Érettségi után a Debreceni Zeneművészeti Szakiskolában tanultam hegedülni és énekelni. Tagja voltam a Gulyás György által vezetett Kodály leánykarnak. Többször találkoztunk Kodály Zoltánnal. Nagy élményünk volt, hogy 1958 júliusban részt vettünk a wellsi Llangollenben a Nemzetközi Kórusversenyen és megnyertük az ifjúsági kategória első díját. A kórus jutalma: utazás Londonba rádió és televízió felvételre, valamint hangverseny Brüsszelben a Világ Kiállításon. Később a Debreceni Tanítóképző Intézetben népművelő-könyvtárosként végeztem. Szakdolgozatomat a zenei ismeretterjesztés módszereiről írtam. Lírai szoprán hangommal a Mozart-éneklés volt a szenvedélyem. Két alkalommal vettem részt Ausztriában mesterkurzuson: 1973-ban a Salzburgi Mozarteumban Erna Bergelnél, és 1976-ban a Bécsi Zeneakadémián Irmgard Seefriednél.

Bieliczky Joó Sándor újságíró-költő férjemmel tizenegy évig éltünk Debrecenben, de titokban Budapestre vágytam. Örültem, hogy 1974-ben a férjemet a fővárosba helyezték szerkesztőnek. Én pedig a népművelő-könyvtáros oklevelemmel elindultam a Szentkirályi utcába, hogy a Könyvtárosok Egyesületében érdeklődjek munkalehetőség iránt.

El kellett mennem a Magyar Rádió Bródy Sándor utca 5-7 számú épülete előtt. Férjem arra kért, hogy Varga Ferencnek, egykori barátjának adjak át egy üzenetet. A Rádió bejáratánál lévő kaputelefonon hívtam fel a szerkesztőt. Kérdezte, hogy mi járatban vagyok. Mondom: könyvtárosi állásra jelentkezem. Erre ő: „Itt a Rádió könyvtárában éppen keresnek valakit.” Felvitt a IV. emeleten lévő könyvtárba, ott bemutatkoztam a vezetőnek.

Kiderült, hogy zenei témájú könyvek feldolgozásához keresnek ilyen érdeklődésű könyvtárost.

A szerződés hamarosan megköttetett. Így kezdődött. 1974–2007-ig (33 éven keresztül) a Magyar Rádió munkatársa voltam. Három évig a 60 ezer kötetes Szakkönyvtárban készítettem a zenei katalógust, innen a Zenei főosztályra vettek át, a főszerkesztő mellé adminisztratív munkakörbe. Kiegészítésként, (szellemi kielégülésként) évtizedeken át szenvedélyesen gyűjtöttem a zenei dokumentumokat. Ez lett az alapja minden további munkámnak. Szinte elbűvölt mindaz, ami körülvett: a Rádiózenekar-, énekkar-, gyermekkórus tagjainak állandó felfokozott hangulatú jelenléte, valamint a zenei archívum gazdagsága

Hivatásommá vált a Rádió és a magyar zeneszerzők kapcsolatának feltárása. Különösen 1985-től kezdve, amikor a Zenetudományi Intézet a következő feladattal bízott meg: „A Magyar Rádió új magyar zenei felvételeinek, mecénási szerepének feldolgozása, belső rádiós források alapján, 1945-től kezdve, évek, nevek és a művek címe szerint.”  Tíz évig tartott ez a „mellékes” munkám.

MAGYAR ZENE

A másik jelentős esemény a Magyar Zene folyóirattal való kapcsolatom lett. Első alkalommal Lehel György karmester emlékezete című kéziratomat adtam át Breuer János szerkesztőnek. Hamarosan hívott telefonon: „Megható és fantasztikus!” Megjelent! Majd egy ismétlő folyóirat közölte és angolra is lefordították. A Rádióban is meglepetést okozott: Körmendy Ferenc a Zenei osztály főszerkesztője, Erkel Tibor és mások, lelkesen gratuláltak. Ez lehetett az „erkölcsi alapja” annak, hogy a Rádiófónia című sorozatom a Kossuth-adón elindulhasson.

A Magyar Zenében következett: Sárai Tibor, Szőllősy András, Hidas Frigyes, Soproni József és Láng István interjú-sorozata, végül pedig a Mihály Andrással történt beszélgetés. Azt hiszem, a legendás zeneszerző-tanár-karmester számára ez volt az utolsó „őszinte” kitárulkozás, valóban számvetés, mert a következő évben meghalt.

A zenetörténet iránti érdeklődésem folytatódott. Továbbra is kerestem a még élő idős zeneszerzőkkel való találkozást. A velük való beszélgetéseket magnetofonszalagra rögzítettem, leírtam, és eltettem a jövő számára. Mintha megéreztem volna, hogy ezeknek később nagy hasznát veszem.

MAGYARORSZÁG A XX. SZÁZADBAN címmel a Szekszárdi Babits Kiadó Kollega Tarsoly István szerkesztésében 1998-ban adta ki a nagyszabású, lexikon-értékű 4 kötetes sorozatot.

A 3. kötetben található: a kultúra, művészet, sport és szórakozás – benne „A Magyar Rádió zenei élete” 1956-tól 1998-ig az én írásom.

Arra vágytam, hogy a több mint két évtized óta gyűjtött dokumentum halmazt közzé tehessem. A rádiózás varázsa és a zenetörténet iránti érdeklődésem hozta létre a Rádiófónia75 esztendő a magyar zene hullámhosszán című sorozatot,

az 1925. december 1-ei indulástól kezdve 2000. december 1-ig. Tehát a 20. század zenetörténetének nagy részét dolgoztam fel időrendben.

  1. december 1-én indult el a sorozat, azonban a 200 adásra tervezett Rádiófónia
  2. május 20-án a 185. adással véget ért.

185 műsor hangzott el a Kossuth adón (egyenként 55 percben), amelyek 185 CD-re lettek rögzítve. Adásonként 10 oldalnyi, tehát a 185 műsorhoz 1850 oldalnyi szöveget írtam.

Később ebből készítettem el a rövidített, írásos változatot négy kötetben. Egyben kiegészítettem az el nem hangozhatott műsorok szövegével. Évek múlva elővettem a dossziékban rejtőző dokumentumokat és Emlékezzünk zeneszerzőinkre címmel újabb három kötetben tettem közzé, a háromszor 12 = 36 komponistával készült egykori interjút és a többi emléket. 2020-ban készült el, a Debreceni Alföldi Nyomdában.

1992-ben bíztak meg a Rádióban a Zenei lektorátus ügyeinek intézésével. Én voltam az „összekötő” a lektorok és a zeneszerzők között. A komponisták beadták legújabb műveik kottáját, azt én körbe adtam a három lektornak. Ők véleményt írtak róla, majd közösen döntötték el, hogy ajánlják-e a művet rádiós felvételre, vagy nem. A válaszokat pedig én írtam meg a szerzőknek. Sok zeneszerzőt megismertem, tudtam, kinek milyen műve szerepel a Rádióban, mi a vélemény róla. A lektorátus és így ez a munkám 2007-ben szűnt meg.

BÚCSÚ A RÁDIÓTÓL

2007-ben új korszak kezdődött a Magyar Rádióban. Az idősebb munkatársakat – nem elküldték – hanem elvették a műsoridejüket, tehát feleslegessé váltak.

Valamikor az volt a szokás az osztályon, hogy ha valaki nyugdíjba ment, akkor ünnepélyesen, ajándékkal, jó kívánságokkal búcsúztattuk. Most ilyenről szó sem volt.

Csak közölték, hogy már nincs műsorunk, adjuk le a belépőnket.

*

UTÓJÁTÉK

2008-tól Hajdúszoboszlón, férjem szülővárosában élek. Az ő irodalmi hagyatékát (verseit, újságcikkeit és irodalomtörténeti írásait), valamint az én zenetörténeti gyűjteményemet a Főnix Emlékszobában helyeztem el.

Hajdúszoboszló kulturális havi folyóiratában a Szókimondóban rendszeresen megjelennek (mások mellett) zeneszerzőkről szóló írásaim. (Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Bárdos Lajos, Ádám Jenő, Pongrácz Zoltán, Hidas Frigyes, Decsényi János, Harmat Artúr, Maros Rudolf, Bozay Attila, Fekete Gyula, Kocsár Miklós).

Időközben Alapítványt kezdeményeztem, amelyet 2015. június 1-én a Debreceni Törvényszék „EMLÉKSZOBA ALAPÍTVÁNY – a zene és a költészet ápolásáért” néven bejegyzett.

Az Emlékszobában rendszeresen Baráti találkozót tartunk, a Főnix Versmondó- és Népdalköröm műsoraival pedig igyekszünk a város irodalmi és zenei életét is színesíteni.

  1. szeptember 2-án a Város Képviselő-testülete Szép Ernő Díjban részesített, a Hajdúszoboszló Város Kultúrájáért tett példaértékű zenei és irodalmi munkásságomért.

*

Rádiófónia 1

Rádióújság – 1992. december 1.               Az első adás

Rádiófónia 100

  1. október 22. 100. adás

Rádiófónia 150

  1. szeptember 19. 150. adás

Rádiófónia 185

  1. május 20. 185. (befejező) adás