Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem

 

Isten tenyerében ébredtem 2

Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

Láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

 

Isten tenyerén ébredtem

 

Hamvas Béla (1897 – 1968) evangélikus lelkész gyermekeként született.

Író, filozófus, esztéta és könyvtáros volt. Élete nagy részében mellőzöttségben volt része. A XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodója hosszú éveken át raktáros volt Tiszapalkonyán.

Rendkívüli szellemét azonban nem lehetett kalodába zárni.