Emlékezzünk Veress Sándor zeneszerzőre

Emlékezzünk Veress Sándor zeneszerzőre

(Kolozsvár, 1907. február 1. – Bern, 1992. március 4.)

Zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus és népzenekutató

 

Veress 2

Szüleivel 1917-ben költözött Kolozsvárról Budapestre. 1923 és 1927 között Kodály Zoltán tanítványa volt a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés szakán.

1927-től 1933-ig a zongora szakon tanult Hegyi Emánuelnél, majd Bartók Bélánál.

Már tanulmányai alatt, 1927 és 1934 között, népdalkutatóként dolgozott a Néprajzi Múzeumban Lajtha László mellett, és 1930-ban népdalgyűjtő úton is részt vett Moldvában, ahol mintegy 150 népdalt rögzített fonográfra. A moldvai népdalgyűjtő út eredményeinek hatására Bartók 1934-től népzenei asszisztensként alkalmazta a rendszerezési munkálatok segítésére a Magyar Tudományos Akadémián.

Bartók Béla 1940-es emigrálása után Kodály Zoltán munkatársaként dolgozott.

Kodály Zeneakadémiáról történt távozása után, 1943-tól Veress vette át a zeneszerzés főtanszak vezetését.  A főiskolán tanítványai között volt ebben az időszakban többek között Ligeti György és Kurtág György is.

1945 után a kultúrában történő kommunista térfoglalással Veress nem tudott együtt élni. Olyan zeneszerző volt, aki művészeti kérdésekben nem ismert el politikai korlátokat.  Mind erősebben felbukkant benne az emigráció gondolata.

  1. február 6-án elhagyta hazáját. E miatt 1949-ben – Kodály Zoltán után másodikként – megítélt Kossuth-díját sem vehette át. Svájcban, Bernben telepedett le. 1950-től a berni konzervatóriumban oktatott zeneszerzést és zeneelméletet, majd 1968–1977 között a berni egyetem zenetudományi tanszékén tanított.

Zeneszerzőként 1933-ban mutatkozott be Budapesten, és ezt követően külföldön is sikerrel szerepeltek művei. Tóth Aladár már 1937-ben elismeréssel írt róla: „Igaz művész szólal meg…, akinek magasabb ideáljai vannak, aki a muzsikától komolyan vár és követel valamit saját lelke és embertársai számára…, aki a zene hangjaival tisztázni akar és tisztázni is tud valamit… a kavargó élet káoszából”.

Műveinek alapja a népzene, de már korai periódusában is törekedett az új nyugat-európai stílusáramlatok megismerésére, és tapasztalatainak felhasználására.

Magyarországi alkotó korszakának jelentős művei a Térszili Katica című táncjáték (1943) és a Sancti Agustini Psalmus, Szent Ágoston szövegére írt zsoltár (1944).

Bartók Béla 1945-ben bekövetkezett halála a legmegrázóbb eseményeként hatott

rá, és a gyászünnepélyre zenekari siratóéneket komponált, amelyet görögül Threnosnak nevezett.  1948-ban pedig, a forradalom centenáriumára írta a Respublica-nyitányt, Petőfi Sándor szövege nyomán.

Svájci munkássága alatt jelent meg műveiben először a tizenkét fokú szerkesztési technika, saját stílusához, egyéni hangjához igazítva (Vonóstrió, 1954).

Több versenyművet írt, jelentős alkotásai között van a Hommage a Paul Klee című fantázia, a Zongoraverseny, a Passacaglia concertante, a Vonósnégyes-verseny és a Klarinétverseny. 1962-ben Demény Jánoshoz írt levelének részlete: „… úgy érzem, hogy Oboaversenyemmel egészen új utakon járok, amely további munkáimra elhatározó fontosságú lesz, mert nagy távlatok nyíltak meg előttem: régi és új technikák, kifejezésmódok, tradíció és jelen nagy szintézisben való összefogása.”

Jelentős műve még a Csellószonáta, a Zongoratrió, de írt még dalokat is.

A magyar zene két óriása, Bartók és Kodály árnyékában nehezen találták meg saját útjukat a következő generációk zeneszerzői.  1945 után minden megváltozott a világban és a zenében is, Veress Sándor azonban képes volt továbbhaladni azon az úton, amelyet Bartók, a második bécsi iskola és több évszázad zenei hagyománya kijelölt számára. Műveinek alapja a folklór, kompozícióiban a reneszánszban kialakult kontrapunktikus szerkesztésmódot használta, viszont sajátjává tette a dodekafón gondolkodást, művei a tizenkétfokúság végtelen lehetőségeiről árulkodnak.

Veress Sándor a Bartókot és Kodályt követő magyar zeneszerző-nemzedék széles látókörű, nemzetközileg is elismert képviselőjének számít, noha Magyarországon viszonylagosan kevéssé ismert. Veress 1992-ben, 85 éves korában hunyt el Bernben, a svájci állampolgárságot csak élete utolsó hónapjaiban vette fel.

 

Részletek a RÁDIÓFÓNIA sorozatomból

 A Magyar Rádió pályázatának díjnyertes művei (1948)

A Magyar Rádió az 1848-as forradalom és szabadságharc százéves évfordulóját új művek bemutatásával kívánta emlékezetessé tenni és pályázatot hirdetett különböző, a rádióban megszólaltatható műfajok számára. Meglepően nagy volt az érdeklődés, a pályamunkák várakozások felüli számban érkeztek. A két zenei nagydíjat Kadosa Pál zongorára és zenekarra írt Concertinója és Veress Sándor Szent Ágoston zsoltára kapta.Sárai Tibor

Sárai Tibor (1919-1995)

Sárai Tibor a rádiós bemutató után ezt írta a Rádióújságban: „A Rádió Magyar muzsika című adását különösen ünnepivé tette, hogy a Kodályt és Bartókot követő nemzedék talán két legjelentősebb műve állt műsorán: Kadosa Pál Concertinója, valamint Veress Sándor Szent Ágoston zsoltára. A két mű jelentősége szellemi és dologi nagyszerűségükön túl abban áll, hogy Kadosa a hangszeres, Veress pedig a vokális zene területén új muzsikánknak a „mindenkihez szóló” hangját találták meg ezekben a műveikben, anélkül, hogy egy jottányit is engedtek volna a nívóból vagy személyes elképzelésük elsődlegességéből, anélkül, hogy valamelyes kompromisszumot tettek volna a művészi hitel rovására. A hangverseny bizonyította a zsűri ítéletének helyességét, hogy a Rádió zenei nagydíját ennek a két reprezentatív alkotásnak ítélte oda.”

Veress Sándor a Szent Ágoston zsoltára c. művét az 1943-44-es, háborús években komponálta, amelyben, érthető módon a fasizmus elleni harcát akarta kifejezni, zenei eszközökkel. A megzenésítésre alkalmas szöveget, azaz a Szent Ágoston zsoltára az eretnekek ellen c. himnuszt Babits Mihály Amor Sanctus c. műfordítás-gyűjteményéből választotta.

 

Amor Sanctus

Babits Mihály Amor Sanctus

Visszatérő gondolata: „Mind, akik Békére vágytok, nézzétek az Igazságot!”

A mű rádiós előadását megelőzte a zeneakadémiai bemutató: 1948. február 19-én,

Somogyi László vezényletével, Jámbor László, a Budapesti Kórus és a Székesfővárosi Zenekar előadásában.

 

Somogyi László

Somogyi László (1907-1988)

 

Veress Sándor zeneszerző 75. születésnapja (1982)

Veress Sándor zeneszerzőnek 1982. február 1-jén volt a 75. születésnapja, ám őt nem köszönthettük itthon személyesen, hiszen 1949-ben elhagyta hazáját, melyet viszontlátnia többé nem adatott meg.  Bulla Károly újságíró külföldön készített vele interjút, amely a születésnapra a Film Színház Muzsika hetilapban jelent meg. Címéül a komponista-tanár egyik fájdalmas mondatát emelték ki: „Nem ismernek otthon engem eléggé”. Az írás bevezetését idézem: „Veress Sándor 1982-ben ünnepli 75-ik születésnapját. Ez az ünnep talán ismét fölhívja a figyelmet a svájci Bernben élő zeneszerzőre és népzenekutatóra, a berni egyetem immár nyugdíjas professzorára. Veress Sándor Kodálynál tanult zeneszerzést és Bartóknál zongorát. Világhírét itthon alapozta meg, ám a koncepciós perek hatására, a negyvenes évek végén elhagyta az országot. Olaszországban járva találkozhattam a neves komponistával, aki vállalta a beszélgetést.”

 

Berlász Melinda

Berlász Melinda

Az évforduló alkalmával, Berlász Melinda szerkesztésében tanulmánykötet jelent meg a Zeneműkiadó jóvoltából. A három részes könyvben Demény János bemutatta Veress Sándor életének és művészi fejlődésének legfőbb állomásait, dokumentumokkal igazolva műveinek sikeres hazai és külföldi bemutatóit. A kolozsvári Terényi Ede a kiemelkedő műveket elemezte, Berlász Melinda pedig a Bartók és Kodály nyomdokain haladó népzenekutató munkásságáról számolt be. Veress 1930-ban ment először népdalokat gyűjteni, mégpedig a moldvai csángó-magyarok közé, s ezzel kivívta mestereinek elismerését is.

 

0 R
Ujfalussy József (1920-2010 )

 

A tanulmánykötet elején olvasható Ujfalussy József  Köszöntője, amelynek néhány gondolatát idézem:„Zenei életünk ezzel a könyvvel köszönti a 75 éves Veress Sándor zeneszerzőt, népzenetudóst és pedagógust, századunk magyar és egyetemes zenekultúrájának kiemelkedő mesterét. Vagyunk még jó egy-néhányan, pályatársai, egykori növendékei, tisztelői, barátai, akik annak idején személy szerint ismerhettük őt. Láthattuk, ünnepelhettük egy-egy művének előadása után, hallhattuk zongorajátékát, népzenei előadásait, kérhettük véleményét zenei művelődésünk dolgaiban. De azóta, hogy külföldön él és dolgozik, itthon zenész-generációk nőttek fel. Számukra Veress Sándor neve, művészete már inkább fogalom, mint kortársi valóság.”

Veress Sándor egyik legismertebb műve hazánkban a Szent Ágoston psalmusa az eretnekek ellen, amelyet 1943-44-ben komponált, a békére vágyakozva. A középkori zsoltár szövegének mottója:

„Mind, akik Békére vágytok, nézzétek az Igazságot!” A gyönyörű oratórium bemutatója 1948. február 19-én volt a Zeneakadémián: Jámbor László, a Budapesti Kórus és a Székesfővárosi Zenekar előadásában, Somogyi László vezényletével.

 

A mű elismeréseként neki ítélt Kossuth-díjat a zeneszerző nem vette át. 1949-ben Olaszországban tartózkodott, amikor a hazai törvénysértések hallatára (Rajk László perének döntő jelentősége volt ebben) feleségével együtt úgy döntöttek, hogy nem térnek vissza Magyarországra.

 

Veress 3

 

Elhunyt Veress Sándor zeneszerző (1992)

A zenei világ 1992. február 1-jén köszöntötte Veress Sándort, a Svájcban élő magyar zeneszerzőt és népzenekutatót 85. születésnapján. Rádiónkban Bónis Ferenc zenetörténész készített műsort róla, amelyet így ajánlott a hallgatók figyelmébe:

„Hogy a magyar zenebarátok közelebbi emlékei között kevesebb hazai Veress-előadás van, mint amennyi e nagyjelentőségű muzsikust megilletné, az életpályájának alakulásával magyarázható.

Veress Sándor – Kodály és Bartók egykori tanítványa, majd munkatársa, a moldvai csángó népzenekutatás úttörője – a háborút követő évek szellemi újjáépítésének egyik vezető személyisége volt. 1949-ben, Térszili Katica című táncjátékának bemutatására Stockholmba, majd Rómába utazott. Az olasz fővárosban, a rádió hullámain át hallgatta a budapesti Rajk-per közvetítését. E szörnyű esemény hatására úgy döntött, hogy nem tér vissza többé Magyarországra. Nem vette át az 1949-ben neki ítélt Kossuth-díjat sem. Ezzel a sorssal magyarázható a személyét és munkásságát övező, nagyon lassan szűnő évtizedes magyarországi némaság.”

 

dr-bonis-ferenc

Bónis Ferenc (1932-1919)

 

Veress Sándor a 85-ik születésnapján már nagyon beteg volt, és néhány hét múlva,

  1. március 7-én elhunyt. Veress Sándor legszebb, és talán legismertebb műve a basszus szólóra, kórusra és zenekarra komponált Szent Ágoston zsoltára. A zeneszerző a nagyszabású oratórikus művében lelkiismereti figyelmeztetésül választotta Szent Ágoston himnuszát, azt az örökérvényű szöveget, amelyet különösen időszerűnek érzett a kezdődő világháború tragikus éveiben, 1943-1944-ben. Fő gondolata:

„Mind, kik a Békére vágytok, nézzétek az Igazságot!”

A művet 1948-ban még nagy sikerrel mutatták be Budapesten. Egy évre rá azonban azért kellett Veress Sándornak külföldre mennie, hogy megőrizhesse alkotói függetlenségét az „Eretnekek ellenében”.

 

Lajtha László és Veress Sándor „sorsa”

Két nagy 20. századi magyar zeneszerző: Lajtha László és Veress Sándor pályájának kiteljesedését a kor, amelyben éltek, és a korszellem akadályozta meg. Veress Sándor azért érezhette boldogtalannak magát, mert évtizedekig hazájától távol, mintegy kívül-állóként volt kénytelen élni. Lajtha László pedig akkor lett volna boldog, ha magyar gyökereit megtartva, szabad francia szellemben élhetett volna. De ez csak rövid időszakokban adatott meg számára.

 

Veress Sándor műveinek rádiós felvételei

1957  Apátlan gyermeket + Árokpartján lenvirág  + Miért is hoztál a világra
Szép ez a muzsika + Rábaközi nóták

1958 Bölcsődal + Kárpátokon innen és túl

1964  Hegedűverseny + Gyermekdalok (2. felvétel)

1972  Billegető muzsika – I-VII.

1976  Juhásznóta + Kanásztánc + Lassú és friss + Németes és magyaros
Szonatina oboára, klarinétra és fagottra + Tizenöt kis zongoradarab (magyar                     nép- és gyermekdalok) + Ugrós tánc

1977  Négy csángó-magyar gyermekdal Moldvából (feld.)

1978  Két virágének

1980  Szonatina oboára, klarinétra és fagottra (2. felvétel)

1981 Guzsalyasban + Kárpátokon innen és túl (2. felvétel)
Négy csángó-magyar gyermekdal Moldvából (feld.) (2. felvétel)

1984  Tizenöt kis zongoradarab (magyar nép- és gyermekdalok) (2. felvétel)

1986  Négy csángó-magyar gyermekdal Moldvából (feld.) (3. felvétel)

1988  Népdalszvit

*