Emlékezzünk Ránki György zeneszerzőre

Emlékezzünk Ránki György zeneszerzőre

(Budapest, 1907. október 30.– Budapest, 1992. május 22.)

Ránki 3

Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést 1926-1930 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Ezután népzenei tanulmányokat folytatott Lajtha László mellett a Néprajzi Múzeumban. 1947-48-ban a Magyar Rádió zenei osztályát vezette, majd 1948 és 1949 között Párizsban és Londonban élt. John Halas által rendelt filmzenéken dolgozott. Hazatérése után színházi, rádiós és filmgyári megbízásoknak tett eleget.

Sokoldalú zeneszerző, írt operát, musicalt, balettet, filmzenét, kísérőzenét színházi előadások és a rádiójátékok számára, zenekari és kamarazenei műveket, dalokat. Legnépszerűbb, és egyben legismertebb műve a Pomádé király új ruhája című opera, amelynek a szövegét – Andersen meséje nyomán – Károlyi Amy írta a Magyar Rádió felkérésére (később a mű zenei anyagából két szvitet is összeállított). Az Operaházban 1953. június 6-án mutatták be. Ugyancsak népszerű műve az Egy szerelem három éjszakája című musical, amelynek szövegét Hubay Miklós és Vas István írta, film- és tévéváltozat is készült belőle. Komponált misztériumoperát Az ember tragédiája témájára, Madách Imre drámája nyomán (1970), de írt operát Weöres Sándor A holdbéli csónakosára, Chitz Klára ifjúsági regénye nyomán pedig Muzsikus Péter címmel gyermekoperát. A Magyar Rádió is rendszeresen foglalkoztatta, egyik gyermek-musicalje, A győztes ismeretlen címmel, rádiójáték formájában hangzott el a Kossuth Rádióban. Érdekessége, hogy a még fiatalnak mondható Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjai voltak a szereplők.

Kantátát is írt, például József Attila A város peremén című versére, oratóriumot Radnóti Miklós Á la recherche című verse alapján. Filmzenéi közül megemlítendő Macskássy Gyula A két bors ökröcske című rajzfilmjéhez, a Keleti Márton rendezte Két vallomás című, 1962-ben forgatott darabjához és a Körhintához, Fábri Zoltán híres filmjéhez írt zenéje.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: Erkel Ferenc-díj (1952, 1957),

Kossuth-díj (1954),  Érdemes Művész (1963), Kiváló Művészj (1988)  Halála előtt három nappal kapta meg életművéért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

Ránki György hosszú betegség után 1992. május 22-én halt meg Budapesten, egykori lakóhelyén, a II. kerületi Gül baba utca 36. számú ház falán tábla őrzi emlékét.

emléktábla

 

Részletek a RÁDIÓFÓNIA sorozatomból

Ránki György: Fekete szőlő – népdalfeldolgozás (1950)

Ránki György Fekete szőlő című munkájában magyar népdalokat, mégpedig őszi, szüreti dalokat dolgozott fel. A korabeli rádióújság műsorajánlata a népdalcsokor optimista kicsengését hangsúlyozta: „Betakarítva a kenyér, érik a szőlő. A gazdag magyar borvidékeken aranylik vagy piroslik az illatos gyümölcs. A szőlőéréssel kapcsolatos népdalokat dolgozta fel Ránki György, melyek elénk varázsolják a dolgozó parasztság őszi munkájának eredményét, a dús szüretet.

Nem az elmúlás hangulata csap ki ezekből az „őszi”dalokból, hanem az optimizmusé,

az emberi lelket a jól végzett munka után hatalmába kerítő vidámságé.”

 

Pomádé

Pomádé király új ruhája

  Ránki György: Pomádé király új ruhája (1951)

Bemutatóval kezdődött az 1951-es esztendő. Újév napján hangzott el először a Rádióban Ránki György: Pomádé király új ruhája c. gyermekoperája.

A szövegkönyvét Andersen meséjéből Károlyi Amy írta. Barna István zenetörténész így írt a Rádió megrendelésére készült bravúros műről: „Ránki György fölényesen biztos kezű, bámulatosan sokoldalú, sőt sokarcú muzsikus, aki úgy ért anyagához, mint kortársai közül a lehető legkevesebben. Zenekari színfantáziája valósággal kimeríthetetlen. Úgy komédiázik, csúfolódik és sziporkázik, úgy mutat orrot és szamárfület, hogy a hallgató – minden aggályát feledve – örömmel, hálásan követi és cinkos élvezettel adja át magát bűvészmutatványainak.”

A meseopera bemutatása idején Ránki György ironikus és groteszk humora nem volt éppen veszélytelen, amint azt Boros Attila is megfogalmazta a Harminc év magyar operája c. könyvében: „Újszerű zenés komédia keletkezett, vaskos humorral, harsánysággal, opera buffa jelleggel. Lehetetlen nem észrevenni, kihallatszik a szatirikus hangvétel mögül – a szerző szándékának megfelelően – a személyi kultusz éveinek is valamelyes karikatúrája. Az ország élén álló „nagy”, „bölcs” Pomádé és udvartartásának elvakult talpnyalása – mely nem engedte láttatni, hogy a „királyon” nincsen semmi – aktuális történet volt az 50-es évek elején.”

Az akkori hatalmasságok nem vették magukra a mesejáték tanulságait, sőt még Kossuth-díjjal is jutalmazták a zeneszerzőt. Ránki György a meseoperát később átdolgozta, kibővítette az operaházi előadás számára is.

Dózsa György

Derkovits Gyula 1514 fametszet

Ránki György: 1514 – fantázia zongorára és zenekarra (1961)

  1. szeptember 12-én stúdióhangversenyen mutatták be Ránki György 1514 című

fantáziáját zongorára és zenekarra. Előadói: Petri Endre zongoraművész, a Rádiózenekar és Lehel György karmester voltak.

Aki látta – képzőművészeti kiállításon, vagy albumok lapjain Derkovits Gyula  1514  c. fametszet sorozatát, annak soha el nem felejthető, fájó érzésként marad meg a magyar történelem egyik eseménye: a Dózsa György által vezetett parasztlázadás. Ez az 1929-ben készült alkotás ihlette meg jeles zeneszerzőnket, Ránki Györgyöt, hogy a fametszeten látható epizódokat zenében megfogalmazza. Így született meg az 1514 c. fantázia. Ránkinak szokása volt, hogy kompozícióinak ismertetését maga írta meg. Íme új művéről szóló összefoglalása:

„Ez a mű a közismert képzőművészeti sorozat hatására készült. Annak zenei mása, szinte hiteles zenei műfordítása kíván lenni. Az egyes képeken s a bennük rejlő mozgáson kívül a sorozat egészének drámai egységét s a háttérben feszülő, embertömegeket mozgató történelmi erők hatását is igyekszik megjeleníteni. A képek tér-arányait zenei idő-arányrendszerrel, a fehér-fekete fametszet-nyelvet pedig a zongora-zenekar váltogató zenei szövéssel igyekszik tükrözni. Mint képzőművészeti mintája, a zenemű is az embertelenség elleni küzdelemről, a forradalmi múlt mártírjairól és a népi erők legyőzhetetlenségéről kíván szólni.”

Ránki György műve a rádió-bemutató után hamarosan felcsendült a Zeneakadémia nagytermében is. Derkovits Gyula özvegye ekkor írta a következő sorokat a zeneszerzőhöz: „A tegnap esti bemutató előadás hatalmas, szuggesztív ereje először lenyűgözött, végül határtalan magasságba emelt. Ön a hangok kitűnő mestere, életre keltette Derkovits Gyula „1514” c. fametszetét. Eleven erőkké váltak! Nagyszerű érzés két alkotó művész teremtő munkája eredményeit látni, megérteni.”

 

Az ember tragédiája

 Madách Imre (1823-1864) Az ember tragédiája

 

Ránki György: Az ember tragédiája – misztériumopera (1970)

  1. december 4-én szólalt meg először az Operaház színpadán Madách Imre remekműve Az ember tragédiája – Ránki György zenéjével.

A komponista – a filmekben, színpadi darabokban és rádiójátékokban szerzett sokoldalú tapasztalatát felhasználva – 1961-ben határozta el, hogy elkészíti a Tragédia zenés színpadi változatát.  Hosszú éveket töltött a szövegkönyv megformálásával, majd megzenésítésével.

Közismert, hogy a Tragédia 4200 sornyi szövegét a prózai előadások általában 3200 sorra rövidítik. Ránki szövegkönyve 1200 sor, ennek létrehozása közben az volt a célja, hogy a „szent szöveg” legjava ne szenvedjen csorbát.  A 15 madáchi-kép megmaradt és a képek közé látványra épülő közjátékok kerültek. A mű születésének indítékairól a zeneszerző többek között így vallott: „A feladat hosszú évek óta vonz. Valami furcsa kötelességérzet-féle is sarkallt, hogy megpróbálkozzam ennek a hazai, de világraszóló drámai kincsnek zenés színpadi tolmácsolásával. Zenedrámában újrafogalmazni Madách Ember tragédiáját ma, az avantgarde és a beatzene korában, nyilván rendhagyó vállalkozás. A drámai költemény főhőse Ádám: az emberi fejlődésen töprengő, intellektuális ember mintaképe. Nyomon követni belső vívódását, ingadozását – az építő lelkesedés és a romboló kétségbeesés között -, átélni tragikus történelmi látomásait, végül példaadó küzdelem-vállalását, mindez ma aktuálisabb, mint valaha. A mű zárószavai különösen időszerű üzenetként szólnak: „Ember küzdj és bízva bízzál!” Vagyis: ne bízzál a luciferi nihilizmusban, amely önpusztításba kerget és világromboláshoz vezet, hanem bízzál az egyén és társadalmi fejlődés lehetőségében, hogy fennmaradhass.”

 

A holdbeli csónakos

Weöres Sándor (1913-1989): A holdbeli csónakos

Ránki György: A holdbeli csónakos – operafantázia Győrben (1979)

A győri Kisfaludy Színház új épületében 1979. február 23-án volt először operabemutató. A magyar költészet és zene két kiemelkedő alakjának Weöres Sándornak és Ránki Györgynek közös művét: A holdbeli csónakos  c. operafantáziáját mutatták be.  Az előadást a győri és a szegedi színház, valamint az Operaház művészeinek példás együttműködése hozta létre. A bemutatót a Magyar Rádió is közvetítette.

A holdbeli csónakos c. dalműve Weöres Sándor 1941-ben írt, hasonló című, kalandos, mesés játékából készült. Albert István jelen volt a nagy sikerű bemutatón, az ő zenekritikájából idézek:  „Az embert minden élethelyzetben elkíséri a mese: szürke hétköznapokon és fény-teli ünnepen velünk lehet, csak ki kell tárni szívünket befogadására. Weöres Sándor A holdbeli csónakos c. mesejátékában az előadóknak kölcsönözte bravúros nyelvi leleményét, virtuóz verselésének muzsikáló sorait-rímeit, és elragadó ritmus-képleteit. Ránki György zeneszerző pedig kihasználta a lehetőséget: a mese kavargó epizóddarabkáihoz nagy tapasztalattal és fölényes mesterségbeli biztonsággal illesztette színes zenei mozaikjait. Közben felcsillantotta melódia-alkotó készségét és számtalan groteszk-ironikus ötletét.”

Ránki György zeneszerző köszöntése 75. születésnapján (1982)

Ránki György zeneszerző 1907. október 30-án született, így 1982-ben ő is belépett a nevezetes 75 évesek csoportjába. 1926 és 1930 között Kodály Zoltántól tanult zeneszerzést. Tanárának útmutatása egész életére hatással volt. Így emlékezett erre a korszakra: „25 esztendő választott el minket. Én 19 éves voltam, amikor a Zeneakadémián növendékévé fogadott, ő 44.

Kodály

Kodály Zoltán (1882-1967)

Prófétai jelenség volt: megtanított bennünket az igazmondásra, morális felelősségre, igényességre, jó értelmű maximalizmusra. Rendkívüli művészi és nemzetnevelő elképzelése nemzedékek számára nyújtott feladatot, életcélt.”

Ránki György zeneszerzőt a sokoldalúság jellemezte. Látszólag játszi könnyedséggel szökkent át egyik műfajból a másikba. Elmésen verselt, zeneműveihez remek szövegkönyveket írt, virtuózan zongorázott.

Raics István köszöntőjéből idézek: ”Ránki György 75. születésnapján elmondhatjuk róla, hogy ő az egyik legtermékenyebb zeneszerzőnk. Talán nincs műfaj, amivel ne próbálkozott volna, s amiben nem tudott volna újat, igazán ránkis dolgokat mondani. Komponált oratóriumokat, kantátákat, szimfóniákat és nagy hatású tömegdalokat. Pillantása átfogni vágyott az egészet: Madách már nagyon korán kezdte foglalkoztatni, hogy aztán nekifogjon a merészségek merészségének, és Az ember tragédiájából misztérium-operát alkosson. A színpad világa mindig is vonzotta. 1950-ben aratta egyik leglátványosabb sikerét a Pomádé király új ruhája című vígoperával.

Az Egy szerelem három éjszakája is legnagyobb színházi sikereink közé tartozik.”

Ránki György fiatal éveiben elsők között jelentkezett az európai avantgarde hangján. Idősebb korában azonban így nyilatkozott: „Mivel megrögzött természethívő és humanista vagyok, ezért a mai avantgarde-művészethez képest a jövő számára természetesebb, emberibb, szabadabb és közösségibb jellegű zenei fejlődést

képzelek el.”

Ránki 2

Ránki György (otthon)

Ránki György köszöntése 80. születésnapján (1987)

Ránki György zeneszerző 1987. október 30-án ünnepelte 80. születésnapját,

aki mindenkor példát mutatott, hogyan lehet egészségesen, hosszú életet élni.

Röviden így jellemezte „életmódját”:  „Nem feledkezem meg a megszokott napi jógagyakorlatokról, úszásról, elmélkedő sétákról. Élvezem az életet családom, barátaim körében. Négy unokám van, itthon két csitri lány, Londonban két pöttöm legényke.”

Ránki György tiszteletére, születésnapja alkalmával – a Rádióban, a Zeneakadémián és a Fészek Művészklubban szerzői estet rendeztek, a Televízióban pedig portréfilmet sugároztak. A Rádióújságban megjelenő köszöntő írás így kezdődik:

„Ránki György zeneszerzőt, Kossuth-díjas, érdemes művészt nem kell bemutatni, hiszen ki ne emlékezne a Körhinta, a Hattyúdal című filmek kísérőzenéjére, a Pomádé király új ruhája című vígoperára, az Egy szerelem három éjszakája című első magyar musicalre, Az ember tragédiája misztérium-operára. És akkor még nem említettük az oratóriumokat, dalokat, kórusműveket, valamint a többi kamara- és zenekari darabokat.

Ránki György a zene legkülönbözőbb stílusaiban járatos, bámulatosan sokoldalú művész. Egyik területe a komédia, másik az emberiség nagy sorskérdéseinek világa.”

A Pomádé király új ruhája című operából készült két zenekari szvit négy kontinens hangversenytermeit, rádióit bejárta, Amerikában és a Szovjetunióban lemezre is fölvették, hazai lemezkiadása ritka nagy siker volt.

Oberfrank_geza

Oberfrank Géza

Ránki György: Káin és Ábel – oratórium (1990) 

A Bartók rádióban 1990. május 5-én mutatták be: Ránki György Káin és Ábel című oratóriumát, énekes szólisták, valamint a Rádió ének- és zenekara előadásában, Oberfrank Géza vezényletével. Ránki György színes egyénisége sok és különféle élmény hatására alakult ki. Az első meghatározó élményt Kodály Zoltán zeneszerzés-tanítása jelentette számára 1926 és 1930 között. Tanárától a kevés szóval sokat mondás művészetét tanulta, valamint az önmaga és mások iránti igényességet.

Ránki György új művében az igazságos jövőbe vetett hitét fejezte ki és így nyilatkozott: „Az emberi történelem nem más, mint a bibliai Káin és Ábel drámájának örökös ismétlődése: a fondorlatos, fegyveres-erőszakos (alapjában jogtalan) hatalom szakadatlan felülkerekedése a jóhiszemű, védtelen kiszolgáltatottságon.

Századunk – melynek tanúi, részesei és áldozatai vagyunk: káini kor. Meggyőződésem, hogy valami másnak, jobbnak kell jönnie: az Ábelek olyan új világ létrejöttében reménykedhetnek, ahol „többé emberen embernek nem lesz hatalma.”

A Káin és Ábel verses szövegét is magam írtam, a zenei megfogalmazást pedig 1990. február 1-én fejeztem be. A zenekarnak ezúttal kiegészítő szerepet szántam, azért, hogy biztosítsam a vokális kifejezés és a fontosnak vélt szöveg érthetőségének elsődlegességét. A művet oratóriumnak nevezem, de nem tipikus oratórium, inkább afféle egyedi darab, műfaji kötöttségek nélkül.”

A Káin és Ábel három történelmi tablót sorakoztat fel: a távoli bibliai múltat felidéző „Legendát”, a 20-ik századot megjelenítő „Korképet”, majd a közeljövő látomását körvonalazó „Utópiát”. Ez utóbbi mondja ki a mű fő üzenetét: „Többé emberen embernek ne legyen hatalma.”

Farkas Zoltán

Farkas Zoltán

Elhunyt Ránki György zeneszerző (1992)

A Hangversenyciklus századunk zenéjéből (1992. május 11-én) sorozat keretében hangzott el Ránki György Lúdapó meséi című szeptettje, amelyről Farkas Zoltán zenekritikájában többek között ezt írta: „Ránki Györgytől – a Hétfejű sárkány alkotójától a Modern Rézfúvós Együttes újabb kompozíciót rendelt, pontosabban „valami zenei tréfát, jó feltűnő címmel”. A komponistának a cím-ötletet a véletlen adta: a rádió épp Ravel remekét, a Lúdanyó meséit sugározta.  A Lúdapó meséi tulajdonképpen karikatúra-sorozat, egyfajta „Így írtok ti”,  amelyben a szerző nagy mesterek stílusát figurázza ki. A tételcímek sok esetben segítenek felderíteni, hogy ki a karikatúra modellje.

A rádiókoncert után néhány nappal Ránki György földi pályája véget ért. A sors szeszélye folytán a zeneszerző a Lúdapó meséiben épp azon a hangján szólította meg a hallgatóságot, amely talán egész életén keresztül a legjellemzőbb volt rá: közérthetően, sznobéria és nagyképűség nélkül, huncut kacsintással, s ironikus mosollyal.”

Ránki 1

A Magyar Televízió Ránki György emlékműsorának főszereplője Fellegi Ádám zongoraművész volt, aki műsorajánlatát így kezdte: „Nem telt el egy év sem, hogy Ránki Györggyel a balatonföldvári strandon találkoztam. Hórihorgas, Don Quijote-i alakja, csontig lesoványodva ott is szórta a humor és a szeretet nyilait mindenkire. Tele volt tervekkel, – meghívott házába, hogy hallgassam meg legújabb művét,

a Jézus panaszát. A bariton szólamot saját maga énekelte, rekedtes, de nagyon kifejező hangon, és pianinón kísérte.

Ránki György 1992. május 22-e óta nincs közöttünk. De művei továbbra is háborítják a közöny süket csendjét, fricskázzák a pöffeszkedő dölyföt, éneklik szépségét mindennek, ami örök és fiatal.”

Ránki György egyénisége sok és különféle élmény hatására alakult ki: az egyik Kodály Zoltán zeneszerzés-tanítása és emberi példája volt. Sokszor a tucat-számra komponált film- és kísérőzenék enyhítettek megélhetési gondjain – a Körhinta című film nagy sikeréhez az ő zenéje is hozzájárult. Kevesen tudják, hogy 1947-ben még hivatalt is vállalt – a zenei osztály helyettes vezetője volt Rádiónkban. Karinthy Frigyes Cirkusz című novellája alapján írt táncjátékában saját életét is belekomponálta.

Szavakban így szólt róla: „Egy ember – a filozófus bohóc, az akrobata pálya rizikóját is vállalja, csupán azért, hogy végül elzenélhesse a lelke mélyén zengő melódiát. Magam is sok évig minden feladatot elvállaltam, amivel megbíztak, amire fölkértek, belekóstoltam minden műfajba, amellyel az élet szembesített. De mindezeken túljutottam és 70 éves korom óta már csak a magam melódiáját szólaltatom meg.”

A 85 éves korában elhunyt mester művei közül emlékeztetőül csak néhányat idézek:

az Egy szerelem három éjszakája című művével hazánkban is megteremtette a musical műfaját. A Csendháborító című darabjában Naszreddin Hodzsa tréfákkal tesz igazságot. A hangos sikerek mellett bizonyos „csend” is körül vette, például a Derkovits-sorozat hatására született 1514 című darabját, vagy Madách Az ember tragédiája alapján készült misztérium-operáját.

Egy születésnapi interjúban arra a kérdésre: „Hogyan sikerült megőriznie optimizmusát?” – így válaszolt: „Menthetetlenül optimista vagyok. Persze az a zeneszerző, aki nemcsak hangokat vet papírosra, hanem a történelmi felelősséget sem hárítja el magától, benső szükségletének érzi, hogy műveiben is figyelmeztesse az embereket a ma és a közelmúlt szenvedéseire, borzalmaira. Orrunk előtt a Kánaán, és nyakunkon a világ-pusztításának árnyéka. A legforróbb ígéretek és a megdermesztőbb félelmek szaunájában élünk. Mégis rendíthetetlenül hiszem, hogy a józan ész fölülkerekedik a tébolyon, a békés építő törekvések legyőzik a romboló háborús szakadékokat, s hamarosan olyan világ köszönt ránk, amelyben jó élnünk és jó alkotnunk.”

 

Ránki György műveinek rádiós felvételei

1951  Szép táj, magyar táj (Innocent Vincze Ernő) Ütközet békében c. film zenéjéből

1952  Szárnya, szárnya a madárnak

1953  Pomádé király – szvit + Szárnya, szárnya a madárnak (2. felvétel)

1954  Aristophanes – szvit + Ilók és Mihók
Pomádé király új ruhája – részletek + Város alatt c. film zenéjéből – Nyitány

1955  II. szonáta + Dúdoló (József Attila) + Emberiség (József Attila)

1956  Pomádé király új ruhája – I. szvit + Régi magyar táncok + Csendháboritó – részletek
Két bors ökröcske – mese zenével (Romhányi József) + Körhinta c. film zenéjéből – részlet

1957  Walesi bárdok (Arany János) + Két vallomás c. film zenéjéből – részlet
Körhinta c. film zenéjéből – részlet (2. felvétel + Elgyün már a hideg ősz
Galopp + Verbunkos nyitány

1958  Fúvósötös

1959  Pomádé király új ruhája – I. szvit (2. felvétel) + Pomádé király új ruhája –

II. szvit
Kapuvári verbunk + Kősziklán felfutó csukros liliomszál (Feldolgozás) +             Kardtánc
Sóhajtás a békesség után (Péteri Farkas) + Szárnya, szárnya a madárnak (3. felvétel)

1960  Óda egy vacsorához (Badő Iván) + Nosztalgia

1961  1514 – fantázia zongorára és zenekarra (Derkovits fametszetei nyomán)
A győztes ismeretlen – gyermekdaljáték (Hárs László) – keresztmetszet
Széki rapszódia + Tavaszi poéma

1962  Dal a népek egyetértéséről (Weöres Sándor)
Egy szerelem három éjszakája – zenés játék – keresztmetszet (Hubay-Vas)
Hölgyválasz (Innocent Vincze Ernő – Török Rezső)
Keringő (Romhányi József) – a Vágy villamosa c. darab kísérőzenéjéből

1963  Szvit – a Vágy villamosa c. darab kísérőzenéjéből

1964  Don Quijote és Dulcinea + Pentaerophonia + Scherzo + Megy a traktor (Szüdi György)
Muzsikus Péter új kalandjai – gyermekopera (Chitz Klára könyvéből írta: Romhányi József)

1965  Be kellett venni (Romhányi József) + Ének a szabadságról (Raics István)
Húsz éve (Vas István) + Magyarország az én hazám + Hattyúdal c. film zenéjéből – részlet
Életjel – keringő + Filmmelódiák + Je, je, je … (Romhányi József)
Láz + Tettes ismeretlen – slow

1966  Cirkusz – Fantasztikus álomjelenetek Karinthy Frigyes novellája nyomán
Dal Skála Asszonyról (Armand Got verse, ford. Honti Irma)
Fekete szőlő – párbeszéd népdalokban I_II_III. rész

1967  Pomádé király új ruhája – I. szvit (3. felvétel) + Gépzongora

1968  Aurora tempestuosa + Pomádé király új ruhája – meseopera (átdolgozott változat)
És akkor a pasas c. film zenéjéből – részletek

1970  Szárnya, szárnya a madárnak (4. és 5. felvétel)

1971  Pomádé király új ruhája – I. szvit (4. felvétel)
Töredék – Óda Budapesthez – szvit férfikarra (Devecseri Gábor)
Pomádé király új ruhája – részletek + Az ember tragédiája – részletek (Madách Imre)

1972  Isten veled Budapest! (Vas István) + Kodály emlékezete (Szabolcsi Bence)
Dal az etikettről (Vas István)

1973  Vietnami muzsika (Munkadal, Virágszüret)

1974  Vonós miniaturák (a Vietórisz kódex dallamainak felhasználásával)
Ars poetica (Heltai Jenő) + Csóri-csuka (Iványi Mária)
Dózsa lelke (Kiss István) + A főnix madár (Raics István)

1975  Hét kis vietnami zongoradarab + Fényben fürdik a Föld (Raics István)
Két bors ökröcske – mese zenével (Romhányi József) (2. felvétel)

1976  Éjszakai rága (Raga di notte) + A varázsital – I. szvit
Varázsital, vagy a halászok háborúsága – balett komédia – II. szvit + Koldusnóta

1977  I. szimfónia

1978  Pomádé király új ruhája – II. szvit (2. felvétel)
Cimbalomverseny + Túl, túl (Weöres Sándor)

1980  Concerto – mélyhegedüre, kettős vonóskarra, ütőkre és zongorára
Quo vadis? Két Corso-szimfónikus tétel + Szárnya, szárnya a madárnak (6.     felvétel)
A holdbeli csónakos – opera részletek
Leverkühn búcsúja – monodráma Thomas Mann Doctor Faustus c. regényéből

1981  A hétfejü sárkány szerenádja + III. zongoraszonáta (1 tételben)

1982  Cirkusz – szvit + II. szimfónia (Egy tételben – Kodály Zoltán emlékére)

1986  Divertimento + Don Quijote és Dulcinea (2. felvétel)

 

*