Emlékezzünk Liszt Ferenc zeneszerzőre

Emlékezzünk Liszt Ferenc zeneszerzőre

(1811. október 22. Doborján – 1886. július 31. Bayreuth)

Zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár.

 

Liszt 3

Liszt Ferenc

Apja, Liszt Ádám, Esterházy herceg hivatalnoka, korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822. december 1-jén mutatkozott be Bécsben. A 11 éves Liszt első koncertje nagy feltűnést keltett. Itt találkozott Beethovennel, Czerny közvetítésével, aki korábban Beethoven tanítványa volt. Tanulmányai közben

hangverseny körútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába.

Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre Párizsban telepedett le, ahol tehetségének köszönhetően a társasági élet ünnepelt hőse lett. Itt ismerkedett meg Chopinnel, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmével támogatta. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett az orosz komponisták művészetével és szerelmével, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson.

Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt. Zenei átiratokkal is foglalkozott, és az olyan legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak.

Részletek a RÁDIÓFÓNIA sorozatomból

 A magyar zene tündöklő mesterei

A magyar zene tündöklő mesterei: Liszt Ferenc, Thomán István, Dohnányi Ernő és Bartók Béla. Láthatatlan szál köti össze őket: a zongoratanár és tanítvány kapcsolata. Érdemes felvillantani e fényes pályák egymással összefüggő történetét.

1875-ben nyitották meg a Zeneakadémiát a mai Irányi utca helyén lévő Hal téren, egy akkor a Duna partra néző bérelt házban. Öt év múlva elkészült az új Sugár úti, ma Andrássy úti épület. Liszt Ferenc alapítója, elnöke és 11 éven keresztül, 1886-ban bekövetkezett haláláig, tanára volt a Zeneakadémiának. Megosztotta életét Budapest, Weimar és Róma között.

Ebben az időben Erkel Ferenc, Gobbi Henrik, majd Erkel fia, Gyula tanítottak a zongora-szakon. Az ő legjobb növendékeikből választotta ki Liszt azokat, akiket tehetségesnek talált. Liszt tanítványai megjelölt emberek voltak. Hiszen ők látták a mestert, hallották a hangját, gyönyörködtek páratlan zongoraművészetében. Felkutatott tanítványainak száma 427 volt.

Thomán 2

Thomán István (1862-1940)

Liszt magyar tanítványai közül kiemelkedik Thomán István, aki később zongoratanárként leghívebben őrizte meg és legeredményesebben adta tovább mestere pedagógiai szellemét.  Egyszer így nyilatkozott: „Zenei pályám legfőbb büszkesége, hogy a zenészek legnagyobbja, Liszt Ferenc volt a mesterem, a másik büszkeségem, hogy Dohnányi Ernő és Bartók Béla voltak a tanítványaim.”                          1928. október 22-én a Rádióban is megemlékeztek Liszt Ferenc születésének évfordulójáról. Thomán István, Liszt egykori tanítványa mondta az ünnepi beszédet, majd a zongorán játszotta el mesterének néhány művét.

Ünnepi hangversenyek közvetítése Sopronból (1929)

1929-ben még nagyon is közeli volt az 1920-as trianoni határozat Magyarország új határairól. Sopron volt az egyetlen magyar város, amely akkor szabadon dönthetett jövőjéről. Népszavazáson dőlt el, hogy a város és a környékén lévő falvak lakosai Ausztriához, vagy Magyarországhoz akarnak-e tartozni. A többség Magyarországot választotta továbbra is hazájának. Így ez a nyugati határvidéken lévő patinás, kulturált, szép város a mienk maradt.

Az 1929-es év folyamán hangversenyek, ünnepi misék, kamarazene estek rendezésével ünnepelték a Soproni Zeneegyesület alapításának 100 éves évfordulóját.

A hangversenysorozat kimagasló eseménye az október 21-i és 22-i hangverseny volt. Mindkettőre az ország legnevesebb zeneszerzőit és előadóművészeit hívták meg.

A Rádió helyszíni közvetítése által az ország zenekedvelői is részesei lehettek az emlékezetes koncerteknek. Az október 21-i jubileum műsorában elhangzott Bartók Béla Rapszódia zongorára és zenekarra c. műve, a zeneszerző zongoraszólójával.

A másik műsorszám Dohnányi Ernő fisz-moll szvitje volt a komponista vezényletével. Nagyszabású volt Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának előadása is: a Soproni Zeneegyesület és a budapesti Filharmóniai Társaság tagjaiból alakult zenekar játszott, a soproni és a budapesti Bazilika egyesített kórusa énekelt, a tenor-szólót pedig Székelyhidy Ferenc, az Operaház művésze szólaltatta meg.

 1929. október 22-én Liszt Ferenc születésnapjára emlékeztek. A nagy magyar zeneművész emlékét mindig nagy gonddal őrizték Sopronban, hiszen a közeli Doborjánban született és 9 éves korában éppen e városban lépett először közönség elé. A zeneértő közönség számon tartotta, hogy innen indult el a zongoraművész-zeneszerző fényes pályafutása. A soproni koncerteken jelen volt Molnár Jenő Antal zenekritikus is. Az ő írásából idézek:

„A Liszt Ferenc emlékhangverseny volt a jubileumi ünnepségek búcsúestje.

A hangverseny műsorán Magyarország két legnagyobb zongoraművészének Bartók Bélának és Dohnányi Ernőnek neve került egymás mellé. Hosszú idők óta először történt meg, hogy együtt, egy hangverseny keretében léptek fel, mint zongoraművészek. Bartók Liszt Ferenc Weinen und Klagen változatait adta elő.

A krisztusi tragédiát ecsetelő robusztus, megrázó hangzatok klasszikus tökéllyel mintázódtak meg keze alatt. Feledhetetlen volt a művet záró fölséges korál megkapó áhítata. Dohnányi a h-moll szonátát, a romantikus mondanivalók gyönyörű költeményét játszotta, amelyet senki nálánál beszédesebben tolmácsolni nem tud.

A két nagy művészhez harmadiknak Stefániai Imre csatlakozott, aki Liszt Assisi Szent Ferenc legendáját adta elő. Petőfi Sándor híres soproni katonáskodásához kapcsolódó aktualitással Hubay Jenő Petőfi-dalai szerepeltek még a műsoron Székelyhidy Ferenc előadásában, Herz Ottó zongorakíséretével.”

 

Hubay Jenő

Hubay Jenő (1859-1937)

Elfeledett Liszt-mű Hubay Jenő átiratában (1930)

A Magyar Rádió 1930. február 3-án magyar zeneművekből összeállított műsort sugárzott, s ezt több külföldi adóállomás is közvetítette. A hangverseny meglepetése egy Liszt-szerzemény bemutatása volt. Címe: Három cigány, Lenau költeménye, parafrázis hegedűre és zongorára. Közismert, hogy Lenau: Die drei Zigeuner

(A három cigány) c. versére Liszt 1860-ban zongorakíséretes dalt komponált. A vers ihlette témából a szerző hegedűre és zongorára is írt egy darabot. Ennek elfeledett kéziratát találta meg Hubay Jenő.  Íme a Rádióélet tudósítása:

„A mű nem ismeretlen, hiszen 1864-ben nyomtatásban is megjelent. De ezt a szerzeményt soha senki sem játszotta, még talán Reményi Ede, a nagy magyar hegedűművész sem, akinek a művet Liszt írta és ajánlotta. Liszt Ferenc nem ismerte annyira a hegedűt, hogy a virtuózok igényeinek megfelelő technikával írta volna meg a szólamot, mint azt kápráztató zongorarapszódiáiban tette. Valószínű, hogy korrigálás nélkül nyomtatták ki a kottát, hiszen lejátszhatatlan részek vannak benne. Ezért ment feledésbe a zenei szépségekben gazdag kompozíció.”

Hubay Jenő ifjú korában találkozott Liszt Ferenccel, sőt többször együtt léptek fel hangversenyeken. Amikor az elfeledett Liszt-mű kottája Hubay kezébe került, úgy érezte, mintha maga a mester sugalmazná neki a darab életre keltését. A hegedűművész-zeneszerző módosította a technikailag megoldatlan részeket, átformálta, kibővítette és a dallamokat több helyen tovább szőtte. Az átírt mű új címe: Három cigány, Lenau költeménye, magyar hegedű rapszódia lett. A Rádióhangversenyen az új Liszt-Hubay szerzemény hegedűszólamát maga Hubay Jenő játszotta.

 A Liszt Ferenc Társaság ünnepi estje (1932)

A magyar zenei élet október 22-én, Liszt Ferenc születése napján, mindig tisztelettel emlékezik meg nagy muzsikusáról. 1932. októberében azonban világraszóló Liszt-ünnepségekre készülődtek. Megalakult a Liszt Ferenc Társaság gróf Apponyi Albert és

gróf Zichy Jánosné elnökletével, akik még személyesen ismerték a mestert. Stefániai Imre, a Társaság ügyvezető igazgatója terveikről a következőket mondotta:

„A magyar kultuszkormánnyal karöltve készítjük elő a jövő esztendőben, 1933-ban megrendezendő nemzetközi Liszt zongoraversenyt. Szóhoz juttatjuk a fiatal művészeket és előadjuk Liszt alkotásait, ápoljuk hagyományait. Öt év múlva, Liszt halálának 50. évfordulóján haza szeretnénk hozatni Bayreuthból Liszt hamvait, s felállítani Liszt Ferenc szobrát. A magyar Pantheonban akarjuk tudni Liszt hamvait és a magyar szívekben, Liszt, a halhatatlan magyar muzsikus emlékét és remekeit.”

A Liszt Ferenc Társaság 1932. október 22-én a Zeneakadémián tartotta alakuló díszhangversenyét, ahol a kor legnevesebb művészei tolmácsolták Liszt műveit. A koncertet a Rádió is közvetítette.

Weingartner

Felix Weingartner (1863-1942)

Liszt Ferenc kultusza (1934)

A Liszt Ferenc Társaság hangversenyét közvetítette a Rádió 1934. május 28-án. a Vigadóból. A Budapesti Hangversenyzenekart Felix Weingartner, a kiváló osztrák karmester vezényelte. Az elsősorban karmesterként ismert Weingartner zeneszerzést is tanult, például 1883-ban, 20 éves korában Liszt Ferencnél. Ez alkalomból jelent meg Papp Viktor zenetörténész cikke Liszt Ferenc kultusza címmel. Íme egy részlete: „Liszt kultuszát elsősorban nekünk, magyaroknak kell ápolnunk, hiszen ő a mienk! A Magyar Rádió fennállása óta elől jár ebben a munkában. Nincs hét, nincs nap, hogy a nagy magyar zeneszerző valamelyik műve fel ne csendülne. Felvilágosító és tudományos felolvasások sűrűn hangzanak el Lisztről, és a Rádió minden jelentősebb Liszt hangversenyt közvetít.”

Papp Viktor

Papp Viktor (1881-1954)

Papp Viktor ezt a gondolatot folytatta Liszt Ferenc halála évfordulóján, amikor a Rádióélet hasábjain a következő felhívással fordult a hazai közvéleményhez:

Hozzuk haza Liszt Ferencet! „Ha Bayreuthról beszélünk, nemcsak Wagner, hanem Liszt Ferenc is eszünkbe jut. Hiszen ott halt meg 1886. július 31-én és ott is van eltemetve. Halálakor környezetében egyetlen magyar ember sem volt, Thomán Istvánt és Miska inast kivéve. Thomán, mint fiatal tanítvány nem juthatott befolyáshoz, Miska pedig nem számított. Fejetlenség és zűrzavar uralkodott a koporsó körül.  Liszt leányához Cosimához két olyan távirat érkezett ekkor, amely a temetkezési helyre vonatkozott. Az egyiket Wittgenstein hercegné küldte Rómából, mely szerint Liszt mondta neki, hogy Budapesten akar eltemettetni a Ferencrendiek szerzetesi ruhájában.  Ugyanezt erősítették meg Liszt Ferenc magyar barátai is, akik szerint a mesternek van Bécsben egy végrendelete, melyben azon óhaját fejezi ki, hogy holtteste Budapesten temettessék el. A táviratoknak azonban nem volt foganatjuk.

Liszt Ferenc Bayreuthban nyugszik ma is és nem idehaza. Holott Richard Wagner városában mindig csak a második hely lehet az övé. Többször és sokan megkísérelték felemelni szavukat ez ellen az igazságtalanság ellen.

Kossuth hamvai itthon vannak, Rákóczit haza hoztuk s Liszt még sincs itthon.

Hozzuk haza Liszt Ferencet! Kiáltjuk a pusztába, milyen régóta már!”

 

Magyar történelmi arcképek. Liszt Ferenc zongoraciklusának bemutató előadása

1935. március 15-én a Rádió ünnepi műsorában Stefániai Imre zongoraművész igazi zenei csemegével szolgált: bemutatóként játszotta el Liszt Ferenc Magyar történelmi arcképek sorozatát. E művében Liszt hét olyan közéleti személynek, költőnek, politikusnak és muzsikusnak állított zenei emléket, akikhez kimutathatóan valamilyen személyes kapcsolat fűzte. Ezek a következők voltak: Széchenyi István, Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Teleki László, Deák Ferenc, Petőfi Sándor és Mosonyi Mihály.

Liszt 1885-ben életének utolsó előtti évében egészítette ki a már korábban keletkezett négy darabot és komponálta egységessé a ciklust. Azt is tervezte, hogy zenekarra fogja hangszerelni, de erre nem került sor. Ez a ciklus szomorú, gyász-darabokból áll és zeneileg is eltér Liszt korábbi stílusától. Talán ez az oka, hogy oly ritkán csendülnek fel. Liszt életében a kottája sem jelent meg. Göllerich Ágost, Liszt tanítványa lemásolta ugyan a ciklust és 1935-ben Lipcsében talán kinyomtatták. Legalábbis erre utal a Rádióéletben megjelent cikk:

„Göllerich másolata a lipcsei Breitkopf és Härtel cég tulajdonába jutott, kiadásra csak most, a Liszt emlékév küszöbén kerül sor. A kiadócég előzékenysége révén a Magyar Rádió fogja bemutatni a Magyar történelmi arcképeket, Liszt magyarságának egyik legmeggyőzőbb dokumentumát.” (Budapesten csak 1956-ban jelent meg nyomtatásban, az Új Zenei Szemlec. folyóirat mellékleteként.)

  1. március 15-én tehát Stefániai Imre bemutatóként adta elő a kéziratból megtanult darabokat. Az ismert zongoraművész már korábban is sok ismeretlen Liszt-mű bemutatásával szolgálta a Liszt-kultuszt. Az ünnepi műsor bevezető előadását dr. Major Ervin tartotta.

Európa-hangverseny a Liszt-emlékév küszöbén (1935)

Az 1936-os évben ünnepelte a zenei világ Liszt Ferenc születésének 125. és halálának 50. évfordulóját, ezért az 1935. október 22-vel, Liszt születésnapjával kezdődő, a következő születésnapig terjedő évet Liszt-emlékévnek nyilvánították.

A Rádióújságban Koudela Géza így írt erről: „Milyen lesz a mi Liszt-emlékévünk? Külsőségeiben nem lehet olyan pompás, olyan ragyogó, mint a nálunk nagyobb, szerencsésebb, gazdagabb, boldogabb kultúr-nemzeteké. De tartalomban s bensőségben azokénál is különbnek kell lennie. Mert ehhez nem pénz, kedvező politikai atmoszféra kell elsősorban, hanem a legnagyobb csodákat teremtő erők: ész, lélek, munka, kitartás, szeretet!” 1935. szeptember 10-én a Magyar Rádió a Liszt-emlékév bevezetéseként emlékezetes koncertet rendezett. A Nemzetközi Rádióunió akkoriban változtatott a cserehangversenyek addigi rendjén. A színvonal emelésével egyúttal kötelezővé tette az Unió tagjai számára a kölcsönös közvetítést. Így a Budapestről sugárzott hangversenyt 16 ország 100-nál több rádióállomása közvetítette.

„A Magyar Rádiónak jutott az a megtiszteltetés, hogy e valóban ünnepinek ígérkező hangversenysorozatban elsőnek álljon zeneművészetével a világ láthatatlan nagy pódiumára. Küszöbön a Liszt-év és éppen ezért az első újrendszerű Európa-hangversenynek nemcsak zenei, de magyar szempontból sem lehetett volna szebb és ünnepibb keretet adni, minthogy ez az est Liszt halhatatlan lángelméjének hódol.

Este fél 9-kor a bemondó bekonferálta, hogy a Magyar Rádió Liszt-hangversenye következik Európa és Amerika részére. Dohnányi Ernő karmesteri pálcája nyomán felhangzott a Tasso című szimfonikus költemény. Ezt követte a Haláltánc: a Dies irae hátborzongató változatait Bartók Béla játszotta zongorán, megdöbbentő mélységgel és csodálatos virtuozitással.

Ritka esemény! Bartók mint virtuóz és Liszt játékos! Majd Báthy Anna megkapó művészettel énekelt két dalt. A hangversenyt Szentgyörgyi László fiatal hegedűművész szólójával a XIV. magyar rapszódia fejezte be, amelyet talán sehol sem tudnának úgy előadni, mint ahogy mi magunk tudjuk az egész világ elé tárni a nagy zenész vallomását magyarsága mellett.”

A Liszt emlékév eseményei (1936)

Liszt Ferenc születésének 125. és halálának 50. évfordulója alkalmából rendezték meg a Liszt emlékévet, amely 1935. október 22-én, a mester születésnapján kezdődött, és az 1936-os év ugyan ezen a napján zárult.

Íme a legfontosabb események: 1936. február 3-án Liszt problémák címmel tartotta meg Bartók Béla székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémián. A bevezetésből idézek: „Négy kérdést tűztem ki vizsgálat tárgyául: négy olyan kérdést, amely minket Liszt Ferenccel és élete művével kapcsolatban különösen érdekelhet. Az első kérdés arra vonatkozik, vajon mennyire érti meg a mai nemzedék Liszt szerzeményeit, mit szeret közülük jobban, mit kevésbé. 25 évvel ezelőtt cikket közöltem egy folyóiratban Liszt zenéje és a mai közönség címmel, ebben megpróbáltam erre a kérdésre feleletet adni, hogy az akkori zenebarátok és átlagzenészek bizony majdnem kizárólag Lisztnek az aránylag kisebb jelentőségű, inkább csak külső csillogású műveit fogadták el és kedvelték, a legbecsesebbeket, a csodálatosan jövőbe mutatókat visszautasították, nem szerették, nem kellett nekik. Azóta ugyan sokat javult a helyzet, de még mindig nem tartunk ott, ahol lehetne és kellene.”

Papp Viktor Liszt Ferenc élő magyar tanítványai c. könyve is 1936-ban jelent meg.

Részlet a kötet bevezetőjéből:

„Liszt sokrétű egyéniségének egyik jellegzetes vonása: tanító-hajlama, mely egész életén végigvonult. Nem volt a mai értelemben vett pedagógus, hat évtizeden át mégis ő tanította zenére a világot, Párizsban, Genfben, Weimárban, Rómában és Budapesten.

Liszt Ferenc tanítványai megjelölt emberek. Megkülönböztetett tiszteletben járnak közöttünk. Hiszen ők látták a mestert, hallották a hangját, gyönyörködtek a páratlan zongoraművészetében, dicsekedtek kézszorításával, legendás homlok-csókjával, feddésével, vagy elismerésével.

Tanítványainak száma: 427, köztük olyan nevek, mint Emil Sauer, Hans von Bülow,

Felix Weingartner, Joachim József, Nikisch Artur, Mosonyi Mihály, Szendy Árpád,

Thomán István és Zichy Géza. Szinte elkáprázik az ember szeme a tündöklő névsortól.”

 Liszt még élő tanítványai a Stúdióban (1936)

A Rádió vezetősége felkérte Papp Viktort, hogy a mikrofon előtt is szólaltassa meg Liszt Ferenc még élő magyar tanítványait. Akkoriban 9 személyről volt tudomásuk. Közülük néhányan külföldön éltek, vagy a rádióműsor idején nem tartózkodtak Budapesten, Thomán István pedig betegsége miatt nem lehetett jelen. Végül négy hiteles Liszt-tanítvány vállalta a rádiószereplést: Forster Stefánia, Kramer Ernesztin, Varga Vilma és Vaszilievits Olga. Megemlítjük még, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban díszes emlékkiállítást rendeztek és a megnyitó ünnepségen a 76 esztendős Göllerichné Voigt Gizella, Liszt kedves tanítványa játszott a mester zongoráján.

 Liszt-emlékezés Doborjánban és Bayreuthban (1936)

Liszt Ferenc halálának 50. évfordulóján 1936. július 31-én magyar küldöttség zarándokolt a burgenlandi Doborjánba, hogy a szülőházában emlékezzenek a zeneszerzőre. A tervek szerint több ezer ember utazott volna külön filléres vonattal, de az osztrák kormány „fertőző betegségekre” hivatkozva nem engedélyezte a beutazást. A kulturális intézmények képviselői mégis megjelentek az ünnepségen. Nevükben Hlatky Endre, a Rádió igazgatója helyezte el a koszorút, a következő felírással:

„Liszt Ferenc dicső emlékének a Magyar Nemzet”.

Bayreuthban, ahol Liszt hamvai nyugszanak, ugyancsak tartottak ünnepi hetet.

A hangverseny sorozat kiemelkedő eseménye: Liszt Szent Erzsébet legendájának előadása volt, a budapesti Operaház együttesének tolmácsolásában. Az Operaház 270 tagú személyzete, szólisták, kórus és zenekar külön vonaton utazott Bayreuthba.

Velük tartott néhány száz magyar zenebarát is. A scenirozott oratórium előadást

a Magyar Rádió is közvetítette Bayreuthból.

 A Liszt emlékév zárása (1936)

Megemlítek még egy vidéki bemutatót is: Szombathelyen, az országos dalosversenyen hangzott el először Kodály Zoltán Liszt Ferenchez c. kórusa, amelyet Vörösmarty Mihály ódájára komponált. A felsorolt műsorok is illusztrálják, hogy a magyar zenei élet minden ága, a fővárosban és vidéken egyaránt, bekapcsolódott a Liszt-év eseményeibe.  Az emlékévet a Krisztus-oratórium előadása zárta a Zeneakadémián, Vittorio Guy olasz karmester vezényletével. A jubileumi esztendő mottója is lehetett az a gondolat, amelyet Liszt Ferenc e mű címoldalára írt: „Járjunk az igazság útjain szeretetben, s mindenképpen növekedjünk Ő hozzá, aki a Fő: Krisztus!”

  Dohnányi

Dohnányi Ernő (1877-1960)

Dohnányi Ernő levele Liszt Ferenc jelképes sírhelyével kapcsolatosan (1936)

1936-ban, Liszt Ferenc halálának 50. évfordulóján a zenei közvélemény hatására Papp Viktor zenetörténész fogalmazta meg azt az elgondolást, hogy amíg nem sikerül Liszt hamvainak hazahozatala Bayreuthból, addig is állítson a nemzet szimbolikus díszsírhelyet számára, ahol mindenki láthatná, hogy a nyitott sír hazánk nagy fia hamvainak hazatérését várja.

Papp Viktor javaslatára elsőként Dohnányi Ernő válaszolt: „Kedves Barátom! Kitűnő gondolatodat, hogy addig is, amíg Liszt Ferencnek idegenben pihenő hamvait alkalmas időpontban hazahozatjuk, emeltessék emlékezetére egy mauzóleum vagy jelképes sírhely: a legnagyobb örömmel fogadom. A magam részéről a belvárosi Ferences templomban emelendő jelképes síremlék létesítését tartom a nagy Mester emlékéhez legméltóbbnak, hiszen ez a hely volt számtalanszor Liszt lelki elmélyülésének, imába borulásának szentelt helye.

Azt is szükségesnek találom, hogy e síremlék közadakozásból állíttassék fel, mert ilyképpen lesz a nemzet összességének megnyilatkozásává. Én készséggel állok személyemben is a megmozdulás mellé, és bízom benne, hogy országunk művészei teljes lelkesedéssel fogják a gondolatot szolgálni. A Liszt Ferenc-kultusz fejlesztése érdekében való nemes elgondolás rám mindenkor számíthat.  Szeretettel üdvözli: Dohnányi Ernő. Budapest, 1936. április 26.”

 Elhunyt Felix Weingartner karmester és Emil Sauer zongoraművész,

akik egykor Liszt Ferenc tanítványai voltak (1942)

Felix Weingartner osztrák karmester és Emil Sauer zongoraművész halálhíréről értesült a zenei világ, 1942 tavaszán.

A Magyar Rádió igényes műsorral adózott emléküknek.

A két művész sorsában, életútjában több hasonlóságot fedezhetünk fel. Születésük idejét néhány hónap, halálukat pedig csak néhány nap választotta el egymástól: mindketten 80. életévük határán tértek örök nyugovóra.

Pályafutásuk kezdetén, 1883 és 1885 között mindketten Weimarba mentek, hogy Liszt Ferenctől kapjanak tanítást, életre szóló útmutatást. Hasonlítottak még abban is, hogy mindketten szoros kapcsolatban voltak a magyar zenei élettel. Emléküket Péterfi István zenetörténész írásai alapján idézzük fel:

Péterfi István

Péterfi István (1884-1962)

Felix Weingartner neve több mint félévszázadig a zenekarvezető művészet legmagasabb csúcsát jelentette: átfogó kultúrája, széleskörű műveltsége, kivételes szellemi képessége, zseniális zenei tehetsége sugárzott karmesteri pálcájából.

Megjelenésének, mozdulatainak nemessége, zenekarra és közönségre egyforma szuggesztivitással ható dirigálása karmester-ideállá avatták. Megfordult a világ valamennyi zenei metropolisában és mindenhol rendkívüli sikerrel vendégszerepelt. Budapestre csaknem évenként ellátogatott, ahol számos tisztelője és barátja várta a nagyszerű művészt.”

A német Emil Sauer Budapesten szinte második otthonra talált, hiszen rajongóinak egész hada vette körül. Több-száz budapesti koncertje után az utolsó 1941. novemberében volt, amikor Péterfi István ezt írta az idős mesterről: „Emil Sauer a Vigadó zsúfolt termében ismét felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg a közönséget, a nagyanyákat, akik legszebb zenei emlékeiket jöttek felidézni és az unokákat, akik ugyanúgy szívükbe zárhatták korunk legnagyobb pianistáját.” A zongoraművész következő budapesti koncertje 1942. május 6-ra volt meghirdetve, de helyette már csak halálhíre érkezett.

Péterfi István meghatottan búcsúztatta:„A Mester már soha többé nem ülhet a zongorához, amelynek hatvan év óta páratlan művésze volt. Sauer a zongorajáték Liszt Ferenc lánglelkével megalapított grand artjának utolsó nagy képviselője. Művészetében a legtisztább költőiség a legfényesebb virtuozitással párosult. Eszményien csiszolt technika, nemesen csengő zongoratónus, szigorú formaérzék, választékos ízlés jellemezte játékát, melynek fennkölt pátoszában egy örökifjú romantikus poétalélek nyilatkozott meg.”

Liszt Ferenc születésének 150. évfordulója (1961)

Liszt Ferenc születésének 150. évfordulóját számtalan hangversenyen ünnepelték az egész év folyamán. Sokszor felvetődött már a kérdés, hogy Liszt magyar volt-e?

Az egykori Magyarországon, Doborjánban született 1811. október 22-én. Anyanyelve német, irodalmi nyelve francia. Mégis, amikor 1838-ban meghallotta a pest-budai pusztító árvíz hírét, egyik levelében többek között ezt írta:

„Vissza helyezkedtem a múltba és fölleltem szívemben gyermekkori emlékeim minden kincsét, tisztán, érintetlenül. Nagyszerű tájkép bontakozott ki lelki szemeim előtt: a Duna folyó, a széles rónaság, a termékeny föld. Magyarország, az én hazám!

Én is fia vagyok ennek a féktelen nemzetnek, amelyre még bizonyára jobb napok várnak! Ez a faj mindig büszke és hősies volt. Dicsőséges jövő vár reá, mert bátor és erős.” Liszt Ferenc szavait – még ha kicsit patetikusan hangzanak is, mégis jólesik újra olvasni.

Liszt Ferenc szimfonikus költeményei (1984)

1984-ben kezdődött el az a sorozat, amelyben a Rádiózenekar Liszt Ferenc valamennyi szimfonikus költeményét eljátszotta Budapest hangversenytermeiben, rádiófelvételen és hanglemezen. A nagyszabású vállalkozás irányítója Joó Árpád Kanadában élő karmester volt, aki egyre gyakrabban vendégszerepelt Budapesten.

Liszt Ferenc életművében a szimfonikus költemények kiemelkedő helyet foglalnak el.

Számukat a szerző eredetileg 12-re tervezte – a régi mesterek szokása volt 6-os, 12-es, vagy 24-es szériákat komponálni – később azonban megtoldotta még egy,  A bölcsőtől a sírig című, Zichy Mihály rajzának ihletésére született kései remekművel. A sorozat legnépszerűbb darabja a Les préludes. Figyelmet érdemelnek azonban azok is, amelyek Liszt magyarság-tudatát, hazafias érzéseit fejezik ki. Ezek közé tartozik a Hungária című szimfonikus költemény.

Amikor Liszt Ferenc 1838-ban Pestre érkezett, Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című lángoló szavú ódával köszöntötte a világhírű zeneszerzőt, akiben ez a vers mély nyomokat hagyott és a Hungária című művével válaszolt rá. Ez az egyetlen szimfonikus költemény, amelyet idehaza – a pesti Nemzeti Színházban – mutattak be, a zeneszerző vezényletével. A kompozíció magyaros  témái, dallamvilága, ritmikája, színes hangszerelése jelentősen hozzájárult Liszt Ferenc magyarországi népszerűségéhez.

A Liszt-év eseményei (1986)

Az 1986-os esztendőt az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa Liszt-évnek nyilvánította, így nemcsak hazánkban, hanem Európa számos városában felidézték életét és legendás művészetét. A Magyar Rádió gazdag összeállításában elhangzott a Dupla vagy semmi vetélkedő, valamint két sorozat, amelyben a mester kórusműveit Mátyás János, dalait pedig Szitha Tünde ismertette.

Az egyik legjelentősebb esemény a 11 részes hangversenyciklus volt, amelyről Batta András írt műsorajánlót: „Liszt Ferenc kétszeres évfordulóján a Rádió koncertsorozatot kínál a zeneszerető hallgatóságnak – Lázár Eszter szerkesztésében.

Kiváló művészek segítségével megszólalnak olyan művek, melyekkel Liszt egykor, virtuóz zongoristaként oly népszerű volt, és a kevésbé ismert időskori, meditatív stílusú darabjai, valamint melodrámái, egyházi- és kóruskompozíciói közül is néhány. Különlegesség, sőt, magyarországi bemutató a Johanna a máglyán című, mezzoszoprán hangra és zenekarra írott mű előadása.”

Ez utóbbi megállapítást levélben egészítette ki Dr. Nádor Tamás pécsi zenetörténész:

„Legújabb kutatásaim közben bukkantam rá a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete 1932. február 15-ei filharmonikus hangversenyének nyomtatott műsorlapjára. Ennek tanúságaként a koncert 3. száma: Liszt Jeanne d’Arc a máglyán volt, amelyet zenekari kísérettel Kalliwoda Olga énekelt. Másnap a helyi napilapban megjelent az elismerő kritika is.”

További műsorok Liszt jegyében: Batta András Európa zenéje Liszt zongoráján című előadásaiban számba vette azokat az átiratokat és parafrázisokat, amelyek segítségével a mester – komponista társainak operáit népszerűsítette Európa szerte.

Papp Márta és Lázár Eszter több éves kutatómunkája eredményeként készült el a Liszt nyomában Európában című 13 részes műsor, amely azt mutatta be, hogy egy-egy fontosabb város, ország milyen szerepet játszott Liszt Ferenc életében, és viszont: mit jelentett Liszt tevékenysége és személyes jelenléte egy város, ország számára.

100 éves a magyar Liszt Ferenc Társaság (1993)

A Tavaszi Fesztivál időszakában – Erkel Ferenc halálának 100-ik évfordulója mellett – még egy másik centenáriumi esemény is kiemelt szerephez jutott: a magyar Liszt Ferenc Társaság ünnepelte 100 éves fennállását.

Eckhardt_Mária

Eckhardt Mária

 A Társaság történetéről és működéséről Eckhardt Mária számolt be: „A 100 év több is, kevesebb is, ha azt vizsgáljuk, hogy a Liszt Ferenc nevét viselő, az ő műveinek népszerűsítésére szövetkező társulás 1850-ben alakult meg, ám voltak olyan évek, amikor – részben önkéntes, részben kényszerű – szünetet kellett tartani. A kifejezetten „Liszt Ferenc Társaság” nevet azonban 1893-ban vette föl a már korábban is működő egyesülés. Az 1973-ban Forrai Miklós kezdeményezésére újjászervezett Liszt Ferenc Társaság ezt az 1893-as formátumot tekintette jogi elődjének. A Társaság tagjai nagy lendülettel végzik munkájukat, amelynek céljai: koncertek. előadások, kirándulások „Liszt-nyomában” bel- és külföldön, Liszt-hanglemez nagydíj, emléktáblák, pályázatok, kiadványok és kapcsolattartás a világ többi, összesen 17 Liszt-társaságával.”

1993-ban a Liszt Ferenc Társaság elnöke ifjabb Bartók Béla volt, társelnöke pedig Forrai Miklós és Eősze László. A főtitkári teendőket Hamburger Klára látta el, őrá hárult a százéves jubileum ünnepségeinek megszervezése is. A gazdag és változatos programban szerepelt: hogy a világ Liszt-társaságai számára nemzetközi találkozót szerveztek, előadásokat tartottak, a Liszt Hanglemez nagydíj nyertes felvételeiből kompakt-hanglemezeket készítettek, valamint kiállítást és jó-néhány hangversenyt rendeztek.

*