Emlékezzünk Kocsár Miklós zeneszerzőre

Emlékezzünk Kocsár Miklós zeneszerzőre

(Debrecen, 1933. december 21. – Budapest, 2019. augusztus 29.)

 

Kocsár 3

 

Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, a Debreceni Konzervatóriumban

Szabó Emil zongoratanítványa volt. Zeneszerzés tanulmányait 1954 és 1959 között Budapesten végezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Farkas Ferenc irányításával.

1963-1972-ig a Madách Színház zenei vezetője és karmestere lett. Ezt követően a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést tanított. Oktató munkája mellett 1974-től a Magyar Rádió népzenei rovatának vezetője, majd 1983-tól 1995-ig

a Zenei Főosztály helyettes vezetője volt.

Kocsár Miklós életműve szorosan kötődik a költészethez, így fontos szerepet töltenek be a vokális művek, kórusművek, dalok, kantáták, oratóriumok, amelyeket többnyire magyar költők verseire írt (Weöres Sándor, Juhász Gyula, Nagy László, Csanádi Imre, Kányádi Sándor stb.), de komponált kantátákat, misét, oratóriumot, zenekari darabokat, versenyműveket, hangszeres szólódarabokat és dalokat is.

Már fiatalon megfigyelhető műveiben a tonális zenétől való bizonyos fokú elszakadás és ezzel együtt a szigorú formai arányokhoz való ragaszkodás. Kompozícióira a gondos kidolgozottság, a mívesség jellemző.

Erkel Ferenc-díj (1973, 1980), Érdemes művész (1987), Kossuth-díj (2000)

Kocsár 2

 

Részletek a RÁDIÓFÓNIA sorozatomból

 

Kocsár Miklós: Hat női kar Sandburg verseire (1984)

Az új magyar zene rádiós versenyének 1984. január 31-ei eredményhirdetés szerint: a közönség díját Kocsár Miklós nyerte, Hat női kar Sandburg verseire című kompozíciójával.

Egy kritikus szerint: „Kocsár Miklós az elsők között újította meg Magyarországon az énekkari hangzás világát, az elsők között bizonyította, hogy az a capella kórus is érzékenyen közvetítheti a zeneszerzői gondolkozás korszerű megnyilvánulását.”

Kocsár Miklós az egyik debreceni kórusfesztiválon ismerkedett meg az írországi résztvevőkkel, akik felkérték, hogy komponáljon számukra egy nem magyar nyelvű kórusművet. A zeneszerző Carl Sandburg amerikai költő Köd, Noktürn, Dal, Töredék, Tengerzúgás és Fohász című verseit választotta megzenésítésre.

A művet 1982-ben mutatták be Írországban, a Cork-i Nemzetközi Fesztiválon.

A Magyar Rádióban Biller István vezényletével a Budafoki kamarakórus énekelte felvételre, angol nyelven.

Carl_Sandburg

Carl Sandburg (1878-1967)

 

Kocsár Miklós: Az éjszaka képei  – oratórium (1988)

Pécsett a kórusélet e nagy múltú városában rendezték meg az Europa Cantat elnevezésű kórusfesztivált 1988 júniusában. Kocsár Miklóst – számos kitűnő kórusmű zeneszerzőjét kérték fel új darab komponálására. Az éjszaka képei című oratórium nagysikerű bemutatója a fesztivál megnyitó hangversenyén hangzott el. A mű Juhász Ferenc azonos című versének soraira készült. Bár a költő áradó képsorai nehezen formálhatók át muzsikává, Kocsárt mégis régóta foglalkoztatta a költemény gondolat-gazdagsága. Juhász Ferenc éjszakai látomásai – 5 tételre tagolt, nagy-ívű zenei szerkezetbe rendeződtek. A kórus kérdéseire – mint az antik görög drámákban – válaszol a két szólista: az Asszony és a Költő szerepében.

Az emlékezetes pécsi premier után hamarosan elkészült az oratórium rádiós felvétele is, Pászthy Júlia, Tóth János, valamint a Rádió ének- és zenekara előadásában, Kovács László vezényletével. A Bartók rádióban mutatták be 1989. május 27-én.

Idézek néhány sort Breuer János zenekritikájából, amelyet az Europa Cantat bemutató koncertjéről írt: „Kocsár Miklóstól régóta várok már ilyen nagy lélegzetű, formában-kifejezésben egyaránt súlyos alkotást. Személyes hangjával valósággal megszólítja s mindvégig lebilincseli művének hallgatóját. Kiemelkedő – mert ma oly ritka – értéke, hogy a pozitív világkép ábrázolását éppoly hiteles eszközökkel vetíti elénk, mint annak negatív lenyomatát. Dramaturgiailag a mű a sötétségből a fénybe, a fenyegetettségből a remény felé tart.”

Juhász Ferenc

Juhász Ferenc (1928-2015)

 

Kocsár Miklós: Fájva szeretni – dalciklus Tóth Árpád verseire (1998)

Az 1998-as év elején az Új magyar zene a Rádióban című sorozatot Hollós Máté vezette.

Az ő írásából idézek: „Április, ó április, minden csínyre friss … – Kocsár Miklós dalciklusa nagyapám, Tóth Árpád verseire készült. Az áprilist azért idéztem, mert április havában komponálta Kocsár a három dalt. ( Derűt dalolnék, Fájva szeretni és Az esti felhők). A csínyt pedig azért, mert nem tavaly, vagy tavalyelőtt áprilisban, hanem 1958. áprilisában, de csak most került felvételre a komponista  e 25 éves korából származó műve. Talán nem is gondolt arra a debreceni születésű Kocsár, hogy a középső, címadó dal keletkezési dátuma épp a sokáig Debrecenben élt költő 72-ik születésnapja.  Ám ne ragadjunk le a külsőséges adatoknál! Gondoljunk arra, ami e friss felvételben a legérdekesebb.

Arra, hogy a Farkas Ferenc-i iskola mívessége, a magyar dalköltészet Farkas-, Kósa-, Szervánszky-, Járdányi-, Sugár-féle hagyománya az induló Kocsár műhelyében olyan alkotást hozhatott létre, amely közel 40 év múltán frissnek, aktuálisnak hat.”

Tóth Árpád

Tóth Árpád (1886-1928)

 

Kocsár Miklós: A kísértet dala – Weöres Sándor versére (1998)

„Kocsár Miklós zeneszerzői életműve a színpadi műfajokat kivéve mindenre kiterjed. Oratórikus alkotásoktól zenekari, vonószenekari és versenyműveken át sokszínű kamarazenéig tág körre terjed ki. Különös fogékonysággal közelít a szöveges műfajokhoz: a legnagyobb hatású, s ugyanakkor legmívesebb kórusszerzőink egyike, munkásságának másik fővonala pedig a dal.

A kísértet dala kortárs, mégis klasszikus költőt szólaltat meg: Weöres Sándort. Kortársa volt ő az egész 20. századi magyar zeneszerzésnek, attól kezdve, hogy a már érett korú Kodály a még diák Weöres versét zenésítette meg az Öregekről, addig a számos költeményig, amelyek nem utolsósorban a költészet és zene ősi rokonságának jeleivel váltak komponisták ihletőjévé.

Kocsár hagyományos értelemben dalt ír. Nem újítja meg az énektechnikát, nem kísérletezik ajzó vagy elidegenítő effektusokkal. Csúcspontra felfejlődő, katartikusan megoldódó, éneklés szempontjából tradicionális, ugyanakkor nagyon kifejező, érzelem-gazdag zenét ír.”

Weöres Sándor

Weöres Sándor (1913-1989)

 

Kocsár Miklós Két dal Radnóti Miklós verseire: A mécsvirág kinyílik

és Bájoló (1998)

„Kocsár Miklósnak most Radnóti Miklós az ihlető költő, akinek poéziséhez zenei társítanivalója van. A megzenésítésnek az ad értelmet, létjogosultságot, hogy többé, többrétűvé válik általa a költői tartalom. Tudja ezt Kocsár.  A költő bőrébe bújik, szavainak zenei megjelenítését keresi, lazán emeli a szót – a konkrét tartalmat –

a zenei deklamáció elvontabb magaslatára. Természetesen hangzanak dalai, a hallgató hajlamos azt érezni, hogy csakis eképpen lehetett megzenésíteni a verset.”

Radnóti-Miklós

Radnóti Miklós (1909-1944)

 

 Kocsár Miklós műveinek rádiós felvételei

1957    Duo

1958   Divertimento (kamara) + Hegyi legények (kantáta)

1959  Kürtverseny + Rongyszőnyeg (dalciklus)

1960  Rézfúvóstrió

1964  Fúvósötös

1968  Lamenti (dalciklus) +   Változatok fúvósötösre

1970  Magányos éneke (dalciklus)

1971  Repliche (kamara)

1974  Három dal Petőfi Sándor verseire +    Improvizációk (zongorára)

1976  Kassák Lajos

1977  Dialoghi (kamara) +     Repliche No. 2. (kamara)

1978  Saltus Hungaricus (kamara) + Öt tétel klarinétra és kamarazenekarra

1979  Capricorn concerto (kamara)

1980  Metamorfózisok (szimf.)

1982  Divertimento (fúvóshármasra) (2. felvétel) + Szekvencia (kamarazenekar)
Pozsonyi táncok (kamarazenekar)

1983  Repliche No. 3. (cimbalom) + Változatok zenekarra

1984  Divertimento (fúvóshármas) (3. felvétel!)

1985  Saltus Hungaricus (kamara) (2. felvétel) +      Concerto in memoriam Z.H. – kürtre és        zenekarra + Hét változat brácsára +     Epizodi (szimf.)

*