EMLÉKEZZÜNK JÁRDÁNYI PÁL ZENESZERZŐRE

EMLÉKEZZÜNK JÁRDÁNYI PÁL ZENESZERZŐRE

(Budapest, 1920. január 30. – Budapest, 1966. július 29.)

Zeneszerző, zenepedagógus, népzenekutató.

Járdányi 4

 

Zenei tehetsége korán kiderült. 1930-ban a ciszterciek Szent Imre Gimnáziumába iratkozott be, ahol többek között Rajeczky Benjámin megkülönböztetett figyelemmel  tanította. 1936-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán (zeneszerzés), Zathureczky Ede (hegedű) és Kósa György (zongora) tanítványa volt. 1938-ban a zeneakadémiai tanulmányai mellett – beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakára. Néprajzból 1942-ben diplomázott, egy évvel később pedig doktorált A kidei magyarság világi zenéje című disszertációjával.

A Zeneakadémián is 1942-ben diplomázott. 1946-ban a Zeneművészeti Főiskola tanára lett, ahol 1959-ig tanított népzenét.  Ezután főleg a népzenekutatásnak szentelte idejét. 1948-tól az MTA népzenekutató csoportjának volt munkatársa.

„Kutatói, zeneszerzői és tanítói hármas tevékenységét három specialista sem pótolhatja” – mondta Kodály Zoltán tanítványáról, akiben a mester utódját, saját munkájának méltó folytatóját látta.

A Hegedűduókat a gimnáziumi évek alatt (1934–37) komponálta, a Szonáta két zongorára (1942) és a Hegedű-zongora szonáta (1944) pedig a zeneakadémiai és egyetemi tanulmányai végén születtek.

Főbb zenekari művei a Divertimento Concertante (1949), a Vörösmarty-szimfónia (1952), a Borsodi rapszódia (1953), a Hárfaverseny (1959), a Vivente e moriente (1963) és a Concertino (1964). Járdányi Pál ezek mellett számos kamara, zongora, kórus, és pedagógiai művet hagyott maga után.

Erkel-díjjal, (1952,  1953) 1954-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki.

 

Járdányi Pált személyesen nem ismertem, hiszen ő 1966-ban meghalt, én meg 1974-ben költöztem Budapestre és kezdtem dolgozni a Magyar Rádió Zenei Főosztályán. Mivel a II. kerületben laktam, gyakran elmentem a Hűvösvölgyi út

  1. számú ház előtt, ahol tábla hirdette, hogy itt élt Járdányi Pál.

Emléktábla

 

Pályafutását zenekritikusként kezdte: 1943 és 1949 között különböző folyóiratokban megjelenő igényes írásokban értékelte a magyar zenei élet napi eseményeit.

Berlász Melinda zenetörténész szerint a zenekritika „nagy vezető egyénisége” volt.

A Rádióújságban 1948 novemberétől 1949 júliusáig  jelentek meg „3 perc rádiókritika” című zenei elemzései.

 

írásai

A Járdányi Pál írásait közreadó Berlász Melinda így írt erről:

„Járdányi Pál szakírásaival egyidejűleg, mintegy másodvonalban vitte tovább közönségnevelő célú, műveltségalapozó kritikai tevékenységét a Magyar Rádió zenei műsoraival összefüggésben. Azonban e kis-terjedelmű rádiókritikák folyamatosságát az 1949 nyarán bekövetkező politikai „fordulat” felszámolta, és ezzel egyidejűleg Járdányi hétéves kritikai tevékenységének önálló szellemi területét is lezárulásra kényszerítette. A későbbiekben zenekrónikási-zeneprédikátori tevékenységéhez már csak egy-egy alkalmi megbízás vagy szándék erejéig tért vissza.”

 

Járdányi 2

 

Járdányi 1946-tól tanított a Zeneakadémián. Kodály legközelebbi munkatársaként gyakran helyettesítette az idős mestert. Az 1956-os eseményekben aktívan részt vett:

a Forradalmi Értelmiségi Bizottságban ő képviselte a zenészeket. A forradalom bukása után Kodály tekintélye megóvta a komolyabb megtorlástól, 1959-ben azonban távoznia kellett a Zeneakadémiáról.

Közben, 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia Népzenei kutató csoportjának munkatársa, majd vezetője is volt. Ő rendszerezte és szerkesztette a Magyar Népzene Tára I. és IV. kötetét (1951, 1959).

Járdányi-Kodállyal

Kodály Zoltán és Járdányi Pál

 

Zeneszerzői munkásságára Bartók és Kodály művészete hatott, ez főleg első alkotói periódusában figyelhető meg. Az 1950-es évek elejétől a magyar népdalok világa  hatott rá legjobban, amikor népdalfeldolgozásokat írt kórusokra, szimfonikus- és kamarazenekarokra. Harmadik szerzői időszakát 1956-tól lehet számítani.  Ezekben az években írta Hárfaversenyét is (1959).

 

Részletek a RÁDIÓFÓNIA műsoromból

 

Bartók Béla nemzetközi zenei verseny és fesztivál

1948 októberében zajlott le az év legnagyobb zenei eseménye: a Magyar Rádió és a Zeneművészeti Főiskola által megrendezett Nemzetközi Bartók verseny és fesztivál.

A főtitkár Kadosa Pál, a szervező pedig a legendás hírű Kun Imre volt.

Idézet a műsorfüzet előszavából: „Bartók Béla halálának harmadik évfordulóján, az 1948-as centenáris évben rendezi meg a magyar állam a Bartók Béla emlékversenyt. Ez a verseny – híven Bartók Béla emlékéhez – a modern zene versenye.

A zeneszerzők versenyében első díjat nem adtak ki, a megosztott II. díjat két magyar zeneszerző: Járdányi Pál és Tardos Béla nyerte, mindketten az I. vonósnégyesükkel.

A zeneszerző-verseny két II. díjas kompozícióját Székely Endre elemezte:

Járdányi Pál és Tardos Béla merőben különböző, a fiatal magyar gárda két lényegesen ellentétes irányú érdeklődést, iskolát és felkészültséget reprezentáló művével tűnt ki.

Míg Járdányi – akinek nagyszerű rátermettségét már több nagy kompozícióból ismerjük, a Bartók-stílus lenyűgöző hatása alatt komponál, addig Tardos némi utó-romantikával vegyest Kodály iskoláját járja. Járdányi a vonósnégyes technikát fiatal kora ellenére szinte tökéletesen kezében tartja, Tardos küszködik a formával, nem minden szólal meg úgy, ahogy szeretné.

Míg Járdányi formáin nemcsak a jó zenei formaérzék, hanem a teljes formai tudás is tükröződik, addig Tardos műve nem egy helyen problematikus formai szempontból.

Hogy mégis Tardos Béla mellé kell állnunk, az elsősorban azért van, mert Tardos meglepetés. Minden hibája, küzdelme ellenére érdekes, van közölnivalója, és ez avval biztat, hogy tartalmas műveket lesz képes létrehozni.”

Rádiófelvétel:  I. vonósnégyes (Tátrai Vonósnégyes, 1954.04.13.)

 

Járdányi Pál: Szonáta két zongorára (1946)

A Zeneművészek Szabad Szervezetének székházában a művésztagok számára rendelkezésre állt egy terem hangversenyrendezés céljára. Az ott bemutatott új magyar művek a rádió műsorában is elhangzottak, mint például: 1946. január 4-én Járdányi Pál Szonáta két zongorára c. műve.

Az egyik műsorajánlat így mutatta be a szerzőt: „Járdányi Pál tehetsége igen korán megnyilatkozott. Nyolcesztendős korától kezdve tanult hegedülni, majd a Zeneakadémián Zathureczky Ede növendéke volt. De ezzel párhuzamosan elvégezte Kodály Zoltán osztályában a zeneszerzést, az egyetem bölcsész karán pedig néprajzi tárgyú disszertációjával doktorált.”

Járdányi Pál Szonáta két zongorára című darabját zeneakadémiai tanulmányainak befejezésekor, 1942-ben komponálta. Ez a korai mű is a Kodály-iskolában szerzett fölényes mesterségbeli tudásáról tanúskodik.

Rádiófelvétel: Szonáta két zongorára (Szegedi Ernő, Szendrei Imre, 1965.01.29.)

 

Járdányi Pál Tisza mentén c. szimfonikus költeménye (1952)

Járdányi Pál Tisza mentén c. szimfonikus költeményét 1952. június 11-én

a Rádiózenekar mutatta be Ferencsik János vezényletével.

Az 1920-ban született Járdányi Pál egyidejűleg volt a Zeneakadémián Kodály Zoltán zeneszerző-szakos tanítványa és a Budapesti Tudományegyetem néprajz-szakos hallgatója. Kodály egyik legkedvesebb tanítványának is hármas hivatása volt: a komponálás, a tanítás és a népzenekutatás. Bartók, Kodály, Lajtha László munkáját folytatva, egyik szerkesztője volt a Magyar Népzene Tárának. Járdányi Pál népzenekutató, tudományos munkáját kiegészítette néhány olyan kompozíció, amely témáját, ihletését a népzene kincseiből merítette, mint például a Tisza mentén című szimfonikus költemény.

Rádiófelvétel: Tisza mentén – szimfonikus költemény

(MR szimfonikus zenekara, vez. a szerző, 1955.09.29.)

 

Járdányi Pál: Vörösmarty-szimfónia (1953)

A Rádiózenekar 1953. április 26-án  Ferencsik János vezényletével új magyar művet mutatott be a Rádióban: Járdányi Pál Vörösmarty-szimfóniáját.

A hangversenytermi bemutatójára október végén, a II. Magyar Zenei Héten került sor. A nagy sikerre való tekintettel a zeneszerzőt a következő évben Kossuth-díjjal jutalmazták.

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály (1800-1855)

 

A rádióújságban megjelent interjúban Járdányi Pál így nyilatkozott új művéről:

„Legkedvesebb költőmnek, Vörösmarty Mihálynak kívántam zenei emléket állítani.

Minden tételben egy-egy ismert verssorhoz kapcsolódó gondolatokat, és ezen keresztül a költő életének legjellemzőbb eseményeit igyekeztem kifejezni.

„Hazádnak rendületlenül …” ez az első tétel címe s szinte az egész szimfónia mottója is. A második tétel, a „Virág és pillangó” Vörösmarty tündérvilágát idézi, majd következik a „Hová merült el szép szemed világa …”. A negyedik tétel a „Harci dal”, mely a szabadságharcra lelkesítette 1848 forradalmi nemzedékét. Végül az ötödik tétel, a „Vén cigány”, a szabadságharc bukása utáni időket idézi, mikor Vörösmarty Bajzával bujdosott. Már-már céltalannak találta az életét, amikor megírta halhatatlan művét, melyből kiderül, hogy a költő rendületlenül hitt nemzete jövőjében.”

Rádiófelvétel: Vörösmarty szimfónia

(Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez. Ferencsik János, 1953. (kb.)

 

Járdányi Pál: Hárfaverseny (1961)

Járdányi Pál Hárfaversenye 1961-ben a Zeneakadémián, az Állami Hangversenyzenekar estjén szólalt meg először, Fejér György vezényletével, s a koncertet a rádió is közvetítette.

 

Devescovi Erzsébet

Devescovi Erzsébet

 

A hárfára, e különlegesen szép hangzású hangszerre sajnos kevés kompozíciót írtak, így az új versenymű bemutatását már csak ezért is nagy várakozás előzte meg. Járdányi Pál barátai, ismerősei azonban azt is tudták, hogy a zeneszerző művét ifjú feleségének Devescovi Erzsébet hárfaművésznőnek komponálta.

Az egyik kritikus kiemelte az est hangulatát is: „Járdányi Pál Hárfaversenyének alaphangulata lírai. Ezt a lírát nem árnyékolják be tragikus összecsapások, aranyló pasztellszíneit inkább az ötletek teszik csillogóvá. Az egyetlen tételben megfogalmazott kompozíció harmonikus egység benyomását kelti, amit a szerkezet jól átgondolt felépítésével és sikerült arányaival ér el a szerző. A szólóhangszer virtuóz művésze, Devescovi Erzsébet a neki ajánlott versenyművet avatott technikai készséggel, ösztönös muzikalitással és sok bájjal szólaltatta meg. Ez utóbbi vonását azért emeljük ki nyomatékosan, mivel éppen a hárfa az a hangszer, amelyhez önkéntelenül fiatal és légies nőalakot társít képzeletünk, és Devescovi Erzsébet ezt az illúziót is minden tekintetben valóra váltja.”

Rádiófelvétel: Hárfaverseny (Devescovi Erzsébet – hárfa,

MRT szimfonikus zenekara, vez. Fejér György, 1963.02.02.)

 

Család

Járdányi Pál családja

 

Járdányi Pál: Vivente e moriente (1964)

A Rádió 1964. november 12-én mutatta be Járdányi Pál Vivente e moriente című darabját, a Rádiózenekar előadásában, Ferencsik János vezényletével.

Járdányi Pál zeneszerzői munkássága sokoldalú volt: komponált zenekari műveket,

Hárfaversenyt, kamara- és szólódarabokat, kórusokat és pedagógiai műveket.

A Rádió megrendelésére alkotott Vivente e moriente című zenekari művét eredetileg többtételes szimfóniának tervezte, azonban családi gyásza miatt a mély érzelmi világú második tétel után nem folytatta. A formailag világos, zenei nyelvezetében korszerű és közérthető mű így is befejezettnek hat. A mű bemutatója előtt Járdányi Pál így nyilatkozott: „Új művem alkalom rá, hogy azokról szóljak, akiknek a legtöbbet köszönhetem, és akiknek halála is összefonódik pályám egy-egy állomásával.

Korábbi műveim közül a Vörösmarty szimfónia a legismertebb. Ezt Édesapám halálos ágya mellett fejeztem be. Így a Vén cigány portréját nemcsak a beteg költő víziójából meríthettem. Ott volt mintának a másik, élettől búcsúzó, halállal küzdő arc is. Új, kétrészes kompozíciómra pedig egy évvel ezelőtt, Édesanyám halála napján tettem pontot. A címéül választott Vivente e moriente két ritkábban használt olasz tempó-, illetve karakterjelző. Élet-telien és elhalóan, magyarra így lehetne fordítani. Nem programzene, legfeljebb igen tág értelemben az. Amennyire a zene első és örök programja: az élet és a halál.”

Rádiófelvétel: Vivente e moriente

(MRT szimfonikus zenekara, vez. Ferencsik János, 1964.09.08.)

 

Járdányi Pál fiatalon, 46 éves korában 1966. július 29-én hunyt el.

Berlász Melinda zenetörténész szerint Járdányi Pál a sajátosan magyar, 20. századi hivatás-eszmény, a bartóki-kodályi eszmerendszer utolsó képviselője volt:

„Járdányi a Bartókot és Kodályt követő második tanítvány-nemzedék képviseletében vállalta a magyar zenei művelődés 20. századi programjának hármas követelményét: a zenei alkotást zeneszerzőként, a zenei művelődés ügyét zenepedagógusként és zenekritikusként, magyar népzenetudomány feladatait tudományos kutatóként.”

 Járdányi Pál zeneszerzői munkásságát a hangverseny-látogató közönség és a rádió hallgatói is figyelemmel kísérhették. Korábban már felidéztem az I. vonósnégyes, a Hárfaverseny, a Vivente e moriente és a főművének tekintett Vörösmarty-szimfónia bemutatóját.

 

 

Kodály

Kodály Zoltán (1882-1967)

Részlet Kodály Zoltán búcsújából: „Senki sem pótolhatatlan – mondják. De Járdányi Pál korai halála akkora űrt hagy hátra, amelyet a magyar zeneélet még sokáig érezni fog. (…)Egységes, harmonikus egyéniséget csodálhattunk benne. Működésének minden ágából ugyanaz a legemberibb ember néz ránk, akinek nincs hőbb vágya, mint másokon segíteni, mások létét könnyebbé és szebbé tenni, még a saját élete árán is.”

Halála után Kodály Zoltán német nyelvű cikket írt a Studia Musicologica című folyóiratba: „Erejének teljében hagyott itt bennünket. Talán gondban amiatt, hogy annyi mindent nem fejezhetett be. De nyugodtan abban a tudatban, hogy ameddig dolgozhatott, egész odaadással és teljes sikerrel tette. Nem vesztette el életét, mert sohasem törődött azzal, hogy megtartsa.”

 

0 R

Ujfalussy József (1920-2010)

 

Részlet a Kossuth rádió Járdányi emlékműsorából

Ujfalussy József: „A töredékes személyes emlékekből lassan-lassan kibontakoznak elvesztett társunk maradandó vonásai. Poeta doctus – tudós költő: így nevezték eleink a hozzá hasonló művésznek, tudósnak egyaránt kiválókat.

Nem komponált sokat, de munkái mindig jelentős mondanivalót hordoztak, felelős, komoly műgondról tanúskodtak. Töprengő, szüntelenül mérlegelő gondolatai szenvedélyes, lelkes tevékenységbe csaptak, valahányszor úgy látta, hogy szükség van munkásságára, segítségére. Művészete, emberi habitusa egyaránt sokat őrzött nagy költői eszményképe, Vörösmarty Mihály belső világából.

Most, hogy elment, közös kincsül élete művét hagyta ránk. Termékeny, a példa követésére ösztönző örökség. Általa marad velünk továbbra is tevékeny, együttmunkálkodó szelleme, a művekből sugárzó embersége.”

 

Járdányi Pál  műveinek rádiós felvételei

1952   Szimfonietta vonószenekarra (kb.) + Hajnali tánc (kb.)

1953   Vörösmarty szimfónia (kb.) + Árva madár (kb.) + Éva szivem, Éva (kb.)
Leányvásár + A pogány király lánya – népballada

1954   Szonáta két zongorára (kb.) + I. vonósnégyes + Borsodi rapszódia (kb.)
Szegény Zsuzsi táborozáskor (Csokonai Vitéz Mihály) +

Szonatina (fuvola-zongora) + Tánczene

1955   Tisza mentén – szimfonikus költemény + II. vonósnégyes – Bartók Béla emlékére + I. hegedü-zongora szonáta

1956   Szonatina (zongorára)

1957   Divertimento concertante

1958   Ringó tükörkép

1959   Gergő nótái + Hajnali tánc (kb.) (2. felvétel)

1961   Honvéd induló

1963   Hárfaverseny

1964   Vivente e moriente

1965   Szonáta két zongorára (2. felvétel)

1967   Szerelmi dalok (Bajza József, Theodor Storm, PErnette du Guillet,

Vörösmarty Mihály, Szabó Lőrinc)

1970   Árva madár (2. felvétel)

1973   Divertimento concertante (2. felvétel) + Honvéd induló (2. felvétel)

1974   Concertino hegedűre és vonószenekarra

1975   Magyar tánc

1976   Árva madár (3. felvétel) + Karikás tánc (Hidló végén, padló végén,

Fürjecském, fürjecském) + Katonaszerelem

1978   Árva madár (4. felvétel)

1980   A bujdosó madár

1983   Már vége (Tóth Árpád)

1984   Fantázia és változatok egy magyar népdalra

1985   Négy kidei népdal (kb.)

*