EMLÉKEZZÜNK HUBAY JENŐ ZENESZERZŐRE

EMLÉKEZZÜNK HUBAY JENŐ ZENESZERZŐRE

(Pest, 1858. szeptember 15. – Budapest, 1937. március 12.)

hegedűművész, zeneszerző és pedagógus.

 

hubay22

 

A 19. század utolsó negyedében a világ hegedűművészeinek élvonalába tartozott. Jelentős elismerést vívott ki kamaramuzsikusként is. Zenepedagógusként is kiváló eredményeket ért el. 23 évesen került az előkelő Brüsszeli Konzervatórium hegedű tanszakának élére.

Ezután visszatért Magyarországra, ahol a Zeneakadémia hegedű tanszakát vezette. A Hubay-iskolából olyan híres művészek kerültek ki, mint Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József. 1919-től 1934-ig a Zeneakadémia igazgatója volt. A 19. század végétől népszerűek voltak hegedűművei és magyar, francia, valamint német dalai. Később érdeklődése egyre inkább a nagyobb szabású, szimfonikus és színpadi műfajok felé fordult: A cremonai hegedűs és az Anna Karenina című operáival maradandót alkotott.

 

Részletek a RÁDIÓFÓNIA sorozatomból:

A Magyar Rádió indulása 1925. december 1-jén volt. A megnyitó szavakat ünnepi hangverseny követte. A műsor 2. száma Hubay Jenő  Csárdajelenete volt, hegedűn előadta a szerző. Az akkori írások tanúsága szerint „Hubay Jenő a megnyitó előadás fényét emelte hegedűjátékával.”

 Hubay Jenő, a világhírű hegedűművész, zeneszerző, a Zeneakadémia tanára és igazgatója 1928. szeptember 15-én töltötte be 70. életévét. Az ünnepi hangversenyek sorát azonban már hónapokkal előbb elkezdték. 1928. január 22-én mutatták be Hubay Dante szimfóniáját a Zeneakadémia nagytermében.

A Filharmóniai Társaság zenekarát Dohnányi Ernő vezényelte. Közreműködött: Székelyhidy Ferenc, az Operaház művésze, a Sztojanovich-tercett, a Palestrina kórus és Borus Endre gyermekkara. Hubay ezt a művét 1921-ben, Dante halálának 600-ik évfordulója alkalmára komponálta. Alighieri Dante, a nagy olasz költő Vita nuova, Új élet címmel jelentette meg fiatalkori költeményeit. A versekben Beatrice alakját örökítette meg, akit 9 éves korában látott meg először. Ez a pillanat az eszményi, örök szerelem kezdete volt Dante számára.

Hubay ebből az Új élet c. kötetből válogatta ki azokat a szonetteket, amelyeket művében felhasznált. A Dante szimfónia műfaji tekintetben inkább oratórium, tenorszólóval, három női szólistával, vegyes-karral, fiúkórussal és zenekarral. A mű két részből áll: az elsőben Beatrice életét mutatja be hat tételben, a másodikban pedig Beatrice megdicsőüléséről szól.

Hubay Jenő egyik nyilatkozatában ezt mondta művéről: „Dante szimfóniám tematikusan fölépített, két hang az alapja, amely szerelmi motívummá egyesül. A második részben ebből fejlesztem ki a kánont és a fúgát. Egész idő alatt, amíg e művemen dolgoztam, az az érzés élt bennem, hogy felsőbb hatalom vezeti kezemet.”

 

Dante

Alighieri Dante

 

 Hubay zenedélutánjai (1920-1937)

Hubay Jenővel kapcsolatban még egy fontos kulturális-, társadalmi eseményt említünk meg: az otthonukban rendezett zenedélutánokat. A Hubay palota 1898-ban épült fel Budán, a Margit rakpart és a Fő utca között. A négyemeletes, reneszánsz stílusú épület központja a nagy, fehér zeneszoba volt, amelyet a mahagóni fából készült fehér Bösendorfer zongora és Beethoven márványszobra díszített. A Hubay palotában 1920 és 1937 között 67 alkalommal rendeztek zenedélutánt. Hubay tanártársaival, volt növendékeivel, fiatal tehetségekkel és sokszor híres külföldi művészekkel adta elő a zeneirodalom legszebb darabjait.

A műsor rendszerint három számból állt. Az első és az utolsó kamaramuzsika, a kettő között pedig énekszám, néha szavalat vagy előadás szerepelt. A meghívott vendégek között ott voltak az ország társadalmi előkelőségei és a művészvilág legjelesebb képviselői is.

Zenedélutánjairól Hubay egyszer ezt mondta: „A 150 főnyi közönség közt, mely látogatásával megtisztel, mindenki ott van, aki az igazi zenei kultúra iránt érdeklődik. Mindenki, rang és felekezeti különbség nélkül. Zenedélutánjaimat éppúgy kitünteti megjelenésével a kormányzói pár és a főhercegi család, mint akármelyik polgár, aki szereti Beethovent.

Tudjuk, hogy missziót teljesítünk. Ezért fáradunk feleségemmel együtt oly szívesen. Boldogság látni, hogy vendégeink milyen örömmel hallgatják az igazán nemes muzsikát.

S a hangverseny után, egy csésze tea mellett, mint feledkeznek meg arról a falról, mely társadalmilag elválasztja őket egymástól. A zene a jóság, a békülékenység és a szeretet isteni ajándéka.”

 

Hubay zeneterem

Zeneterem

Eljött az idő, amikor a legendás hírű hangversenyeket nemcsak a meghívott közönség, hanem a rádió hallgatói is élvezhették: 1928. március 4-től kezdve a Rádió is közvetítette a Zenedélutánokat a Hubay palotából.

(Sajnos, az épületet a II. világháború idején lebombázták.)

  1. szeptember 15-én ünnepelte a zenei világ Hubay Jenő 70. születésnapját. Természetesen a Magyar Rádió is köszöntötte a mestert, Hubay-művekből összeállított zenekari műsorral.

Maga Hubay a köszöntők elől Mosócon lévő nyaralójába vonult vissza. Egyik fia így emlékezett erre a napra: „A születésnapon érdekes volt a rádiót ide-oda csavargatni. Hiszen alig volt Európában olyan zenei központ, ahonnan ne adtak volna Hubay-műsort.

Kölnben a II. Háborús szimfónia hangzott el, Hamburgban, Bremenben német nyelvű dalokat énekeltek. De Drezda, Lipcse, München, Nürnberg, Berlin, Oslo és Stockholm szintén Hubay-estet közvetített. Koppenhágában pedig Telmányi Emil hegedűművész mesteri játékán keresztül szólalt meg apám múzsája.”

 

Cremonai hegedűs

A cremonai hegedűs – opera részlet

 

Hubay Jenő: A cremonai hegedűs című operája (1929)

  1. május 1-jén a Rádió közvetítette a Zeneművészeti Főiskola operanövendékeinek vizsgaelőadását. Ekkor elhangzott Hubay Jenő A cremonai hegedűs c. operája is.

Érdemes felidézni Hubay talán legsikeresebb operájának történetét 1894-től kezdve.

Hubay Jenő számára az 1894-es esztendő sorsdöntő volt, hiszen magánéletében és zeneszerzői pályafutásában egyaránt a csúcspontot jelentette. Sokévi várakozás után júliusban kötött házasságot Cebrián Róza grófnővel. Cebrián gróf ugyanis korábban nem járult hozzá a házassághoz. Úgy vélte, hogy a lánya nem mehet férjhez rangján alul. Ezért kellett megvárni, amíg Róza nagykorú lett, és 24. születésnapján már akadály nélkül örök hűséget fogadhattak egymásnak. Hubaynak ettől kezdve nemcsak szerény fizetéséből és a művészi tiszteletdíjból kellett megélnie, hanem tekintélyes vagyonra is támaszkodhatott, amely lehetővé tette azt is, hogy főúri életmódot folytasson.

 

Hubay_es_felesége 2

Hubay és felesége Cebrián  Róza

 

Művészi pályáján pedig az hozta a változást, hogy 1894. november 19-én a Magyar Királyi Operaházban bemutatták élete legsikeresebb művét, A cremonai hegedűs c. operát.

A darab története a következő: Cremonában a hegedűkészítők versenyre készülnek. A győztes a díjon kívül még Gianninát, a mester szép leányát is elnyerheti. Ez a konfliktus alapja. Hiszen a legjobb hegedűkészítő a púpos Filippo. Giannina viszont a csinosabb, ám kevésbé tehetséges Sandrot szereti. A győztes Filippo nagylelkűen lemond a lány szerelméről. Elhagyja a várost, hogy azután csak a hegedűkészítés művészetének szentelje életét.

A bemutató előadáson Nikisch Artur vezényelt, a hegedű szólót pedig maga Hubay játszotta a színfalak mögött. Idézzük fel az est hangulatát Hubay fiának apjáról írott könyve alapján: „Róza a páholyban, összetett kézzel, büszkén és boldogan gondolt arra, hogy ez az opera, ez a siker és diadal az ő jegy ajándéka.

Ezt kapta ő a férjétől, és ez mennyivel több, mint rang és cím, mint ékszer és gazdagság. Ugye papa, most már belátod, hogy igazam volt! Cebrián gróf felelet helyett tenyereit vörösre tapsolta. Ő már megadta magát, teljesen és tökéletesen! Amikor aztán az opera végén Filippo, hegedűjével a hóna alatt búcsút int Gianninának, hogy világgá menjen, a közönség felállva ünnepelte a szerzőt, aki azonban csak miután az előadóművészek és a karmester már vagy tízszer a függöny elé léptek, jelent meg a rivalda fényében.”

A budapesti bemutató után az operát mintegy 70 operaházban tűzték műsorra Magyarország és Európa szinte valamennyi nagyvárosában, sőt még New Yorkban is.

 

Hubay fiatalon

 

  1. 1929. szeptember 28-án jelent meg az új műsorújság: a Rádióélet első száma. A címlapon Hubay Jenő fotója és szavai: „Üdvözlöm a Rádióéletet és nagy jövőt jósolok neki.”

És íme a beköszöntő program: „A Rádióélet tisztelettel jelentkezik. Itt vagyok! Szórakoztatni, gyönyörködtetni, tolakodás, nagyképűség nélkül tanítani szeretnék, szerényen kiegészíteni azt a csodás, felbecsülhetetlen értékű adományt, amit a Stúdió a rádió útján eljuttat mindenhová, szegényhez, gazdaghoz, kicsinyhez, nagyhoz egyaránt. Lelkes szolgája akarok lenni a Stúdió nagyszerű kultúrmunkájának, hűséges barátja minden rádiózónak.”

Hubay Jenő, a magyar zeneművészek doyenje is nyilatkozott a Rádióélet első számában:

„Szívesen hallgatom a Rádió műsorában Zeneakadémiánk egykori növendékei közül Kósa Györgyöt, Koncz Jánost, Hütter Pált, Kentner Lajost, Székely Júliát, valamint a Stúdió tehetséges karnagyát: Polgár Tibort.  Amikor pedig én magam hegedülők a mikrofon előtt, akkor egészen új, és eddig ismeretlen érzések lepnek meg. Mert mérhetetlen dimenziójú a távolság, ahova a rádió hangja eljut, és megszámlálhatatlan az a sokaság, amely most engem hallgat.

Nem csoda hát, ha a hallgatóság és az előadó érzi és tudja, hogy a lélek rezeg ilyenkor az éter hullámain és ölelkezik a művészet jegyében.”

 

Karenina Anna

 

Hubay Jenő Karenina Anna című operájának közvetítése (1929)

  1. november 14-én Hubay Jenő Karenina Anna c. operáját közvetítette a Rádió az Operaházból.  Az 1923-ban bemutatott művet az Operaház sokáig műsorán tartotta. Íme egy részlet Péterfi István kritikájából, amelyet a bemutató előadás után írt: 

„Hubay Jenő, a világhírű virtuóz, bámulatosan eredményes hegedűpedagógus, legfontosabb zenei pozíciók birtokosa, évtizedek óta az egész magyar zeneéletre kiterjedő munkálkodásával jogosan érdemelhet figyelmet, a Karenina Anna operaházi bemutatója alkalmából is.

Tolsztoj, Jasznaja-Poljana nagy írója apostoli tanításaiban a jövő zenéjét intonálja.

Karenina Anna operapremierjén a múlt muzsikája szól. Hubay hangulatos dalainak, biztos hangszeres érzékkel szerkesztett, sokat játszott hegedű-darabjainak, A cremonai hegedűsnek a maga stílusában való értékeit és eredményeit nem akarjuk elvitatni, de ez a stílus ma már nem él. Hubay érzi ezt, de a modern drámai zenének csak külsőségét tudja átvenni, és az új zenei nyelven csak közhelyeket mond. A zárt formákat kerüli, vezérmotívumokat használ, szereplőit sokat deklamáltatja, de elemében csak ott van, ahol régebbi munkamódszerét érvényesítheti.

Hubay Jenő, a zenei főiskola igazgatója fiatalos energiával az utóbbi években csaknem kizárólag komponálással foglalkozik. Mi azonban úgy érezzük, hogy Hubay életműve inkább a nagyszerű magyar hegedülés tradícióinak megteremtésében fog tovább élni.”

 

Elfeledett Liszt-mű Hubay Jenő átiratában (1930)

  1. február 3-án magyar zeneművekből összeállított műsort sugárzott a Magyar Rádió, s ezt több külföldi adóállomás is közvetítette. A hangverseny meglepetése egy Liszt-szerzemény bemutatása volt. Címe: Három cigány, Lenau költeménye, parafrázis hegedűre és zongorára. Közismert, hogy Lenau: Die drei Zigeuner (A három cigány) c. versére Liszt 1860-ban zongorakíséretes dalt komponált. A vers ihlette témából a szerző hegedűre és zongorára is írt egy darabot. Ennek elfeledett kéziratát találta meg Hubay Jenő.  

Íme a Rádióélet tudósítása: „A mű nem ismeretlen, hiszen 1864-ben nyomtatásban is megjelent. De ezt a szerzeményt soha senki sem játszotta, még talán Reményi Ede, a nagy magyar hegedűművész sem, akinek a művet Liszt írta és ajánlotta. Liszt Ferenc nem ismerte annyira a hegedűt, hogy a virtuózok igényeinek megfelelő technikával írta volna meg a szólamot, mint azt kápráztató zongorarapszódiáiban tette. Valószínű, hogy korrigálás nélkül nyomtatták ki a kottát, hiszen lejátszhatatlan részek vannak benne. Ezért ment feledésbe a zenei szépségekben gazdag kompozíció.”

Hubay Jenő ifjú korában találkozott Liszt Ferenccel, sőt többször együtt léptek fel hangversenyeken. Amikor az elfeledett Liszt-mű kottája Hubay kezébe került, úgy érezte, mintha maga a mester sugalmazná neki a darab életre keltését. A hegedűművész-zeneszerző módosította a technikailag megoldatlan részeket, átformálta, kibővítette és a dallamokat több helyen tovább szőtte. Az átírt mű új címe: Három cigány, Lenau költeménye, magyar hegedű rapszódia lett. A Rádióhangversenyen az új Liszt-Hubay szerzemény hegedűszólamát maga Hubay Jenő játszotta.

 

Az álarc

 

Hubay Jenő Az álarc c. operájának bemutatója (1931)

  1. február 26-án közvetítette a Rádió Hubay Jenő Az álarc c. operájának bemutató előadását az Operaházból. A zeneszerző ekkor így nyilatkozott a Rádióéletben: „Az opera ötletével Martos Ferenc keresett meg évekkel ezelőtt. A téma azonnal megtetszett és Lothar Rudolfot, az ismert német írót kértem meg a szövegkönyv megírására. A szöveg alapján az operát nagyjából meg is komponáltam, azonban a háborús körülmények nem tették lehetővé a bemutatását. Ezért fájó szívvel félretettem és más művekkel kezdtem foglalkozni. Mikor azonban felvetődött bemutatásának lehetősége, ismét kezembe vettem a megkezdett operát. Góth Sándor készítette el a magyar nyelvű szöveget, aki erős színpadi érzékével még néhány rendkívül hatásos változtatással is gazdagította Lothar szövegét. Sok év után tehát újra elővettem a darabot, a meglevő részeket átdolgoztam, illetve befejeztem.”

Hubay Az álarc c. operája fényes külsőségek között került színre.

A rádióközvetítést Josef Krips osztrák karmester, a karlsruhei Operaház főzeneigazgatója is hallotta. Hubay műve annyira magával ragadta, hogy még abban az évben, tehát novemberében Karlsruheban is bemutatta.

 

Hubay Jenő mesteriskolája

A Magyar Rádióban kezdettől fogva igen gyakran szerepelt Hubay Jenő hegedűművész és zeneszerző. De nemcsak ő, hanem mesteriskolájának hallgatói is szinte naponta közreműködtek a Rádió műsorában. Az 1875-ben alapított Zeneakadémia művészképzőjében Thomán István a zongora-, Popper Dávid a gordonka- és Hubay Jenő a hegedű-oktatás terén kimagasló eredményeket ért el. Hubay Jenő világjáró hegedűművész és a brüsszeli Konzervatórium professzora volt, amikor 1886-ban hazahívták és kinevezték a budapesti Zeneakadémia hegedű tanárává. Hubay fantasztikus lelkesedéssel és energiával végezte ezt a feladatát.

„A kilencvenes évek második felében a Zeneakadémia hegedűosztályában folytatott lázas munka 1899-ben hozta meg első nagy eredményét. A budapesti közönség ekkor ismerte meg Hubay kimagasló tehetségű csodagyerek tanítványát, Geyer Stefit. Az 1888-ban született, tehát akkoriban alig több, mint tízéves kislány első fecskéje volt a Hubay-iskola csodagyermek sorozatának. Három évvel később lépett nyomdokaiba a gyors világsikert aratott Vecsey Ferenc, majd a 900-as évek derekán a XX. század egyik legáltalánosabban elismert hegedűművésze, Szigeti József. Mindez nem a véletlen műve volt.”

Hubay Jenő nem nevezte tanítását módszernek, mert nem érezte annak. Nála a nagy művész ösztönös hegedülése egybeolvadt a zseniális pedagógusi munkával. Nem gondolt módszerre, mert nem volt szüksége rá. Tanítása egyénenként különböző volt. Életkor, rátermettség, kézalkat szerint alakult a pedagógiai munka.

Geyer Stefi így emlékezett Hubayra: „Már nagyon fiatalon önállóak lettünk, mert a mester megtanított egyedül dolgozni, önállóan gondolkozni. Így volt lehetséges, hogy mi hárman: Vecsey, Szigeti és én, egészen különbözően játszottunk, bár mindhárman magunkon viseltük a Hubay-iskola minden bélyegét. Játékunkban egy volt közös: a széles, öblös hang, a Hubay-iskola legfőbb szépsége.”  Hubay Jenő élete utolsó napjáig folytatta művészképző tevékenységét.

A századfordulótól kezdve egymás után kerültek ki keze alól iskolájának hírét a világ minden részébe elvivő, nagy hegedűstehetségek. A már említetteken kívül ki kell emelni még Arányi Jelly, Telmányi Emil nevét, valamint Hubay brüsszeli és budapesti utódját: Gertler Endrét és Zathureczky Edét. Iskolájának sok kiváló hegedűpedagógus növendéke is volt, így a XX. század első felében a Zeneművészeti Főiskolának csaknem valamennyi hegedűtanára.

Geyer Stefi

 Geyer Stefi

 

Vecsey-Ferenc

Vecsey Ferenc

 

ZATHURECKY_Ede

Zathureczky Ede

 

A hetvenöt éves Hubay Jenő köszöntése (1933)

  1. szeptember 15-én ünnepelte 75. születésnapját Hubay Jenő, a nagyszerű hegedűművész, pedagógus és zeneszerző. Ez alkalomból a Rádió Hubay műveiből összeállított hangversennyel köszöntötte. A Rádióéletben pedig Papp Viktor zenetörténész méltatta a mester érdemeit. Ebből idézek: „Hubay Jenő 75 éves. Ki hinné? Eleven cáfolata éveinek, amint tevékenykedik, tanít, komponál, hegedül, reprezentál, fiatalos mozgással és friss szellemmel százféle irányban dolgozik. Hubayt először mint hegedűművészt ismerte és csodálta a világ, később a zeneszerzőt ünnepelte s újabban, mint páratlan hegedűpedagógust értékeli. Mint hegedűművész rendkívül sokoldalú. Az eszményien tökéletes klasszikus stílust Joachimtól, a Paganini utáni kor legnagyobb hegedűművészétől örökölte. Vieuxtempstől, a másik nagy hegedűstől, az elegáns könnyedséget, világosságot, színes frazírozást és közvetlen előadásmódot tanulta el. Hozzájuk adta saját lelkének csapongó fantáziáját, szenvedélyét és magyar temperamentumát. Hubay, a hegedűpedagógus, a legnagyobb ma az egész világon. Mióta Hubay a Zeneművészeti Főiskolán működik, a hegedűművészet Mekkája Budapest lett.

47 éve tanít olyan eredménnyel, hogy az öt világrész tele van tanítványainak hírnevével. Hubay, mint zeneszerző is jelentős. Abba a zeneszerző gárdába tartozik, mely a magyar muzsika talajából száz évvel ezelőtt kezdett kinőni. Szerzeményei, különösen hegedűre írott pedagógiai és művészi kompozíciói maradandó értékűek. De színpadi zenéje, szimfonikus és kamaraművei, dalai és kórusai is a hivatott mestert dicsérik.”

 

Hubay Jenőt nyugdíjazták (1934)

Korábban beszámoltam arról, hogy 1933. szeptember 15-én mily nagy tisztelettel ünnepelték a hegedűművészek doyenjének, Hubay Jenőnek 75. születésnapját. A következő évben azonban a Zeneakadémia igazgatói posztjáról nyugdíjazták.

 

Hubay család

A fájdalmas búcsúra fia, Hubay Cebrián Andor így emlékezett:

1934. szeptember 20-án lépett ki, szinte észrevétlenül, abból az intézetből, melyben hűséggel és odaadással, lelkesedéssel és szakértelemmel, fáradhatatlanul dolgozott 48 éven át.

Mint szépségtapaszt, az örökös elnök címet vihette magával, és megtarthatta a hegedű mesterképző osztály vezetését. A tanítást odahaza, a fehér zeneszobában folytatta, így ezentúl oda gyűltek össze, hetente többször, a mesterképző osztály növendékei.

A fehér teremben tartott zenedélutánokat visszavonulása után is folytatta. Sőt, most már nem négy-ötöt adott egy szezonban, hanem nyolc-tízet is. Legtöbbjét a Rádió is közvetítette. Az ezért befolyó összeg mindig a Lublói utcai Gyermekotthon javára ment.”

 

Hubay Jenő dalai stúdióhangversenyen (1935)

  1. február 13-án a Rádió stúdiójában különleges hangversenyt rendeztek

Hubay Jenő a dalszerző címmel, amelyet Papp Viktor a következő szavakkal vezetett be: „Hubay Jenő, a dalszerző áll most előttünk, aki nemes pályafutását úgyszólván észrevétlenül szórta tele dallal. Eddig 94 dala jelent meg, köztük a millenniumi Királydíjjal kitüntetett hat dal. A belőlük kiáradó költészet mindig üde, friss, őszinte, s a legújabbakból a bölcsesség ereje is sugárzik. Ezekből a dalokból kap most egy csokorra-valót a Rádió közönsége. A műsor értékét nagyban növeli, hogy dalait Hubay Jenő, a szerző kíséri zongorán. A világhírű hegedűművész a zongora mellett! A dalokat Báthy Anna, az Operaház kiváló művésznője énekli.”

 

Az Operaház bemutatta: Hubay Jenő  A milói Vénusz c. operáját (1935)

  1. március 1-én mutatta be az Operaház Hubay Jenő A milói Vénusz c. operáját,

amelyet a Rádió is közvetített. Az antik témájú daljáték szövegkönyvét Paul Lindau színdarabja alapján Góth Sándor és Farkas Imre készítette. A bemutatót követő napon jelent meg Jemnitz Sándor kritikája:  „A Zeneművészeti Főiskola egy évvel ezelőtt nyugalomba vonult és közel 77 éves főigazgatójának zenei eszközkészlete ismertnek tételezhető fel, hiszen az utóbbi évtizedek során alig mutatott szembeötlő változást. A Hubay-muzsika könnyed fajsúlya mellett semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen és méltatáson kívül a hegedűművész és világhírű pedagógus latba-esőbb érdemeit. S a péntek esti ősbemutató előadás után fölhangzott, nem csupán udvarias, hanem meleg taps egy fáradhatatlanul dolgos életet is jutalmazott.”

 

Hubay idősen

 

Elhunyt Hubay Jenő (1937)

  1. március 12-én este szomorú hírt olvastak be a rádióban: váratlanul elhunyt Hubay Jenő, a magyar zeneművészet doyenje. Aznap délután a budapesti városházán az azévi Szent István-ünnepségek művészi programját beszélték meg és készítették elő. Az ülésen rész vettek a zeneművészet, irodalom és a színházak vezetői is: Hubay Jenő, Kodály Zoltán, Oláh Gusztáv, Paulini Béla, és még sokan mások. Amikor a nyári operaelőadások helyszínéről volt szó, azt kérték Hubaytól, hogy mondja el ő is a véleményét.

Hubay Cebrián Andor „Apám, Hubay Jenő”  c. könyvéből idézem az erről szóló sorokat:

„Hubay Jenő fölegyenesedve bocsánatot kért, ha felszólalását ülve mondja el, de így jobban tudja jegyzeteit követni. Ezzel visszaült a helyére és érces, határozott hangon szólalt meg:

„Csakis a Városi Színház jöhet számításba a nyár folyamán, mivel az Operaházat augusztusban üzembe helyezni igen költséges lenne. Nem kell egyéb a sikerhez, mint az, hogy kiváló művészek szerepeljenek, és csúcsteljesítmény …” és amikor Hubay Jenő kimondta: csúcsteljesítmény, lehajtotta fejét. Egy percig mély csend uralkodott a teremben. Mindenki azt hitte, hogy a mester jegyzeteiben keresgél. A mély csendet ajkáról feltörő sóhaj szakította meg. Majd feje lejjebb-lejjebb hajolt, amíg végre ráhajolt jegyzeteiben nyugvó jobb kezére. Másik keze lecsúszott az asztalról, és teste megremegett. Mire a többiek feleszméltek – Hubay halott volt.”

 

Temetése

A 79. évében járó Hubay Jenőt nagy részvéttel búcsúztatták: méltatták a tüneményes hegedűművészt, a világhírű tanítványok mesterét és a zeneszerzőt. A Rádióélet két oldalas, fotókkal illusztrált cikkben emlékezett rá, mint a Rádió hűséges, jó barátjára:

„Hubay Jenő a kivételes egyéniségek ösztönös megérzésével ismerte fel a rádió születése pillanatában annak beláthatatlan jelentőségét. Stradiváriusának hangja felcsendült minden rádiós ünnepnapon, mint például 1925. december 1-jén a Rákóczi úti stúdióban a Magyar Rádió megnyitó hangversenyén, és 1928. október 25-én, amikor a Rádió Sándor utcai új otthonából közvetítettük az első hangversenyt. Hubay Jenő gyönyörű budai palotáját is megnyitotta a Rádió előtt és a híres zenedélutánokon a mikrofonon keresztül vendégül látta a hallgatók nagy táborát, közkinccsé téve az ő és a zenedélutánokon közreműködő nevesek művészetét.

A magyar hegedűs ott állott szinte a rádió születése percében a stúdióban, most pedig az Operaház előcsarnokából gyászünnepségét közvetíti a Rádió. Közben tizenegy esztendő telt el közös munkában a közös ideálért: a magyar kultúra alázatos szolgálatában.”

 

Hubay palotaHubay palota

 

Az utolsó Zenedélután közvetítése a Hubay-palotából (1944)

  1. február 6-án a Rádió hangversenyt közvetített a Hubay-palotából.

A Rádióéletben Jövőre jubilál a Zenedélután optimista címmel jelent meg a Hubay özvegyével készített beszélgetés. Hubayné gróf Cebrian Róza így mesélt a híressé vált Zenedélutánok megindításáról: „Amikor 1919-ben férjem elfoglalta a Zeneművészeti Főiskola főigazgatói állását, gróf Apponyi Albert és Berzeviczy Albert felszólította, hogy dolgozzon ki egy tervezetet a szétzüllött művészeti élet összefogására. Sok más terv megvalósítása mellett egyik gondolata az volt, hogy saját otthonában zenedélutánokat szervez, hogy azáltal is lendületet adjon az újonnan meginduló magyar zenei életnek.”

A Hubay-palota egyik bejárata a Margit rakpart 11. szám alatt volt, az épület másik oldala pedig a Fő utcára nézett. A palota legszebb helyisége: a zeneterem – középen fehér, mahagóni-fából készült Bösendorfer zongorával. Ideális környezet volt kamarazenéléshez 150-200 főnyi közönség számára. A Zenedélutánokat évente 4-5 alkalommal rendezték meg, amelyen a legkiválóbb magyar és külföldi művészek, valamint tehetséges, pályakezdő előadók szerepeltek. Az 1920 és 1937 közötti időben 67 koncertet tartottak, de Hubay Jenő váratlan halála után egy ideig csend borult a palotára. Majd a Hubay Jenő Társaság rendezett újra koncerteket

  1. januárjától 1944. tavaszáig. A Magyar Rádió mikrofonja a hangversenyek többségében jelen volt, a közvetítés díját pedig a Hubay Jenő által alapított Lublói utcai gyermekotthon javára utalták át. Visszatérve Hubayné nyilatkozatára, egyik mondata – utólag olvasva – megdöbbentő:

„1920. januárjában, éppen 24 esztendővel ezelőtt kezdtük el megrendezni a vasárnapi Zenedélutánokat, tehát jövőre ünnepeljük meg az „ezüstlakodalmat”.A jubileum helyett azonban, a Hubay-palota 1945. február 8-án bombatalálat következtében összeomlott.

Hubay emléktábla 2

Fő utca 21