EMLÉKEZZÜNK FARKAS FERENC ZENESZERZŐRE

EMLÉKEZZÜNK FARKAS FERENC ZENESZERZŐRE     

(1905. december 15. Nagykanizsa – 2000. október 10. Budapest)

 

 Farkas 4

Farkas Ferenc

 

Zenei tanulmányait a Nemzeti Zenedében kezdte, és 1921-től a Zeneakadémián Weiner Leó, majd Siklós Albert növendékeként szerzett zeneszerzői diplomát 1927-ben.

Két évig a Városi Színház korrepetitora és dirigense volt, majd 1929-től 1931-ig Rómában Ottorino Respighi mesteriskolájában tökéletesítette tudását, és magába szívta a latin mediterrán kultúrát is.

Ezután külföldi vándorévek következtek, majd 1935-ben hazajött és több helyen is tanított. 1949-ben végre megtalálta a legalkalmasabb terepet, a Zeneakadémia

zeneszerzés tanára lett. A 20. század világszerte ismert magyar zeneszerzőinek nemzedékeit nevelte, miközben ő maga, a legtermékenyebb és legsokoldalúbb magyar komponista volt.

 

Beszélgetés Farkas Ferenccel (1980.01.28.)

A Magyar Rádióval való kapcsolata

B.É. A Rádió egyik legfontosabb művelődéspolitikai feladata a kortárs magyar zene terjesztése és támogatása. Az új művek jelentős része kifejezetten a Rádió felkérésére készül. Az MRT szimfonikus zenekara és énekkara pedig a legtöbb kompozíció első megszólaltatója és kiváló tolmácsolója.

A zenehallgató közönség keveset tudhat arról, hogy a Rádió Zenei Főosztálya hogyan járul hozzá az új művek születéséhez és népszerűsítéséhez. Pedig a kimutatható adatok mögött nagyszerű törekvés, anyagi, szellemi, szervezési erőfeszítés van.

„Kíváncsiságból” összegyűjtöttem azoknak a zeneművekben a címét és adatait, amelyeket a kortárs magyar zeneszerzők az utóbbi harminc évben a Rádió felkérésére írtak. Elsőként Farkas Ferencnek mutattam meg a Rádió ösztönző hatására írt műveinek „listáját”, hogy megkérdezhessem, véleménye szerint hogyan helyezkednek el ezek a kompozíciók az eddigi életművében?

F.F. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyiknek még alkalma volt a Rákóczi-úti stúdióban is szerepelni. A 20-as évek végén a Városi Színházban voltam betanító karmester. Ott volt egy férfiakból alakított kamaraegyüttes, akiket én többször zongorán kísértem és vezényeltem a Rádióban. Operarészleteket adtunk elő és magyar népdalokból átiratokat is készítettem nekik. Ezek voltak az első szerepléseim a Stúdióban.

Kísérőzenék

Később, amikor a Rádió a Bródy Sándor utcai helyére költözött, nagyon sok kísérőzene írására kaptam megbízást, – különösen Németh Antaltól, a Dramaturgiai osztály vezetőjétől. Ezek között említésre méltó Gerhard Hauptmann: Az elmerült harang című mesejátéka és Shakespeare: Ahogy tetszik című darabja. 1935-ben igen nagyszabású vállalkozás volt Madách Imre Az ember tragédiájának felvétele. Ennek a kísérőzenéjét nagy zenekarra és énekkarra írtam és magam vezényeltem. A felvétel viaszlemezre történt, olyan megoldással, hogy a zenekar az egyik stúdióban volt, a színészek pedig a másikban. Németh Antal, mint rendező maga keverte a felvételt ott a helyszínen.

Az utóbbi két művem megtalálta az utat a színpadokhoz is, és sokáig repertoáron maradtak különböző fővárosi és vidéki színházakban. De ebben az időben a kísérőzenén kívül más művekkel nagyon nehéz volt a Rádióba bejutni. Szerettem volna elérni a Rómában írt Divertimento című művem bemutatását. De akkor ez nem volt lehetséges. 1933-ban azonban, ez a darabom a Liszt Ferenc pályázaton díjat nyert. (A másik két díjazott Weiner Leó és Molnár Antal voltak.) Ezután erről a művemről és még néhányról felvételt készített Rajter Lajos a Rádió egykori karnagya.

A zenekarra komponáltam a Kállai kettőst. Mivel Kodálynak is van ilyen című műve, ezért rá való tekintettel sokáig az íróasztalom fiókjában rejtegettem. Nem régen a fiam, Farkas András vezényletével ezt is felvették és bemutatták.

Most, hogy együtt látom azokat a zeneműveket, amelyeket a Rádió felkérésére írtam, részben megvásároltak, akkor jövök rá, hogy mennyi jelentős művem születését köszönhetem a Rádiónak.  Már a 30-as években felkértek kísérőzenék írására.

De az, hogy önálló zenés mű írására kérjen fel a Rádió, csak a háború után történt meg.

 

Zenés játékok

Farkas Ferenc-Csínom Palkó

A Csínom Palkó című zenés játék ének-zongora kivonata.

A zeneszerző nekem ajándékozta a Nagyajtai utca 12. szám alatti otthonában.

 

Az első felkérés a Csínom Palkó volt 1949-ben. Ez azért nevezetes számomra, mert addig nem merészkedtem a könnyebb fajsúlyú zene, a daljáték felé. A Rádió bátorított arra, hogy ezzel a műfajjal is megpróbálkozzam. A kísérletemet siker koronázta, hiszen ezért a daljátékért kaptam a Kossuth-díjat. Később a mű színpadi változatát számos külföldi és vidéki színházban bemutatták. A Szegedi Szabadtéri Játékokon különösen emlékezetes rendezésben és előadásban láthatta a közönség. Majd filmet is készítettek belőle, de a mű karrierjét a Rádió indította el. Ezután több zenés játék írására kaptam megrendelést. Ezek között megemlítem a Májusi fényt, a Zeng az erdőt.

A Vidróczki című darabomból ugyancsak készült színpadi verzió is. Legutóbb pedig a Holicsi Cupido címmel írtam zenés játékot Herczeg Ferenc színdarabjából.

B.É. A bűvös szekrény című kétfelvonásos vígoperáját 1942-ben mutatták be Budapesten, de hamarosan több európai operaház is műsorára tűzte.

Farkas Ferenc volt az első azok között, akik meghódították az Operaház színpadát. Furfangos diákok című egyfelvonásos táncjátékát 1949-ben mutatta be az Operaház. A mű hatalmas sikert aratott és mintegy 75 előadást élt meg.

Szimfonikus zenék

F.F. A szimfonikus és kamarazene művek között sok olyan van, amelyeket fontosnak tartok az életművemben.

1950-ben Lehel György – aki akkor a zenei vezető volt – felkért, hogy az Operaházban bemutatott Furfangos diákok című táncjátékomból írjak egy hangverseny előadásra alkalmas zenekari szvitet. Ebben a formában nagyon sok hazai és külföldi koncerten elhangzott.

Az Athéni Timon pedig egy régebbi Shakespeare kísérőzenének fúvószenekari átirata.

1947-ben komponáltam a Preludium és fúga című művemet, de az akkori idők korlátozásai miatt, mint formalista művet nem fogadták el. A Rádió volt olyan merész, hogy 1957-ben megvásárolta és be is mutatta.

A Gyász és vigasz című szimfonikus költeményt Fejős Pál filmrendező halála után, az ő emlékére írtam.

 

Vokális művek (Dalok, kórusok, kantáták)

Gyümölcskosár

Gyümölcskosár – dalciklus

 B.É. Számomra nagyon kedves (sokat is énekeltem) Farkas Ferenc: Gyümölcskosár  című dalciklusa12 dal szoprán hangra és zongorára, Weöres Sándor verseire. (Később kamarazenei kísérettel is).

Érdekes a mű születésének története. Farkas Ferenc és Weöres Sándor életében volt olyan időszak (1946 -1947), amikor Székesfehérváron dolgoztak. Mivel mindkettejük szállása a konzervatórium épületében volt, minden nap találkoztak, és több Weöres Sándor versre Farkas Ferenc zongoráján dal, vagy kórusmű született.  Például a Gyümölcskosár című dalciklus.

F.F. A Gyümölcskosár című dalciklus elsőnek írt dalát, az Altatót András kisfiam egyéves születése napjára írtam. Weöres Sándor gyermekverseinek humora, finom érzelmessége és itt-ott groteszk fintorai, melyek a felnőttek számára is sokat mondanak, további dalokra inspiráltak.

Így keletkezett rövid egymásutánban a ciklus tizenkét dala: a ‘Gáspár‘ furcsa indulója, a ‘Ládika‘ mesevilága, a ‘Marasztalás‘ gyengédsége, a ‘Falusi reggel’ harsány kakaskukorékolással és szamárordítással elegyedő harangszava, a ‘Mondóka’ hűs erdei csendje, a ‘Kőbéka‘ vers humora, az ‘Altató‘ finom lírája, a ‘Száncsengő‘ friss csilingelése, a ‘Békakirály‘ párás nádas-világot idéző hangulata, a ‘Tündér‘ játékos-táncos tündérvilága, a Paprika Jancsi groteszken érzelmes szerenádja és végül a ‘Déli Felhők’ fantasztikus képei, tizenkét rajz egy csokorba fűzve.

 B.É. Az Őszi vázlatok című ciklus énekhangra és zongorára új színt képvisel Farkas Ferenc lírai művei között, mert ezek ködös, borongós őszt idéznek és az elmúlás gondolatát is felvetik. A 20. századi magyar költészet soraiban mennél többet mondanak ezek a kis, mindössze néhány strófás remekművek, annál nehezebb a zene szárnyaira emelni őket.

„Tündér Tihany, felelsz-e énnekem, / ha azt mondom még egyszer: ifjúság?”

Kosztolányi e soraival kezdődik Farkas Ferenc dalciklusa – mindjárt megütve azt a fájdalmas, nosztalgikus hangvételt, mely az egész kompozíción uralkodik.

A zeneszerző új, bölcs oldaláról mutatkozott meg.

Raics István szerint „a dal és a kórusművészet míves versekhez írt míves muzsikák – ezzel a mottó-szerű fogalmazással lehetne legtömörebben jellemezni Farkas Ferenc kórus művészetét. A vers-zenét összhangba hozni a zeneszerző világában alakuló dallammal. Majd műgonddal, alkotói fegyelemmel összetartani, végleges formába rendezni – mindez Farkas Ferenc kórusművészetének egészére érvényes. Csokonai, Arany, Vörösmarty, Petőfi, Vajda költészete az ő „hangszerelésében” maivá válik.”

Emlékezetes sikere volt a Dsida Jenő verseire komponált Szent János kútja című lírai kantátának. Dsida Jenő költészetének szépségét tette zenéjével országosan ismertté.  Egyike a zeneszerző legőszintébb, legköltőibb alkotásainak.

Farkas Ferenc Rákóczi kantátáját (Aspirationes principis) 1976. május 6-án mutatták be a Zeneakadémia nagytermében.

F.F. A Rákóczi-évfordulóra készült kantáta szövegéül latin nyelvű írásokból hat darabot választottam ki megzenésítésre. II. Rákóczi Ferenc önéletrajzából három szöveget, a másik három pedig a magyar nemzethez intézett kiáltvány, Mikes Kelemen levele, és Rákóczi sírjának felirata. Ezeket két énekes szólista adta elő: Palcsó Sándor és Sólyom Nagy Sándor, valamit a Rádiózenekar, Medveczky Ádám vezényletével.

A Rákóczi kantáta létrejötte szintén a Rádióhoz kapcsolódik. Újabb műveim között ezt kiemelkedőnek érzem.

Janus Pannonius

Janus Pannonius (1434-1472)

 

A költő élete – Cantus Pannonicus  

(Janus Pannonius (1434-1472) Mátyás király korában pécsi püspök, latin nyelven írt, európai hírű költő volt.)

F.F. A Janus Pannonius halálának 500. évfordulójára készült színpadi mű énekkari részeit dolgoztam át 1976-ban hangverseny-előadás céljára.  A 6 tételes műben a költő életének egy-egy epizódja szerepel. Előadói: férfihármas, vegyes kar és kamaraegyüttes.

A Mátyás-reneszánsz európai rangú magyar költőjének, a latinul verselő Janus Pannoniusnak kívántam méltó emléket állítani.  Életének különböző epizódjait feldolgozó „A költő élete” című művére komponáltam a félórás Cantus Pannonicus című kantátámat.

Egyik kritikus szerint: „Farkas Ferenc maradandó értékű kantátájában a „szép éneklés” művészetével oldja fel a mai zene vajúdó problémáit.”

 

Kamarazene

Sok népdalfeldolgozást is készítettem, de a kifejezetten kamarazene művek között a

Duó brácsára és csellóra írt szonáta szintén a fontosabb műveim közé tartozik.

A Nyári Kirándulások című zongoradarab sorozatot a Rádió ifjúsági osztályának felkérésére írtam 1975 nyarán. Nem arra a célra készültek, hogy gyermekek előadási darabként játsszák őket (erre a célra túl nehezek volnának), hanem, hogy az ifjúság hallgassa őket.

Különösen nagy szerepe van a Rádiónak a Vonósnégyes létrejöttében. Ugyanis ezt már régen terveztem, sok vázlatot is írtam, de valahogy nem volt bátorságon hozzáfogni.

A Rádióé az érdem, hogy a felkéréssel siettette és elősegítette a befejezést.

 

Filmzenék

Fejős Pál

Fejős Pál filmrendező

F.F. 1931-ben Rómából hazatérve megismerkedtem Fejős Pál (1897-1963) filmrendezővel, aki az elkövetkező években számos kísérőzene komponálásával bízott meg. Ezzel tevékenységem legnagyobb részét 1936-ig a filmzenék írása és vezénylése kötötte le. Ezekben az úgynevezett „alkalmazott” műfajokban kikísérletezett technikai megoldásokat azután önálló műveimben is felhasználtam. A filmkíséret igényes, új feladatokat nyújt a zeneszerzőnek. Ugyanolyan műgonddal készül, mint más önálló darab.

B.É. Ha Farkas Ferenc nem találkozott volna Fejős Pállal, akkor nem járt volna be ekkorra utat a filmiparban. Nagyon sokat tanult tőle, amit utána jó érzékkel kamatoztatott. Az évtizedek alatt hetvennél több filmzenét komponált.

 

A zeneszerzők tanára

B.É. Több külföldi és hazai munka után 1949-től 1975-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának tanára és tanszak vezetője lett.

F.F. Bevallom, kezdetben szokatlan volt számomra a tehetséges, jól felkészült hallgatókkal való foglalkozás. Úgy gondoltam, hogy tehetséget, egyéniséget és saját stílust nem lehet tanítani, csak a mesterséget. Lassanként kezdtem kialakítani a tanítási módszeremet, de később már tervszerűen neveltem a gondjaimra bízott fiatalokat.

Az volt az elvem, hogy támaszkodjunk a hagyományainkra, alapozzuk meg a hallgatók szakmai tudását, az újat később is megtanulhatják.

Zongora mellett

Farkas Ferenc

 

B.É. Szinte mindegyik későbbi magyar zeneszerzőt tanította.  Tanítványa volt: Ligeti György, Kurtág György, Vass Lajos, Kocsár Miklós, Durkó Zsolt, Bozay Attila, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Vujicsics Tihamér, Jeney Zoltán, Vidovszky László.

Professzor úr nemcsak a saját zeneszerzői tapasztalatát mondhatja el, hanem növendékei, a fiatalabb zeneszerzők műveinek útját is figyelemmel kíséri.

F.F. Negyven éves zeneszerző-tanári tapasztalat van mögöttem. Mégis az utóbbi időben néha olyan helyzetbe kerültem növendékeim kapcsán, hogy őszintén bevallom, a minőséget nem tudom igazából és teljes felelősséggel megállapítani. A Rádió lektorának éppen ilyen nehéz lehet – vagy még nehezebb – az újabb műveket megítélni, elbírálni és elfogadásra javasolni.

Farkas_Ferenc_tanítványai_között_80._születésnapján_(1985)

Farkas Ferencet tanítványai köszöntik 80-ik születésnapján

 

B.É. Tanár úr eddigi élete, munkássága gazdag és tartalmas. Hogyan fogalmazná meg művészi hitvallását?

F.F. A komponálás számomra öröm, szeretném, ha műveimmel én is örömöt tudnék szerezni hallgatóimnak.

Végezetül, ha visszatekintek az én ifjú koromra, amikor még szinte lehetetlen volt önálló művekkel a Rádióban bemutatkozni, akkor különösen jelentősnek mondható a fiatal zeneszerzők életében és működésében a Rádió mostani tevékenysége. Erre szoktam azt mondani – kicsit talán keserűen -, hogy eltöltöttem egy fiatalságot, amikor minden az öregeké volt, és eljutottam egy öregséghez, amikor minden a fiataloké.

*

 

Részletek a RÁDIÓFÓNIA sorozatomból

 

Farkas Ferenc zeneszerző első rádiós közvetítése (1929)

  1. január 22-én a Zeneakadémiáról közvetített hangverseny jóvoltából első alkalommal hangzott el a Rádióban egy fiatal magyar zeneszerzőnek: Farkas Ferencnek Bevezető zene egy vígjátékhoz című zenekari darabja Komor Vilmos vezényletével.

Farkas Ferenc 1905-ben született, 8 éves korában kezdett zongorázni, de 14 évesen már komponált is. Zeneszerzést 1922-től 1927-ig tanult a Zeneakadémián. Tanárai Weiner Leó és Siklós Albert voltak. Ezután a Városi Színházhoz szerződött, mint korrepetitor és karmester. Nagy hatással volt rá a színház világa. Farkas Ferenc zeneszerző később így emlékezett erre a művére: „A Bevezető zene egy vígjátékhoz c. darabot Vaszy Viktor biztatására komponáltam 1928-ban. Az Ezeregyéjszaka meséinek egyik mulatságos történetéből írott színdarabhoz készült. Célja az volt, hogy a vígjáték hangulatát előkészítse anélkül, hogy a darabban történt eseményeket illusztrálná. Ez volt az első zenekari kompozícióm és ezzel léptem elsőként a nagy nyilvánosság elé. A Vigadóban hangzott el először 1928. március 4-én, majd június 6-án a Margitszigeten Unger Ernő vezényletével. Az 1929. január 22-én megtartott zeneakadémiai hangversenyen már harmadik előadása volt a darabnak, amit a Rádió is közvetített. De a Rádióban valóban első alkalommal hangzott el.”

 

Az ifjú Farkas Ferenc művei a Rádióban (1932)

Farkas Ferenc 1932-ben 27 éves, pályakezdő komponista volt. Mint minden magyar muzsikusnak, neki is meg kellett küzdeni az akkori gazdasági válság okozta nehéz helyzettel. Mégis, éppen ezekben az években sikerült neki megtalálnia az önkifejezés, számára legalkalmasabb útját. Ihlető forrásai: a falukutatás és a külföldi tanulmányutak voltak.

1929-ben tárult ki számára a nagyvilág. Elnyerte a római ösztöndíjat és két évig Ottorino Respighi tanítványa lett. Magába szívhatta a régi olasz kultúrát és megismerte a zeneszerzés-technika új módszereit. 1931-ben szerzői est keretében mutatkozott be Rómában.

Az egyik olasz kritikus így méltatta a fiatal magyar komponistát: „Farkas Ferenc művein már hallani, hogy túljutott a keresésen, hogy megállapodik egy olyan iránynál, mely össze tudja egyeztetni a világosság igényét az új nyelvezetével. Farkas művei közül a hegedűre és zongorára írott Szonatinát és a csellóra komponált Magyar táncot emeljük ki. Ezeken a bámulatos ritmikai biztonság, a hangszerek dialógusának ritka kifejező ereje és dicséretre méltó költőiség tűnik fel.”

Hazatérve, népzenei gyűjtőútra indult, felhasználva az 1932-ben kapott Ferenc József díjat, hogy saját élményévé váljon az addig csak könyvekből tanulmányozott magyar népdalkincs. Így formálódott ki jellegzetes zenei stílusa, amely a magyar népdal és a mediterrán dallamosság szerencsés ötvözete.

A Magyar Rádió műsorában is gyakran szerepelt Farkas Ferenc neve. Az 1932-es évben például a Városi Színház kamarakórusának, Zathureczky Ede hegedűművésznek és az Operaház zenekarának hangversenyein hangzottak el művei.

 

Farkas Ferenc Fagyöngy című dalciklusa a Rádióban (1940)

  1. szeptember 21-én a Mai magyar zeneszerzők sorozatban hangzott el a Rádióban

első alkalommal, Farkas Ferenc Fagyöngy című dalciklusa Máthé Jolán előadásában, a zeneszerző zongorakíséretével. A Szabó Lőrinc verseire komponált dalokhoz még abban az évben zenekari kíséret is készült.

Farkas Ferenc zeneszerző 1940-ben, 35 évesen, már több hazai és nemzetközi sikert mondhatott magáénak. 1937-ben mutatták be a hárfára és zenekarra írt Concertinóját, több filmzenét és színpadi művet komponált, majd a vokális zenében is kipróbálta tehetségét.

Ujfalussy József így írt erről az időszakról:  „Feltűnően megnőtt a korszak termésében a vokális művek aránya. Egy részük kórus-kompozíció, népdalfeldolgozás. Mind több klasszikus és kortárs költő nevét is olvassuk akár kórusainak, akár dalainak jegyzékében. Csokonai, Kazinczy neve mellett feltűnik Babits, Erdélyi, valamivel később Tóth Árpád, József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Sinka István neve, és tanúsítja, hogy Farkas Ferenc érzékeny irodalmi ízlése a színpadon kívül, a lírai költészetben is társakat keresett zenéjéhez. Színpadi zenék és alkalmi művek között, csendesebb pillanatokban a szöveges aprómunka, a finomra csiszolt prozódiai művészet próbái ezek a miniatúrák.”

Farkas Ferenc: A buvos szekreny, Erkel Szinhaz, Budapest, 2017.0

A bűvös szekrény – opera

Farkas Ferenc: A bűvös szekrény című vígopera bemutatója (1942)

  1. április 22-én mutatták be az Operaházban Farkas Ferenc A bűvös szekrény c. vígoperáját, Berg Ottó vezényletével. A remekül felépített, szellemesen hangszerelt, keleties kolorittal átszőtt vígopera főszerepeit Orosz Júlia, Koréh Endre, Maleczky Oszkár és Rősler Endre énekelte.

Farkas Ferenc ezt a művét 1938 és 1942 között komponálta. A munka azért húzódott el négy évig, mert a zeneszerző ebben az időben főleg tanítással foglalkozott. Különösen megsokasodtak teendői, amikor 1941-ben Kolozsvárra költözött, hogy az ottani Opera karigazgatója és a Zenekonzervatórium tanára, majd igazgatója legyen. Szerzőt avat az Operaház címmel a Rádióéletben jelent meg Farkas Ferenc zeneszerzővel egy fényképekkel illusztrált interjú.

Íme egy részlete: „Még növendék koromban olvastam az Ezeregyéjszaka egyik meséjét, melynek mulatságos története, kerek szerkezete, úgy véltem, operaszínpadra termett. Gondoltam, most már eljött az ideje, hogy megkomponáljam. Kunszery Gyula versei könnyen gördültek és jól ment a munka. Persze, csak nyári szünetben, mert a tanítás mellett sok időm nem jutott a komponálásra. Ezért tartott majd négy esztendeig, míg A bűvös szekrény elkészült.  Arról szól, hogy egy csinos asszony mennyi ravasz ötlettel és asszonyos furfanggal szabadítja ki ártatlanul elítélt urát a börtönből.”

A kritikusok egy része fölvetette, hogy aktuális-e egy ilyen vígopera bemutatása a pusztító háború kellős közepén? A zenei közvélemény és a sajtó azonban nagy reményekkel várta az új operát. A számos kritika közül Péterfi István írásából idézek: „Eredeti magyar operabemutató mindig különösen figyelemreméltó esemény. A bűvös szekrény című opera premierjén a színház és a közönség nem csalatkozott, sőt a siker felülmúlta a legmerészebb jóslásokat. Ezt az eredményt Kunszery Gyula kitűnő szövegkönyvének, a tudással, tehetséggel, ízléssel, rutinnal komponált partitúrának és a pompás előadás egységének, frissességének, példás összehangolásának lehet köszönni. Farkas Ferenc muzsikájának nincsen ugyan határozott egyéni bélyege, de ötletes, a modern formanyelv minden kifejezését tudatosan felhasználó, lüktető ritmusú zene. Az egész munkának fiatalos jókedv, derű, üdeség adja erejét és hatását. Amint a sok taps bizonyítja, a színház népszerű, állandó, vonzó repertoár-darabbal gazdagodott.”

 

Farkas Ferenc Gyümölcskosár című dalciklusa a Rádióban (1947)

  1. március 29-én hangzott el először a Magyar Rádió műsorában Farkas Ferenc Gyümölcskosár című dalciklusa, amelyet Weöres Sándor 12 versére komponált.

Farkas Ferenc 1947-ben Székesfehérvárott dolgozott, mint az állami zeneiskola igazgatója.  Az ott töltött két év alatt eleven zenei életet varázsolt a nagy múltú városban. Ebben az időben Weöres Sándor költő volt a Székesfehérvári Múzeum igazgatója és a zeneiskola lakója.  Mi sem természetesebb, mint hogy a költő és a muzsikus barátságából, közös életéből remekmű: a Gyümölcskosár című dalciklus született.

Farkas Ferenc-Csínom Palkó 2

Csínom Palkó

 

Farkas Ferenc Csínom Palkó című daljátéka (1949-1950)

1949-ben a Rádióban megalakult az operett-brigád, amely fél év alatt több mint 20 operettet és zenés játékot mutatott be. A hetenként készített közepes és gyenge darabok közül gyöngyszemként tűnt ki Farkas Ferenc – Dékány András szövegkönyvére komponált daljátéka a Csínom Palkó. A daljáték főszerepeit Sárdy János, Rátonyi Róbert, Solti György, Pécsi Sándor, Gózon Gyula, Németh Marika, Ruttkai Éva, és még sokan mások játszották, énekelték. A daljáték az 1949. december 31-én, szilveszterkor szakmai közönség előtt szólalt meg először, majd 1950. január 22-én volt a rádió-bemutató. A Csínom Palkó a zeneszerző számára sok sikert és elismerést hozott: még abban az évben a Rádió nívódíjjal, az állam Kossuth-díjjal jutalmazta. 1951-ben az Erkel színházban, majd számtalan hazai és nemzetközi színpadon is óriási sikert aratott.

A rádióújság munkatársa a Csínom Palkó című daljátékot szinte születése pillanatában lelkesen méltatta: „Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Csínom Palkóval az utóbbi idők legszínvonalasabb szórakoztató zenéje született. Farkas Ferenc zenéje kifejezi a kuruc kor forradalmi lendületét, a szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott harc áldozatkészségét. A Csínom Palkó a legnagyobb zenei igényekkel lép fel, ugyanakkor mindenki által érthető, a magyar néphez közelálló, szórakoztató muzsika.”

 

Farkas Ferenc-Radnóti Miklós Naptár c. dalciklusa (1956)

Az 1950-es évek elején – a korábbi szellemi megújulás és lelkesedés után – a zeneszerzők egy része csalódottan fordult el a kultúra vezetőinek hivatalos irányától.

A lehetséges magatartás: visszahúzódni és kivárni. Ezeket az éveket mindenki másként élte meg. Farkas Ferenc zeneszerzőnek ezt a korszakát Ujfalussy József így foglalta össze: „A művelődéspolitikai ábrándot könyörtelen tények tépázták. 1953-tól kezdve mind nyíltabbá vált a felismerés, hogy a folklorisztikus nemzeti klasszicizmus stílusában, ünnepi műfajok külsőséges sémáiban zeneszerző és közönsége nem egyesülhetnek. Komponistáink visszatértek műhelyükbe, művészetükkel ezoterikusabb szférákat kerestek. A korával mindig együtt lélegző Farkas Ferenc is meghitt műfajaiban, zongoraművekben és dalokban tért vissza legbensőbb önmagához. A Naptár-sorozat Radnóti-dalaiban örömmel ismertünk rá a Gyümölcskosár és a Cantata lirica szerzőjének elmélyült hangjára.”  Farkas Ferenc – Radnóti Miklós verseire komponált Naptár c. dalciklusát 1956. január 2-án a Rádióban mutatták be, Báthy Anna és Rősler Endre előadásában, a zeneszerző zongorakíséretével.

 

Farkas Ferenc Prelúdium és fúga c. műve a Rádióban (1957)

Farkas Ferenc Prelúdium és fúga c. művét – bemutatója alkalmából – Bónis Ferenc

így ajánlotta:  „Farkas Ferenc alkotóművészetének egyik jellemző vonása a sokoldalúság, mondanivalója a legváltozatosabb műfaji keretekben szólal meg, ízesen, csiszoltan, egyénien. Ugyanakkor a legkülönfélébb stílus-irányzatok felé tájékozódik, hiszen minden új benyomást úgy tesz magáévá, hogy szervesen beolvasztja azt saját, sajátos kifejezőeszközeinek sorába.”

A Prelúdium és fúga c. darabban a zeneszerző sokoldalúsága több szempontból is megfigyelhető: egyrészt Bach szigorúan kötött háromszólamú invencióinak és kettős fugáinak szerkesztési elveit alkalmazza, ugyanakkor ezt a formavázat korszerű tartalommal tölti meg, hiszen témáját a tizenkét-fokú rendszer hangkészletéből konstruálta.

1947-ben – a komponálás évében Farkas Ferenc a magyar zeneszerzők között az elsők egyike volt, aki kipróbálta az Arnold Schönberg által kidolgozott tizenkét-fokú hangrendszer alkalmazását. Újítása azonban hosszú ideig nem járt sikerrel.

Farkas Ferenc később így emlékezett a mű bemutatásával kapcsolatos bonyodalomra:

„Az 1947-ben komponált darabomat az akkori évek korlátozásai miatt „formalistának” ítélték és előadását nem engedélyezték. Tíz év múlva, a Rádió volt olyan merész, hogy megvásárolta és 1957. június 19-én bemutatta a Rádiózenekar előadásában, Lehel György vezényletével.”

Vidróczki betyár

Vidróczki Márton (1837-1873) betyár

 

Farkas Ferenc Vidróczki című zenés balladája (1959)

  1. május 30-án mutatta be a Rádió Farkas Ferenc Vidróczki című zenés balladáját.

Sárai Tibor kritikájában többek között ezt írta róla: „Farkas Ferenc kulturált ízlése, kitűnő színpadi rutinja a különböző műfaji elemek (opera, operett, melodráma, stb.) keveredéséből végül is egészében egységes művet volt képes teremteni. A Vidróczki zenéjének vannak olyan drámai megoldásai, melyek Farkas eddigi színpadi művészetének legérettebb kifejezői.”

Új kompozíciójáról a zeneszerző így beszélt: „A történet a 19. század második felében játszódik és Vidróczkiról, a Mátra híres, népballadában is megörökített betyárjáról szól. Innocent Vincze Ernő szövegkönyve igen érdekes feladat elé állított. Nemcsak népi figurát kellett – népzenei hagyományok alapján, népi környezetben ábrázolni, hanem a korabeli úri világot, a cigányos mulatásokat, a zongorázó kisasszonyokat is. A darab zenei felvételeinek munkája közben valami eddig nem tapasztalt segítséget, mondhatnám együttérzést éreztem a mű iránt a Rádió és az előadásban részvevő minden szereplő részéről.”

Tanítványaival

Farkas Ferenc tanítványaival

 

Farkas Ferenc zeneszerző köszöntése (1966)

Farkas Ferenc zeneszerző és főiskola tanár 1965. december 15-én töltötte be 60. születésnapját. A Rádió – bár két heti késéssel, 1966. január 1-jén ünnepi műsorban köszöntötte, megemlítve nemzetközi rangú tanítványai közül Ligeti György, Kurtág György, Vass Lajos, Petrovics Emil, Kocsár Miklós, Szokolay Sándor, Durkó Zsolt és Bozay Attila nevét. Közülük a legfiatalabb – akkor már a Rádió zenei szerkesztője: Bozay Attila beszélt a mikrofon előtt szeretett tanárukról, arról, hogyan nevelte őket a mesterség tiszteletére, új utak keresésére.

A köszöntő műsoron kívül, a Rádió 1966-os adásában több új Farkas-kompozíció és egy régi mű első felvétele is elhangzott. Közülük hármat emelek ki. 1966. január 24-én a Velencei Fesztiválon készült felvételről sugározta a Rádió Farkas Ferenc Trittico concertato c. gordonkára és zenekarra komponált művének bemutatóját. A Zürichi kamarazenekar mellett a szólót Gaspar Cassado, a világhírű gordonkaművész játszotta, akinek felkérésére készült a darab. Érdekessége: hogy a középső tétel címe Passacaglia és ajánlás, amelyben a főtéma hangjait Cassado nevének betűiből formálta a zeneszerző.

  1. március 16-án mutatta be a Rádiózenekar Lehel György vezényletével

Farkas Ferenc Gyász és vigasz c. zenekari művét, amelyet a Magyar Rádió felkérésére komponált. A Rádióújságban megjelent műsorajánlatból idézek: „A darab Fejős Pálnak, a zeneszerző jó barátjának, a magyar származású, kiváló amerikai filmrendezőnek kíván emléket állítani. Az egymásba olvadó nyolc tételben a halálhír döbbenete, a gyászindulók komor lüktetése, a régmúlt perceket idéző fátyolozott derű, a kikerülhetetlen halál elleni hasztalan lázadás hangja, majd a megnyugvást, vigasztalást kereső hangulatok váltják egymást.”

 Farkas Ferenc A bűvös szekrény c. két-felvonásos operáját 1938 és 1942 között komponálta.

A számos belföldi és külföldi sikeres előadás után a Rádió 1966-ban vállalkozott az opera hangfelvételére. A munkában Vaszy Viktor karmester irányításával a Rádiókórus és a Rádiózenekar mellett az Operaház legkitűnőbb művészei vettek részt. Zulejka bravúros szerepét László Margit énekelte. Az 1966. augusztus 20- i ünnepi műsorban megszólaltatott vígoperáról a Rádióújságban ez olvasható: „Farkas Ferenc A bűvös szekrény c. operája korunk dalirodalmának egyik legéletteljesebb alkotása. Bízvást elmondhatjuk: a zeneszerző fő művei közül való, amely itthon és külföldön méltón reprezentálja sokoldalú és termékeny alkotóját. Most a Rádió Dalszínházában elevenedik meg a „képzelt ezeregyéjszakai városban” játszódó történet, mely egy szép és hűséges asszony viszontagságos kalandjait fűzi csokorba: Zulejkáét, aki ártatlanul börtönbe vetett férje kiszabadításáért küzd – szépségével és eszével.”

 

Farkas Ferenc: Cantus Pannonius (1972)

  1. április 23-án és 24-én a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Filharmonikus Zenekar Antal György vezényletével adta elő Farkas Ferenc Cantus Pannonius című alkotását.

Farkas Ferenc több mint 300 műve között az 1959-ben keletkezett Cantus Pannonius az egyik legjelentékenyebb kompozíció. A latinul verselő Janus Pannonius költészete ihlette még az Epigramma, az Ad musicam és A költő élete című kórusait is.

Farkas Ferenc: „Aspirationes principis” című Rákóczi- kantáta (1976)

  1. május 6-án a Zeneakadémián, majd a Rádió auguszus 20-ai ünnepi műsorában mutatták be Farkas Ferenc Aspirationes principis című Rákóczi-kantátáját, Palcsó Sándor és Sólyom-Nagy Sándor szólójával, a Rádiózenekar előadásában, Medveczky Ádám vezényletével.

A kantáta komponálására és bemutatására II. Rákóczi Ferenc születésének 300-ik évfordulója adott alkalmat. Rákóczi a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja, életének példája évszázadokon át a szabadságra vágyó, érte harcoló emberek jelképe.

Farkas Ferenc zeneszerzőhöz különösen közel állt a Rákóczi-kor hangja, stílusa. Így beszélt róla:

„1943-ban a Rákóczi nótája c. film zenéjének komponálása idején tanulmányoztam először a kuruc zene stílusát és hangulatvilágát. Ezt tíz esztendővel később a Rákóczi hadnagya c. film zenéje követte, majd további, e stíluskörbe tartozó kompozíciók: kísérőzene Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága c. színdarabjához, főképpen pedig a Csínom Palkó c. daljáték.

A jubileumi megemlékezéssel kapcsolatos feladathoz beható filológiai tanulmányokat végeztem. Felhasználtam II. Rákóczi Ferenc önéletrajzának latin nyelven írt részleteit, Ráday Pál Kiáltványát a magyar nemzethez, Mikes Kelemen 1735. április 8-án írott, Rákóczi haláláról szóló levelét, valamint a konstantinápolyi sírfeliratot – és az ezek alapján kialakítható emberi vonások zenei ábrázolására vállalkoztam.”

Farkas Ferenc Rákóczi-kantátájának bemutatója után Kárpáti János zenekritikus így kezdte írását: „A Rákóczi-évforduló, több zeneszerzőnknek is alkalmat adott ünnepi művek komponálására. Minden művésznek egyformán joga van arra, hogy tiszteletét nemzeti múltunk e kimagasló alakja előtt alkotásban rója le, de – úgy érezzük – Farkas Ferenc tisztelgése mindenki másénál illetékesebb, hiszen ő már mintegy 30 év óta kerülgeti a témát, a kuruc kor zenéjét, nagy alakjait – belső vonzástól vezetve, függetlenül az évfordulók aktualitásától.”

Farkas Ferenc 85. születésnapja (1990)

  1. december 11-én a Magyar zene estjén köszöntötték a Rádióban Farkas Ferenc zeneszerzőt, aki néhány nap múlva, 15-én ünnepelte 85. születésnapját.

 A gyümölcskosártól a Csinom Palkóig című műsor előzményeiről Bónis Ferenc, a szerkesztő így számolt be: „Farkas Ferenccel, a 85-ik születésnapja felé ballagó zeneszerzővel arról beszélgettünk, hogy Kodály és Bartók után, valamint a két háború között és a második világháború után hogyan érett meghatározó jelentőségűvé egy új komponista nemzedék. Eleinte 1-2 rövid műsorra gondoltunk csupán – ám a beszélgetés egyre mélyebb medret vágott magának, feltartóztathatatlanul hömpölyögve a húszas évektől – napjaink felé. És akkor már nem is nagyon akartuk gátak közé terelni a zenével dúsított emlékek áradatát. Mindketten tudtuk, hogy amit a Gyümölcskosár, a Csínom Palkó és 300 további mű szerzője előhív emlékezetének mélyéről: minden tanulmánynál izgalmasabb élő zenetörténet.

A változatos életről szóló vallomásból végül 12 részes rádióműsor lett. Farkas Ferenc azonban nemcsak zeneszerzői munkásságáról számolt be, hanem a 26 évi zeneakadémiai tanári működéséről is. A nála végzett komponisták – többek között: Ligeti, Kurtág, Petrovics, Szokolay, Bozay, Durkó, Kocsár – határozták meg a következő évtizedek zenei életét.

Farkas Ferenc: Egy úr Velencéből – opera (1991)

A 85 esztendős Farkas Ferenc – az addigi 300 kompozíció után – újabb meglepetéssel szolgált: operát írt Márai Sándor Egy úr Velencéből című verses drámája alapján.

Az 1991. június 4-ei operaházi bemutatót a Bartók rádió egyenes adásban közvetítette.

A  főszerepeket Gárday Gábor, Berczelly István és Zempléni Mária énekelte, Kovács János vezényelt.

Márai Sándor 1900-ban született Kassán – a lexikon szerint költő, regény és drámaíró, novellista, esszéista, publicista és műfordító volt egy-személyben. Versekkel kezdte pályáját, a 30-as évektől inkább regényeket írt, majd naplókban fogalmazta meg gondolatait. 1948-ban elhagyta az országot, ettől kezdve főleg Olaszországban és Amerikában élt.

A Vendégjáték Bolzanóban című regényét 1940-ben írta, melynek verses színpadi változata: az Egy úr Velencéből 1960-ban jelent meg. A darab három főszereplője: Giacomo Casanova, Párma grófja és Franciska, a gróf felesége. A történet 1756 egyik téli éjszakáján játszódik a bolzanói Fehér Szarvas vendégfogadóban.

Farkas Ferenc két-felvonásos kamaraoperát írt Márai darabjából, eredetileg kamaratermi előadásra szánta és 16 tagú zenekarra tervezte. Az Operaházban azonban a mű túlságosan nagy térbe került, e miatt meg kellett növelni a vonósszólamok létszámát, ami felborította a partitúra gondosan mérlegelt, érzékeny egyensúlyát. Fodor Géza elemző zenekritikájából idézek:

„Farkas Ferenc alighanem a magyar operairodalom legkülönösebb darabját írta meg.

Ám Petrovics Emil C’est la guerre című műve mellett az Egy úr Velencéből a legmegoldottabb alkotás – bármilyen különös opera is.

Mégis úgy vélem, hogy ennek az operának még nem jött el az ideje, sok feltétel hiányzik teljesen megfelelő befogadásához. Hiányzik mindenekelőtt egy olyan kamaraopera, amely bensőséges környezetben, minőségi előadásban mutatná be, az eredeti létszámú együttessel. Hiányzik továbbá az a közönség, amely egy zárkózott, befelé forduló operát is el tud fogadni és értékelni, érteni, élvezni, szeretni tud.”

Farkas Ferenc köszöntése 90. születésnapján (1995)

  1. december 15-én Farkas Ferenc zeneszerzőt 90. születésnapján köszöntötték barátai, tisztelői és tanítványai. Rádiónkban Bónis Ferenc beszélgetett az ünnepelttel. Műsorajánlatában többek között ezt írta: „Farkas Ferenc – mesterek tanítványa és tanítványok mestere – termékeny alkotó, aki erejét a művészi muzsika minden műfajában próbára tette, aki minden együttesnek írt valamit, a gitártól a havasi kürtig. És akivel mindig „történt valami”: elvégre működésének helye és ideje Magyarország, a 20. században.”

Farkas 2

Farkas Ferenc kottával

 

Elhunyt Farkas Ferenc zeneszerző (2000)

  1. október 10-én 95 éves korában elhunyt Farkas Ferenc zeneszerző.

Farkas Ferenc a Zeneakadémián Weiner Leó és Siklós Albert növendéke volt. Tanulmányait Rómában folytatta Ottorino Respighi mesteriskolájában. Azonban a Bartók és Kodály által képviselt magyar nemzeti zenei irányzat mindenkor erősen hatott rá.

Több mint 40 évig tanított Kolozsvárott és Budapesten, s ezalatt négy nemzedék zeneszerzői: Ligeti György, Kurtág György, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Bozay Attila, Kocsár Miklós és Jeney Zoltán voltak a tanítványai.

Emlékezetes a Csínom Palkó című daljátékának nagy sikere, majd komponált három operát (A bűvös szekrény, Vidróczki, Egy úr Velencéből), továbbá számos kantátát, oratóriumot, dalt és kórusművet.

Búcsúzásként Petrovics Emil többek között ezt írta: „Nem méltatni akarom, hanem köszönetet mondani azért a ma még felmérhetetlen örökségért, amelyet ránk hagyott. Aligha van zeneszerető ember, aki ne találna kedvére való gyöngyszemet, élményt adó gyönyörűséget abban a barokk mestereket is pironkodásra késztető, hatalmas életműben. Aligha van előadóművész, együttes, zenekar, amely nélkülözné alkotásainak örömteli hangját, pompás anyagszerűségét, tökéletes formálását, bűvös dallamosságát, kristálytiszta harmóniáit, ravasz ritmikáját és biztos sikert ígérő hatásosságát. Latin szellemisége nem rokonszenvezett a spekulatív újításokkal, de radikális elutasításban sem részesítette az ilyen kísérleteket.

Sőt. Ha kedve tartotta, felhasználta ezeket a szerkesztési elveket is: olyanokat, amelyekkel felfrissítette, megfűszerezte szilárdan kicsiszolt stílusát, nyelvezetét, közlési modorát. Nála tökéletes egységben működött az alkotás és a gondolkodás, az élet és a komponálás, a képzelőerő és a szigorú, de sohasem tudálékos fegyelmezettség.”

Breuer János zenetörténész írásának befejező sorait idézem: „Varázsló volt Farkas Ferenc, nem egyszerű zeneszerző. Bármihez nyúlt: történelmi múltunkhoz, időhöz nem köthető kamaramuzsikához – egyszóval bármihez, arannyá vált a hang a kezében, volt bár délceg ifjú vagy mostanság hétrét görnyedt 90-es. Varázsló volt, a zene titkait nála mélyebben senki nem ismerte kortársai közül. Kortársai mi voltunk, mára mindannyian utókora. Felmérhetetlen, hogy mit vesztettünk távozásával. Maradandó mindaz, amit kottapapírra írt, amit tanítványainak átadott, maradandó a megragadó ember emléke, a muzsikusé, a humanistáé egyaránt. Mögötte hatalmas életmű, előtte – előttünk  – mostantól űr és fájó hiány.”

Díjak: Kossuth-díj (1950, 1991), Liszt Ferenc-díj (1933), Herder-díj (1979),

Magyar Örökség díj (1997),  Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (2000)

SAMSUNG TECHWIN DIGIMAX-410
        Farkas Ferenc sírja Budapesten.Farkasréti temető: 25-6-4.                      

Farkas Ferenc műveinek rádiós felvételei

 

1950  Csínom Palkó – daljáték (Dékány András) + Májusi fény – daljáték ( Dékány András)
A verbunkos cigány – zenés rádiójáték (Dékány András)

1952  Concertino zongorára és zenekarra (kb.) + Erdőben (Petőfi Sándor) (kb.)
Földiekkel játszó égi tünemény – ciklus (Csokonai Vitéz Mihály) (kb.)

1953  Márciusi szvit (kb.) + Bihari román táncok
Szent János kútja – lirikus kantáta Dsida Jenő verseire + A patak
Dal a szabadságról (Dalos László) + Zeng az erdő – daljáték részletek (Dékány            András)             Gyöngyvirágtól lombhullásig c. film zenéjéből + Viharsarok c. film zenéjéből
Vihar c. film zenéjéből

1954  Asztali muzsika + I. szimfónia – 1945. április 4. emlékére (hangverseny-közvetítés       felvétele) + Két régi magyar tánc + Magyar táncok a XVII. századból
Alkony (Petőfi Sándor) + Hej, halászok – magyar népdal (Vaszy Viktor, feld.)
A bűvös szekrény – vígopera részletek + Kékvércsék erdejében c. film zenéjéből
Simon Menyhért születése c. film zenéjéből

1955  Bábtáncoltató- szvit (Karácsonyi bábjáték) (kb.) + Népdalszonatina
II. szonatina + Chloe Daphnishoz + Maláj ábrándok (Weöres Sándor)
Bükki vázlatok + Lány, kicsi lány + Légy áldott szép hazánk

1956  Régi magyar táncok a XVII. századból + Gyümölcskosár – dalciklus (Weöres Sándor)
Rózsamadrigál ( Weöres Sándor)

1957  Furfangos diákok – balettszvit (kb.) + Preludium és fúga + Ária
Gyümölcskosár – dalciklus (Weöres Sándor) (2. felvétel)
Naptár – dalciklus Radnóti Miklós verseire + A vándor dalai (Füst Milán)
Bacchushoz (Csokonai Vitéz Mihály) + Honszeretet (Vörösmarty Mihály)
Vők iskolája – daljáték részletek

1958  Hárfaverseny + Három régi magyar tánc + Hybrides – 10 zongoradarab
Régi magyar táncok + Három dal az Ahogy tetszik c. vigjátékból (Shakespeare) +          Cigánynóta 1959  Csembaló concertino + Márciusi szvit (2. felvétel)
Cantus Pannonicus – kantáta Janus Pannonius verseire + Fagyöngy – dalciklus Szabó Lőrinc verseire + Csónakos dal (Badacsonyi ábránd) (Erdélyi József) + Hajnal nóta      (Weöres Sándor) (kb.) + Vidróczki – zenés ballada (Innocent Vincze Ernő)

1960  Musica pentatonica + Rondo capriccio

1961  Esztergomi táncok a XVIII. századból + Kőmüves Kelemen balladája
Állj be közibénk (Dalos László) + Szüret

1962  Furfangos diákok – balettszvit (2. felvétel) + Két akvarell (Születésnapi köszöntő –      Áprilisi szél) + Szonáta + A béke mosolya (Eugéne Guillevic, ford. Farkas Ferenc)
Földrengés (Hajnal Anna)

1963  Guillevic dal (ford. Farkas Ferenc) + Három dal Anneliese Eulau verseire (ford. Dalos László) + A béke mosolya (Eugéne Guillevic, ford. Farkas Ferenc) (2. felvétel)
Dalolva szép az élet + Merre száll (Dsida Jenő) + Az öröm illan (Tóth Árpád)
Csínom Palkó – daljáték (Dékány András) (2. felvétel)

1964  Szent János kútja – lirikus kantáta Dsida Jenő verseire (2. felvétel)
Betlehemi királyok (József Attila) + Óh, ha cinke volnék (Weöres Sándor)

1965  All’antica (Pastorale, Aria con variazioni, Giga) + Zúgj hullám – kantáta néger    spirituálé-dallamok nyomán + Zeng az erdő – daljáték (Dékány András)

1966  Gyász és vigasz (Planctus et consolationes) + Kapcsolatok (Correspondes) – nyolc tétel             zongorára + Sportkantáta (Devecseri Gábor)
A bűvös szekrény – kétfelvonásos vígopera (Kunszery Gyula)

1967  Ballada + Szonatina

1968  Serenade concertante + Athéni Timon – szvit + Furfangos diákok – balettszvit (3.          felvétel) + Piccola musica di concerto (Kis hangversenyzene) + Magyar táncok a      XVII. századból

1969  Négy darab nagybőgőre és fúvósötösre + Laudatio Szigetiana (dr. Vargha Károly)

1970  Magyar táncok a XVII. századból + Maláj ábrándok (Weöres Sándor) (2. felvétel)
Naptár – dalciklus Radnóti Miklós verseire (2. felvétel)
Pastorali (Keleti Artúr: Mennyei kisded c. versére) + Népek karéneke (Tompa László)

1971  Lavotta szvit – I-V. tétel + Négy magyar tánc + Öt magyar tánc
Nyirbátori toronyzene + Régi magyar táncok
Tisza partján –kantáta vegyeskarra zenekari kísérettel + Őszi vázlatok (Autumnália)
Tibicinium (Töredék, Nyári nap) (Keleti Artur) + Epigramma (Janus Pannonius)

1972  Szimfonikus nyitány + Tillio lio

1973  Kárpáti rapszódia + Ünnepi nyitány + Hat rövid darab gitárra
Hétfalusi borica-tánc + Vonósnégyes + Gyümölcskosár – dalciklus (Weöres Sándor)   (3. felvétel) + Alkony (Petőfi Sándor) (2. felvétel)

1974  Bontott zászlók- oratórium Kassák Lajos verseire
A hallgatás órái (Hommage á Alphach) (ford. Hárs László)
Epigramma (Janus Pannonius) (2. felvétel + Pataki diákdalok

1975  Erdélyi táncok + Kállai táncok + Két magyar tánc
Cigánynóta (2. felvétel) + Göcseji madrigál

1976  Nyári kirándulások + Aspirationes Principis – Rákóczi kantáta
Baranyai lakodalmas + Göcseji madrigál (2. felvétel) + Gyöngyöni gyöngy – Párositó
Hajdútánc (1. és 2. felvétel) + Májusi dal (Iványi Mária) + Öt kis gyermekkar (Kassák             Lajos) + Reggel (Gyöngyösi István) + Rózsamadrigál (Weöres Sándor) (2. felvétel)

1977  Finn népi táncok + Régi magyar táncok
Dal (Shakespeare, ford. Szabó Lőrinc) + Török vers Júliára (Balassi Bálint)

1978  Jelky András – szvit + Intermezzo
Kapcsolatok (Correspondes) – nyolc tétel zongorára (2. felvétel) + Négy magyar népdal
Scherzino + Dunavölgyi koszorú (ford. Raics István)
Négy egykorú dallam Csokonai Vitéz Mihály verseire (feld.) + Zozo levele (Ady           Endre) + Alkony (Petőfi Sándor) (3. felvétel) + Emléksorok (Vajda János)

1979  Filharmonikus nyitány + Négy darab nagybőgőre és fúvósötösre (2. felvétel)
A költő élete – kórusszvit Janus Pannonius és Lorenzo Medici versére

1980  Klasszikus változatok – soproni zenélőóra-dallamokra
Állj be közibénk (Dalos László) (2. felvétel)

1981  Concerto rustico + Elfelejtett dallamok + Alkony (Petőfi Sándor) (4. felvétel)
Állatok világa (Végh György) + Bakonyi pásztorbúcsúztató + Biztatás (Batsányi           János) + Esztergom megvételéről (Thaly Kálmán) + Futás a gond elől (Ady Endre)
Hajdútánc (3. felvétel) + Keresztöltés (Jankovich Ferenc és Weöres Sándor)
Körtánc + Március (Berda József)

1982  Magyar Capriccio + Partita all’ungaresca + Fantázia két zongorára
Magyar táncok a XVII. századból (3. felvétel) + Trió
Szent János kútja – lirikus kantáta Dsida Jenő verseire (3. felvétel)

1983  Kállai táncok (2. felvétel) + Kis alpesi szvit + Romantikus szonáta „Hommage á             Brahms” + Öt dal erdélyi költők verseire + Bacchushoz (Csokonai Vitéz Mihály) (2.            felvétel) + A béke mosolya (Eugéne Guillevic, ford. Farkas Ferenc) (3. felvétel)
Lupus fecit (1. és 2. felvétel) + Pataki diákdalok (2. felvétel) + A holicsi Cupido –        zenés játék

1984  Concertino oboára és vonószenekarra + Gitárgyakorlatok 24 hangnemben
Fejfák – Maros Rudolf emlékére (Három dal Kálnoky László verseire)
Futamok – három dal (Csoóri Sándor) + Pintes üveg – bordalok + Trió (Maskarák)

1985  Movimento improvviasato + Rézfúvószene + Ad musicam (Janus Pannonius)
Lotharingiai népdalok + St. Merry muzsikusa (Apollinaire)

1986  Három tétel fuvolára, gordonkára és csembalóra + Jelenések (Jékely Zoltán)
Vivit Dominus – zsoltár vegyeskarra és szimfonikus zenekarra