Emlékezzünk Erkel Ferenc zeneszerzőre

Emlékezzünk Erkel Ferenc zeneszerzőre

(1810. november 7. Gyula – 1893. június 15. Budapest)

magyar zeneszerző, karmester, zongoraművész

Erkel 2

Erkel Ferenc

 

A Bátori Mária című első operáját 1840-ben írta. A szövegkönyv szerzője Egressy Béni, aki ezután egészen haláláig (1851) segítőtársa volt operaszerzői munkájában. 1844-ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt. Bánk bán című operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be. Közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál (1875), amelynek tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt. Az 1884-ben megnyíló operaház főzeneigazgatója lett. Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése. Neves sakkozó volt.

 

Részlet a RÁDIÓFÓNIA sorozatomból

 

1928-ban ünnepelte a Budapesti Filharmóniai Társaság alapításának 75. évfordulóját. Tekintsük át röviden a nagy múltú együttes történetét. 1853. november 20-án, a Nemzeti Múzeum dísztermében mutatkozott be Pest-Buda közönségének a Filharmóniai Társaság zenekara. Alapítója és első elnökkarnagya Erkel Ferenc volt. Vezetői közé tartozott később Erkel Sándor, Kerner István, Dohnányi Ernő, Ferencsik János, Kórodi András. Tagjai a Nemzeti Színház, majd az Operaház muzsikusai voltak. Ápolták a klasszikus zenei hagyományokat és élenjártak az új zene megismertetésében. A hangversenyeket kiváló hazai és külföldi karmesterek vezényelték és világhírű szólisták működtek közre.

Erkel Ferenc Bánk bán című operája magyar és német nyelven (1930)

  1. november 7-én emlékeztek Erkel Ferenc születésének 120. évfordulójára.

Az Operaházban a Bánk bán című operáját adták elő, az előadást a Rádió is közvetítette. A Rádióéletben így írtak róla:„A magyar zenetörténelemnek nagyon is nevezetes napja 1930 november 7-e, mert kerek 120 esztendővel ezelőtt ezen a napon született Erkel Ferenc, a magyar operaírás múlhatatlan érdemű úttörője és a magyar opera elődök nélkül való megteremtője. Ragyogó pályafutásának koronája azonban a Himnusz, amellyel minden magyar szívében örök emléket emelt az Erkel névnek.”

A születésnapi Bánk bán után december 19-én a Berlini Rádióban is felcsendült az opera, mégpedig német nyelven. A Rádióélet részletesen beszámolt az előzményekről:

„Lothar Rudolf, budapesti születésű német író tavasszal részt vett a Színpadi Szerzők budapesti világkongresszusán és itt annyira föllelkesült, hogy kijelentette: ezen túl nagy energiával fogja terjeszteni Németországban a magyar kultúrát.

Ő kezdeményezte a Berlini Rádiónál Erkel operájának előadását. Ezen a német nyelvű előadáson két budapesti művész: Szabó Lujza és Fehér Pál is részt vett, és a híres, magyar származású karmester, Széll György vezényelt. A közvetítést átvette a Lipcsei, a Königsbergi és természetesen a Magyar Rádió is.”

Palló Imre énekelte a baritonra átírt Bánk bán szerepét az Operaházban (1940)

  1. március 15-én az Operaházban ünnepi est keretében mutatták be Erkel Ferenc

Bánk bán című operáját, alaposan átdolgozott, felújított formában. Egressy Béni régies szövegét Nádasdy Kálmán, a zenéjét pedig Rékai Nándor dolgozta át. Mindezt sokan kegyeletsértésnek tartották. Több kritikus lázadozott az ellen, hogy Bánk bán megszokott tenor-szólamát bariton-fekvésre írták át. Tekintélyes muzsikusok adták közre véleményüket ez-ügyben, köztük Kodály Zoltán is, akinek a Nemzeti Újságban megjelent nyilatkozatát idézem: „Mindazok, akik előtt Katona József Bánk bánjának alakja lebegett, alighanem már annak idején is meglepetéssel fogadhatták, hogy az Operaházban tenoristára bízták ezt a főszerepet, amely sokkal inkább komor, mélyhangú énekest kívánna. Lehetséges, hogy Erkel Ferencet az akkori közfelfogás indíthatta erre, amely szerint főszerepet csakis tenoristának tudtak elképzelni.

Az is lehetséges, hogy olyan rendkívüli tehetségű tenoristája volt, akiről úgy találta: éppen ő benne kelt teljes illúziót az alak. A magam részéről nagy érdeklődéssel várom az Operaház mostani kísérletét és lehetségesnek tartom, hogy Bánk bán valódi karaktere ezzel a változtatással még csak feltűnőbb lesz.”

Palló Imre

Palló Imre (1891-1978)

Bánk bán szerepének átírására az a körülmény is késztethette az Operaház vezetőségét, hogy Székelyhidy Ferenc visszavonulása után nem volt olyan tenorista, aki hangban és kiállásban e nagy magyar operahőst alakíthatta volna. Simándy József, a későbbi legendás Bánk bán 1940-ben még csak az Operaház kórusának tagja volt. A bariton-fekvésre átírt Bánk bán szerepét Palló Imrére bízták. Az ő szavait idézem:

„A legnagyobb lelkesedéssel és magasra fokozott becsvággyal készülök a nagy feladatra. Érzem a felelősséget és érzi a felújítás minden tényezője: le kell győznünk bizonyos előítéletet, amely talán stílus-, vagy kegyeletsértést lát abban, hogy megváltoztatjuk a szerep eredeti hangfekvését.”

A vitát végül a közönség döntötte el, mert Palló Imre Bánk bán szerepében nagy sikert aratott. A kritikusok véleménye is pozitív volt. Az Esti Kurirban ez olvasható:

„Az a baritonista, akire az új Bánk bán címszerepét bízták: Palló Imre. A magyar játékszín egyik legfőbb büszkesége. Nagy színész! Mestere az emberábrázolásnak. Nekünk ünnep volt, hogy tőle hallhattuk, láthattuk ezt a szerepet.”

A Függetlenség kritikusa nem lelkesedett az átdolgozásért, de megjegyezte: „Elfogadjuk az új Bánkot, egyszerűen azért, mert amellett, hogy megfelelő hőstenor esetén az eredeti hangnemhez való visszatérés lehetősége változatlanul fennáll: Palló Imre meggyőz és legyőz, valóban él. Szinte pórusaiban hordozza magyarságát. Ki lehet mondani róla, hogy megfelel az Erkel Ferenc és Katona József elképzelései szerint való tragikus hősi eszménynek.”

Az Erkel-év eseményei (1960)

1960-ban, az Erkel-év ünnepi kínálatában tudományos előadások, kiállítások, hangversenyek szerepeltek, a Rádióban pedig felvételeket készítettek az elfeledett Erkel-operák részleteiből.

A Muzsika c. folyóiratban is több tanulmány jelent meg, közülük Losonczi Ágnes írásából idézek: „Ha Erkel nem tett volna mást, csak megírja a Hunyadi László, a Bánk bán és a Dózsa György c. operáját, már akkor is megérdemelné az elismerést. De munkájának érdeme nemcsak zeneszerzői tevékenységében van. Halhatatlan szerepét abban kell keresnünk, hogy életének minden korszakában segített ébreszteni vagy ébren tartani a nemzet öntudatát.  És ha büszkék vagyunk a magyar nemzeti kultúrára, az előadó-művészetre, a pedagógiára, az Operaházra, énekeseinkre vagy a kórusmozgalomra, akkor tudni kell, hogy jóformán mindegyik út elején ott van az úttörők között Erkel Ferenc, hogy az önálló magyar zenei fejlődést a legtöbb területen az ő bámulatos szívóssága és nagy tehetsége indította meg.” Az Erkel-év egyik eredménye éppen az volt, hogy nemcsak a zeneszerzőről emlékeztek meg, hanem a magyar zenei élet megalapozásának legtevékenyebb alakjáról is. Vajda János mondotta egykor: „A Himnusz, a Hunyadi, a Bánk bán zeneszerzőjénél akadhat idővel még nagyobb magyar zeneszerző, de nagyobb érdemű nem.”

November 7-én, Erkel Ferenc születésnapján az Operaházban a Bánk bán c. operát adták elő, amelyet a Rádió is közvetített.

 Erkel Ferenc énekverseny (1960)

1960-ban az Erkel-év jegyében szervezték meg az őszi Budapesti Zenei Heteket, és azon belül az első Magyarországon rendezett nemzetközi énekversenyt. Az Erkel Ferenc nevét viselő verseny célja az volt, hogy megismertesse és megszerettesse a zeneszerző műveit azokkal is, akik a magyar nemzeti opera megteremtőjének alkotásait csak hírből ismerték.

Erkel Ferenc Brankovics György c. operája a Rádióban

  1. január 1-jén ünnepi műsorként mutatta be a Rádió Erkel Ferenc Brankovics György c. operájának stúdiófelvételét. Az Operaház kitűnő fiatal szólistáit, a Rádió ének- és zenekarát Kórodi András vezényelte. Feuer Mária zenekritikus írásából idézek: „A Hunyadi család történetköréhez kapcsolódó, Szerbia földjén játszódó opera zenei nyelvezetében – Erkel korábbi műveihez képest – gazdagodott. A magyar verbunkos, illetve a népies műzene talajából fakadó hangvételhez szláv és törökös elemek társultak. Dallamai súlyosabbak lettek és tömegjeleneteinek ábrázolása is színesebbé vált. Nemcsak a nemzeti kegyelet, hanem ezen erények fölismerése bátorította az Operaházat, hogy a zenedrámát gyökeresen átdolgozva 1962-ben ismét műsorára vegye. Romhányi József a librettót írta újjá.

Kókai Rezső – a kor zenéjének kiváló ismerője, a nagy műveltségű zenetudós-zeneszerző – pedig, a partitúra kiigazítását végezte el.  A mű azonban megváltozott formájában sem tudta a közönség rokonszenvét igazán kivívni, s végül lekerült a játékrendről. Ilyen előzmények után látott hozzá a Rádió a Brankovics György hangszalagra rögzítéséhez – az eredmény hallatán csak azt mondhatom: méltán.”

Romhányi 2

Romhányi József (1921-1983)

 

Erkel Ferenc: Névtelen hősök (1980)

A Magyar Rádió egyik nagyszerű törekvése volt, az Erkel-hagyaték elfelejtett műveinek felvétel-sorozata, amelynek segítségével a zenetörténeti emlék eleven, hallható élménnyé vált. 1980. december 26-án karácsonyi-ünnepi műsorként hangzott el – az ősbemutató után 100 évvel a legújabb értékmentés: Erkel Ferenc Névtelen hősök című operája. A régi leírásokból tudjuk, hogy Erkel Ferenc nagy kedvvel fogott hozzá a Névtelen hősök című, idillikus történetet feldolgozó opera komponálásához. Bátorság volt a 70 éves mestertől újra átélni élete legnagyobb, meghatározó élményét, a szabadságharc korát – olyankor, amikor már csak kevesen kívántak emlékezni a régmúlt napokra. A zeneszerző utolsó előtti művét 1880. november 30-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban. Az opera librettóját Tóth Ede, az egykori jeles népszínmű szerző írta. Átdolgozását Romhányi Józsefre, a magyar nyelvet briliáns ügyességgel használó verselő-szövegíróra bízták. Az ő szavait idézem: „Az 1848-49-es szabadságharc idején játszódik a történet: egy kapzsi asszony módos gazdához akarja kényszeríteni lányát. A lány azonban megszökik a tervezett kényszer-esküvő elől, és szerelmesét követve-keresve beáll a honvédek sorába. A fordulatos cselekményt megtartva – de a mai magyar prozódiának megfelelő, új szövegkönyvet írtam, a prózai jeleneteket pedig versbe szedtem. Így most már a zenéhez illőbb szöveggel szólalhat meg, ez a vígjátéki elemeket sem nélkülöző zenedráma.”

Kórodi András

Kórodi András (1922-1986)

Kórodi András karmesternek is része volt az Erkel-mű felfedezésében: „Amikor az eddig tetszhalott  Névtelen hősök partitúráját előástuk az operai kottatár mélyéről, csakugyan porosnak látszott. De a leporolt kottában eleven, számomra ismeretlen Erkel-muzsikát találtunk: hazafias érzés, nemes dallamok, jó színpadképesség jellemzi a darabot. A zeneszerző kísérlete, hogy műveibe beépítse a népzenét, sehol sem olyan szerencsés, mint itt ebben a kései operában.”

Emlékműsorok Erkel Ferenc és Liszt Ferenc születésének 175. évfordulóján

1986-ban előtérbe került a híres magyar zeneszerző-páros: Erkel Ferenc és Liszt Ferenc emléke.

Erkel Tibor

Erkel Tibor (1934-2017)

Erkel 1810. november 7-én született, Liszt pedig 1811. október 20-án. Így az 1985-1986-os esztendőben mindkettőjük születésének 175-ik, egyben Liszt Ferenc halálának 100-ik évfordulójára is emlékeztünk. Az ünnepi alkalomról Erkel Tibor, a Magyar Rádió Zenei főosztályának vezetője nyilatkozott: „Bartók és Kodály – a 20. századi „ikercsillag” – követték egymást, részt vettek a magyar zenei élet magas színvonalú formálásában, nemzetközi elismertetésében, – mindennek előzményeként, nagyon hasonló vonásokkal működött Erkel és Liszt a 19. században. Erkel komoly rész vállalt a magyar operakultúra megteremtésében, művei azonban nyelvi akadályok miatt nem jutottak el az európai színpadokra. Az évforduló kapcsán azon igyekszünk, hogy külföldön is többet tudjanak meg Erkelről, aki nemcsak zeneszerzőként, hanem szervező- és pedagógiai tevékenységével is rendkívül nagy jelentőségű volt a magyar zene fejlődésében.”

Az Erkel-évforduló eseményei

Az Erkel-évforduló bevezetéseként hangzott el Németh Amadé 18 részes sorozata:

Az első magyar operakísérletektől – Erkel művészetéig címmel. Az előadó áldozatos kutatómunkáját kiegészítve, a kéziratos anyagokból a Rádió felvételeket készített, feltárva azt a zenei hátteret, amelyből Erkel életműve kifejlődött. E sorozatot követően műsorra tűzték Erkel Ferenc Hunyadi László, Bánk bán, Sarolta, Brankovics György, Névtelen hősök és Bátori Mária című operájának rádiófelvételét.

Erkel-hangverseny Gyulán (1990)

Erkel Ferenc 1810. november 7-én született a Békés-megyei Gyulán. A szülőváros méltómódon őrzi díszpolgárának emlékét. Műveiből 1990. március 15-én hangversenyt rendeztek, amelyet a Magyar Rádió is közvetített.

 

Bónis Ferenc

Bónis Ferenc (1932-2019)

A hagyományt-teremtő koncert szerkesztője és műsorvezetője Bónis Ferenc zenetörténész műsorajánlatában ezt írta: „Gyulai székhellyel működik az Erkel Ferenc Társaság, amely azzal a céllal alakult, hogy a város híres szülöttének szellemében küzdjön a nemzeti zenekultúra terjesztéséért, ápolásáért, általánossá tételéért.

Az ünnepi hangversenyen bemutatjuk az ismeretlen Erkelt: a méltatlanul mellőzött zongoraművek és kamarazenei kompozíciók szerzőjét. Ősbemutató előadásban tárjuk a gyulai közönség és a rádióhallgatók elé Erkel nemrégiben felbukkant, nyolc évtizeden át elveszettnek hitt, brácsára és zongorára írott művét.”

Erkel Ferenc mélyhegedűre és zongorára komponált Verbunk fantáziája Németh Amadé rekonstrukciója után, azaz – a fennmaradt kottaanyag felhasználásával, kiegészített, javított formában került közönség elé. Előadói: Lukács Péter és Kassai István voltak.

 

Németh Amadé könyve

Németh Amadé (1922-2001)

Erkel Ferenc „a magyar opera úttörője”, zeneszerző, karmester, zongoraművész és tanár életművével sokan foglalkoztak az elmúlt évszázadban, de még mindig nem eleget.

Németh Amadé karnagy Erkel című könyvében a maga és a mások kutatásainak eredményeit foglalta össze. Az Előszóban többek között ezt írta: „Erkel Ferenc élete átívelte csaknem az egész 19. századot. Egész hosszú életét a reformeszmék és a nemzeti függetlenség szolgálatában élte le. Forradalmian gyújtó zenéjét énekelték a szabadságharc katonái és a nemzetre hulló gyászban Bánk és Tiborc gránitalakjaival protestált az elnyomatás ellen. A kiegyezés illúzióját Dózsa szellemének felidézésével, a politikai hitszegést Brankovics tragédiájának hangjaival bélyegezte meg, a konszolidáció ábrándképeibe beleszőtte a Névtelen hősök honvédsirató muzsikáját. Következetesen megőrzött elvei miatt maradinak kiáltották ki, és élete alkonyán – minden elismerés és népes családja ellenére – magányosság jutott osztályrészéül.”

Erkel 3

Erkel Ferenc

 

1993: Erkel Ferenc-emlékév

A magyar zenei élet az 1993-as esztendőt „Erkel Ferenc emlékévnek” nyilvánította,

a zeneszerző halálának 100-ik évfordulóján. Bónis Ferenc sorait idézem:

„Halál-évfordulót sose ünnepelj! – mondja az íratlan szabály. Nem is azt ünnepeljük, hanem a végső percet megelőző gazdag életet. Ünnepeljük azt az alkotót, aki megalapozta a romantikus magyar operát és operajátszást, a Budapesti Filharmonikus Társaság alapítóját, a Nemzeti Színház és az Operaház főzeneigazgatóját, a Zeneakadémia első igazgatóját és zongoratanárát, az ország kardalosainak vezérét. Széchenyihez hasonlóan: mindkettejük fő gondja kiművelt emberfők sokaságának megteremtése volt – és mindkettő maradandót alkotott, maradandó eszméket és maradandó intézményeket. Van tehát mit ünnepelnünk, van mire emlékeznünk a centenáris esztendőben.”

A Magyar Rádió az esztendő folyamán Erkel összes dalművét műsorára tűzte.  Alkotó-

művészetének ilyen széleskörű bemutatására soha nem volt még példa. Az „Erkel-év” országos ünnepségeinek kalendáriuma 60-70 nagyobb eseményt tartott számon.

Gyula, a zeneszerző szülővárosa is több fontos rendezvénynek adott otthont, sőt, 1993. március 15-én ott kezdődött meg az „Erkel-év”. Az Erkel Ferenc Társaság és a Nemzeti Filharmónia közös rendezvényén – melyet a Bartók rádió is közvetített – Erkel, Liszt és Volkmann zongoraművei mellett – meglepetésre – Mosonyi Mihály VII. vonósnégyese „bemutatóként” hangzott el.

*