Bieliczkyné Buzás Éva

EMLÉKEZÉS

Benedek Elek író-mesemondóra és II. Rákóczi Ferenc fejedelemre, valamint Karácsonyvárás

A Főnix Versmondó- és Népdalkör 2019. december 14-én (szombaton) 16 órakor mutatja be összeállítását a Kulturális Központ Zenetermében. Az „Emlékév” keretében ismertebbé tehetjük a két kiváló magyar ember életét, egyéniségét, munkásságát.

Műsorunk „gyarapodó” utánpótlásának, a gyerekeknek adjuk meg az elsőséget, ezért a műsorban Benedek Elek meséi és versei szólalnak meg, majd a karácsonyi várakozásra hangolódunk a szavak és dalok segítségével. Utána a felnőttek is aktívan bekapcsolódnak, hogy a történelem nagyjai közül tisztelettel idézzük fel II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékét.

Benedek Elek (1859-1929)

Ez évben, azaz 2019-ben volt Benedek Elek író, mesemondó születésének 160. és halálának 90. éve. Bölcsészkarra járt Erdélyben, majd Budapesten, de nem szerzett diplomát, inkább újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott.

Öt éven keresztül még országgyűlési képviselő is volt. Beszédeiben az ifjúsági irodalommal,

a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom, majd a Jó pajtás című gyermeklap szerkesztésében. Művei között legismertebbek a mesék és a versek, de írt színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti alkotásokat is.

A Trianon után sokan Magyarországra menekültek, ezzel szemben ő 1921-ben hazatért szülőfalujába, a Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig. Megviselte a Nagy Magyarország feldarabolása, de a legnehezebb időkben is hű maradt magyarságához. Az erdélyi magyar gyerekeknek azt üzente: “Az állam nyelvét meg kell tanulni, az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejteni”

„ Elek Apóvá” akkor vált, amikor a Cimbora nevű lap főszerkesztője lett. Korábban is számos újság munkájában vett részt, mint alapító, szerkesztő vagy újságíró. Sok erdélyi, magyar és román író kapott lehetőséget publikálásra a gyermeklapban. A Cimbora legfontosabb rovata az „Elek nagyapó üzeni” volt. Naponta 20-30 gyerektől kapott levelet, és ő maga válaszolt mindegyikre. Benedek Elek 1929. augusztus 17-én, levélírás közben kapott agyvérzést. Miközben ezt írta: „Fő, hogy dolgozzanak”, kiesett kezéből a toll. Ez az utolsó három szava írói végrendeletének tekinthető.

(Benedek Elek: Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.)

Rákóczi Ferenc (1676 -1735)

Rákóczi Ferenc magyar főnemes, erdélyi fejedelem volt. Az 1703-ban indított szabadságharccal, a Habsburg Birodalomtól való függetlenséget szerette volna elérni.

1704. július 8-án választották fejedelemmé, ennek 315. évfordulója alkalmából, a magyar Országgyűlés a 2019. évet II. Rákóczi Ferenc emlékévvé nyilvánította.

Életét és harcait Nagy Ádám, fiatal történész foglalta össze (megjelent a Szókimondó 2019. szeptemberi számában). A Versmondó kör műsorában az irodalmi és zenei emlékeiből idézünk.

Vas István költő így írt róla: „Különleges vonzereje van „a kard és lant hőseinek”, egyszerűbben szólva azoknak a férfiaknak, akik a tettnek is, a szónak is mesterei voltak, akiket nemcsak a cselekvés vágya hajtott, hanem a kifejezésé is, akik írott műveikhez maguk szolgáltatták a nyersanyagot: a tevékeny életet.”  Latin nyelvű jelmondata szállóigévé vált:

Cum Deo pro patria et libertate! (Istennel a hazáért és a szabadságért!)

Rákóczinak és a kurucoknak önfeláldozó szabadságharca különböző külső és belső akadályok miatt nem sikerült. A szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem elfogadta el, inkább elhagyta hazáját. Először Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországban talált menedéket. 1720 tavaszán a török Porta a Márvány-tenger partján levő Rodostót jelölte ki lakóhelyeként. Voltak olyan barátai, harcostársai, akik követték fejedelmüket. Mikes Kelemen szavai szerint: „énnekem semmi okom nem volt hazámból kibujdosni, csak az, hogy nagyon szerettem a fejedelmet”.

Rákóczi itteni életmódját főleg Mikes Kelemen, az íródeákja örökítette meg. Az elképzelt nénjének írt levelek szerint „Rákóczi korán kelt, mindennap misét hallgatott, délelőtt írt és olvasott, délután fúrt-faragott, bútordarabokat esztergályozott. Egyhangú, jóformán zárdai életet élt, melyet csak néhanapján szakított meg egy-egy vadászat, vagy valamely újonnan érkezett honfitárs.”

„Nem elég, hogy a hazától, a nemzet közösségétől elszakadt, utolsó évtizedeiben a keresztény világ vigasztalását is nélkülöznie kellett. Végtelen egyedülvalóság feküdte meg lelkét, senkitől tanácsot, útmutatást nem remélhetett. Mindent saját magából, saját gondolat- és érzésvilágából kellett merítenie.” (Szekfű Gyula)

A rendkívül művelt Rákóczi több nyelven beszélt, írt és olvasott. Írói alkotásaiban méltó folytatója Zrínyi Miklósnak, a hadvezér és költő elődjének. A szabadságharc korábbi hőse rodostói magányában keserű szavú íróvá vált, főleg emlékezéseket, vallomásokat, imákat és leveleket írt.

Imái olyanok, mintha az ős turáni átok alól kért volna feloldozást népe számára és a következő századok magyarjait is óvta volna a sorscsapásoktól. Több imádságszövege belekerült a vallásos líra zsoltárai közé.

A Vallomásokban legtitkosabb érzéseit és gondolatait írta le, mintegy önvizsgálatot tartva.

Történészek számára fontosak állambölcseleti munkái is.

1735. április 8-án, 59 éves korában halt meg. Rodostóban temették el, majd átvitték Konstantinápolyba, édesanyja, Zrínyi Ilona hamvai mellé, végül 1906-ban nagy pompával mindkettőjük földi maradványait a kassai Dómba szállították.

Ravasz László református püspök 1935-ben írta: „Rákóczi fejedelem sorsa az örök magyar tragikum: sohasem lehetett azt csinálnunk, amit kellett volna; mindig azt kellett csinálnunk, amit lehetett. Rákóczi alakja nem pusztán a történelmi hősé, az államférfié, az íróé, Rákóczi alakja nemzeti önazonosságunk nagy jelképei közé tartozik. Méltán került arra a panteoni magaslatra, amely a magyarságnak ma is eszményeket kínál, és irányt mutat.”

 

Évszázadok multán is ő a magyarok egyik nemzeti hőse. Tüneményes alakja tovább él a kuruc költészetben és zenében, valamint a mesék, mondák, dalok, művészeti alkotások formájában.

Emlékét az irodalomban is megidézték, többek között Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Ady Endre is verset írt róla. A zenei témák között ismertek a Rákóczi kesergője, és a Hahj! Rákóczi! Bercsényi! című dalok. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette.

 A II. Rákóczi Ferenc-emlékév jegyében számos rendezvény idézte fel a fejedelem történetét: iskolákban, kultúrházakban, városokban és falvakban, itthon és a Kárpát-medence országaiban. Kiállítások, tanulmányi versenyek, ünnepi megbeszélések és szobor-avatások zajlottak. A MÁV pedig Budapest – Kassa útvonalon közlekedő történelmi emlékvonatot indított. Kiderült, hogy „Rákóczi Ferenc erkölcsi nagysága, szellemi öröksége ma is meghatározó és iránytűként szolgál a határon innen és túl élő magyarság számára”

(II. Rákóczi Ferenc: Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.)

Karácsonyvárás

Műsorunk „Karácsonyvárás” című részlete a gyermekek öröméről és a szeretet ünnepéről szól. Wass Albert szerint:

„Karácsony készül, emberek! / Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek, / csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek / hogy emberek lehessetek!”

 

A Versmondó kör minden barátját és az érdeklődő ismerősöket várjuk szeretettel!

 

 A műsorban elhangzó néhány vers:

 

Benedek Elek: AZ ERDŐ TÉLEN

 

Oh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, a fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

 

Hogy nyergel át a szél hókebleden,

Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:

Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.

Mit bánod azt te? Tovább aluszol.

 

Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,

S a lelked messze, messze jár, ahol

Örök tavasz van, rózsák nyílanak,

S dalos erdőre mosolyog a nap.

 

Hej, a te álmod milyen bús lehet!

Némán szenvedi át a zord telet!

Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt

Száraz levél csak, az is a hó alatt!

 

Szenvedsz és hallgatsz, oh, e némaság

Az emberek közt milyen ritkaság!

Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,

Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.

 

Oh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

 

Rákóczi Ferenc: IMA A HAZÁÉRT

 

Hozzád fordulunk a megpróbáltatásnak

e nehéz napjaiban, népeknek

és seregeknek Ura és Istene.

E nemzet küzd jogaiért és igazságáért,

s Hozzád emeli esdő tekintetét,

mert egyedül tőled várhatja

szabadulásának óráját.

Vitéz hőseink vére áztatja

Hazánk szent földjét,

s az özvegyek zokogásaiba

ártatlan gyermekek és szomorú anyák

könnyei vegyülnek.

E könnyek árja törjön föl az égre,

és ostromolja meg

irgalmasságodnak trónusát!

Ne hagyd elveszni azokat,

akik Benned bíznak,

s a meggyötört szívek sebére

öntsd könyörületed balzsamát!

Üdvözítő Istenember, Jézus,

ki egykor vérkönnyeket hullattál

a veszendő Jeruzsálem felett,

tekints kegyesen

a mi sanyargattatásunkra,

s oltalmazd ezt a szép hazát,

melyet első szent királyunk

Szűz Anyád, Mária, pártfogására bízott.

 

Boldogságos Szűz Anya, Mária,

ne feledkezzél meg a te népedről,

szegény Magyarországról,

melynek oltalmazója és pártfogója lettél!

És ti, szent királyaink,

akik a kereszt jelével

és a Boldogságos Szűz képével díszített

zászlóinkat erős karokkal

vezéreltétek győzelemre,

legyetek szószólóink Istennél,

hogy közbenjárástok a Mindenható

szívét könyörületre lágyítsa irántunk,

most és mindörökké.

Ámen.

 

Petőfi Sándor: RÁKÓCZI

 

Hazánk szentje, szabadság vezére,

Sötét éjben fényes csillagunk,

Oh Rákóczi, kinek emlékére

Lángolunk és sírva fakadunk!

 

Az ügy, melynek katonája voltál,

Nemsokára diadalmat ül,

De te nem lész itt a diadalnál,

Nem jöhetsz el a sír mélyébül.

 

Hamvaidnak elhozása végett

Elzarándokolnánk szívesen,

De hol tettek le a földbe téged,

Hol sírod? nem tudja senki sem!

 

Számkiűztek nemzeted körébül,

Számkiűzve volt még neved is,

S bedőlt sírod a század terhétül,

Mely fölötte fekszik, mint paizs.

 

Oh de lelked, lelked nem veszett el,

Ilyen lélek el nem veszhetett;

Szállj le hozzánk hősi szellemeddel,

Ha kezdődik majd az ütközet.

 

Vedd a zászlót, vedd szellemkezedbe,

S vidd előttünk, mint hajdan vivéd,

S másvilági hangon lelkesítve

Erősítsd meg seregünk szívét.

 

S rohanunk az ellenség elébe,

S ha utánunk nyúl száz drága kéz,

S lesz előttünk száz halálnak képe:

Nem lesz köztünk, aki visszanéz.

 

S majd ha eljön győzedelmünk napja,

A szabadság dicső ünnepe,

Így kiált föl millióknak ajka:

Aki kezdte, az végezte be!

(Pest, 1848. április 21.)

 

Juhász Gyula: KARÁCSONY FELÉ

 

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.…

 

Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Behegesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben. …

 

És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.