Emlékeim Vida Lajosról

Bieliczkyné Buzás Éva: Emlékeim Vida Lajosról

 Harmincöt évi budapesti élet után – 2008-ban visszaköltöztem gyermek- és ifjúkorom kedves városába, Hajdúszoboszlóra. Tervem szerint irodalmi és zenei téren kívántam itt is működni, a lehetőségek szerint. A város kulturális életébe való beilleszkedésemet részben Vida Lajos – a Szókimondó című havi kulturális folyóirat szerkesztője segítette.

Férjem válogatott verseit, írásait tartalmazó kötet alapján írta meg véleményét és azt, a 2010. januári Szókimondóban – a Bieliczky Joó Sándoremlékszámban tette közzé.

Ezzel kezdődött el egy munka-barátság. Időnként beszámolt egészségi állapotáról, sőt írói terveiről is. Ezáltal, különösen két utolsó regényének írása közben érezhettem át az alkotó munka kínjait és örömeit.

vida-lajos-arckepe-1

Mindegyik témája közel állt hozzám. Palló a Köselyen Szoboszló hajdúváros történetét jeleníti meg a XVII- századból, valós történelmi események és személyek felidézésével.

Mindig érdekelt a férjem szülővárosának, az én felnevelő városomnak a története. Most megkaptam tőle, regényes formában.

Utána következett A bosszú napja, kedd című regénye. Úgy gondolta, engem kér meg, hogy a befejezés előtt olvassam el és javítsam ki. E megtisztelő feladatra nem véletlenül választott, hiszen Bihar vármegyéről, főleg Pocsajról szól a történet, de benne van Konyár és Kismarja, az én szülőfalum és rokonaim lakóhelye is.

Vida Lajos volt az egyik legjobb barátom. Ha nehézségem, problémám akadt, vele megoszthattam. Mindig segítő szándékkal válaszolt. Benne olyan embert ismertem meg, aki kitűnt munkaszeretetével, valamint a szülőföldje iránti rajongásával.

Megrendített a halálhíre. Közös terveink voltak még – amelyek már örökre elmaradnak. De legjobban embersége, barátsága hiányzik.

Vida-Lajos-A-bosszú-napja-1

Vida Lajos: A bosszú napja, kedd című regény, 100-110 oldalon mutatja be a falu népének küzdelmét az életért, a jövőért, összefogva a falu ura ellen, aki talán személy szerint még elfogadható is lenne, de mint főúrnak más az osztályérdeke, mint a tulajdonaként kezelt népnek. Így buknia kell, de a történelem útja más, az urak győznek, innen a cím: A bosszú napja, kedd. S talán ezért lett szomorú a történet, felemelő benne, csak a helytállás, de található benne elegendő példa a haza és szülőföld szeretetére is.

A regény régies szövege, a mai ember számára kicsit nehezen olvasható. A könyv utolsó, 160. oldalán ez olvasható:

“A szerző köszönetét fejezi ki Pocsaj Nagyközség Önkormányzatának a regény kiadásáért.

Köszöni Bieliczkyné Buzás Éva asszonynak, a Magyar Rádió nyugalmazott szerkesztőjének szíves segítségét. A szerkesztő asszony 1937. október 31-én, a Reformáció Emléknapján született, Konyáron, mint a konyári Budai család leszármazottainak rokona.

E családnak a szerző is távoli rokona.”

Ezt a megtisztelő néhány sort is hálásan köszönöm Vida Lajosnak, a regény írójának.