Kedves Éva!
Ezúton küldök az Emlékszoba Alapítvány honlapjára egy olyan tájverset, amely gyermekkorom színhelyéhez kötődik. A vers mellé csatoltam egy képet is, amit a költemény mellett fel lehetne tüntetni.
Köszönettel és üdvözlettel, Laci
EGRI LÁSZLÓ:
PETRI MEZŐ PORÁT SZÁNTOM…
Petri mező porát szántom
megfeszített testtel.
Kósza napfény vicsorog,
szökkenek a csenddel.
Arcom kóbor vízcsepp marja,
tikkadt fejem akác árnya
hűsen betakarja.
Petri mező porát szántom,
emlék csorda éledez.
Itt pörgettem
napról-napra
csordogáló életem.
Apró szellő szökken
az árok menti sásban,
lomhán visz utamon
rég megfáradt lábam.
Petri mező porát szántom,
ismerős az érzés,
oly kellemes s jól eső
az újabb visszatérés.
(Pócspetri, 2015 nyara)
