Csanádi Imre: Tavaszodó
Harangoznak már a gerlék,
fojtott hangon hirdetik
a hatalmas Nap győzelmét;
zúgják, hogy tavaszodik.
Már a bodza tar gubanca
feszít álmos rügyeket,
készül, hogy virágát ontsa,
csillagrendszert rejteget.
Rigó cserreg: ki a télből!-
szerelemre éhezik;
porolóállvány tövéből
nagy lompos macskák lesik.
Verebek vidám árnyéka
elcsap a napos falon,-
csíra és tavaszi tréfa
tör át télen, avaron.
Tavasz, patyolat felhőket
víg-kék égen hajszoló,
virágoztasd ki a nőket,
párt adj, kinek pár való.
Gabonát ígérj halommal,
terveket meg ne tagadj,-
békét nekem önmagammal,
sebeimnek nyugtot adj.
(1961)
Kitüntetései: József Attila-díj (1954, 1964, 1973), Kossuth-díj (1975)