Bieliczkyné Buzás Éva: Yehudi Menuhin és a Zene Világnapja

Bieliczkyné Buzás Éva: Yehudi Menuhin és a Zene Világnapja

 

Yehudi Menuhin 2

 

Yehudi Menuhin (1916 – 1999) nemcsak hegedűjátékával, karmesteri tehetségével, zenei könyvek írásával, hanem emberségével, iskola alapítással, sőt még jógi életmódjával is bámulatba ejtette rajongóit. Minden október 1-én különös szeretettel gondolunk rá, hiszen az ő javaslatát fogadta el az Unesco nemzetközi szervezete, és hagyományt teremtve, 1975-től kezdve ünnepeljük a Zene Világnapját.

 

Íme Menuhin üzenete: „Az emberek ezen a napon legmélyebb érzéseiket és legszebb reményeiket juttatják kifejezésre. A szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, a zene azonban módot ad arra, hogy ma is megértsék egymást. Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással.

Jó lenne, ha a zene napján egy-két percet a csendnek is szentelnének mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek. Azt szeretném, ha a csend perceit követően minden otthonban, koncertteremben és operaházban megszólalna a zene.”

 

Yehudi Menuhin Budapesten

 

Yehudi Menuhin kapcsolata a magyarokkal – minden alkalommal a zene ünnepét jelentette. Nemcsak hegedűjével, vagy a karmesteri pulpitusról sugározta magából az ünnepet, hanem emberségével is: akkor, amikor Bartókon segített Amerikában, amikor Kodályhoz nagy tisztelettel és barátsággal közeledett, amikor érdeklődéssel figyelte, hogy a budapesti iskolások hogyan tanulják a Kodály-módszert, és amikor 1956 után felkarolta a külföldön élő magyar muzsikusok zenekarát: a Philharmonia Hungaricat. 1993. február 14-én második alkalommal érkezett Menuhin e zenekarral fővárosunkba, mint karmester. A Budapesti Kongresszusi Központban megtartott hangverseny műsorában egy Haydn-szimfónia, Bartók Concertója és Beethoven C-dúr zongoraversenye szerepelt, amelynek szólóját Menuhin fia: Jeremy játszotta.

Csengery Kristóf zenekritikájában nem a zenekar, vagy a szólista játékát emelte ki, hanem a karmester jelenlétét: „Yehudi Menuhint jó újra a maga élő valóságában viszont látni: aki e században a művészet értékeinek és az emberség értékeinek kivételesen intenzív találkozási pontját testesítette meg egész életével. Menuhin olyan karmester, aki működésével elsősorban a felfogásmódra gyakorolhat hatást: azt alakíthatja, változtathatja. Ám keze alatt a virtuóz és precíz zenekar valószínűleg virtuózan és precízen, – a gondatlan és nagyvonalú zenekar pedig minden bizonnyal gondatlanul és nagyvonalúan játszik. A Philharmonia Hungarica ezúttal többnyire nagyvonalúan játszott. Ez az állítás nem Menuhint minősíti. Menuhin először is 76 éves, lényét, úgy látszik, szelíd bölcsesség, némi rezignáció és béke hatja át. Másodszor egyéniségéből teljesen hiányzik az erőszakra és uralkodásra való hajlam, – amely a karmesteri szakmában valamiképp nélkülözhetetlen.”

Yehudi Menuhin 5

Yehudi Menuhin gondolatai Bartókról

 

Az 1981-es esztendő Bartók Béla-éve volt. Születésének 100-ik évfordulójára való emlékezés egész éven át tartott. A Film Színház Muzsika című hetilap emlékszámot szentelt a zeneszerzőnek. A szerkesztőség felkérésére Yehudi Menuhin – Bartók utolsó éveinek tanúja – is elküldte az általa nagyon tisztelt mesterről megfogalmazott gondolatait. Írásának részlete következik:

„Bartók teste jó néhány évig olyannak látszott csak, mintha egy vékony kifeszített pergament borítottak volna egy rezonáló üvegre, amely minden lüktetéssel kiürül, mert csupán azért létezik, hogy mestere vasakaratát szolgálja -, hogy rögzítse és továbbítsa a magába fogadott rezgéseket.

Az őt kínzó betegség végzetes ítélete alatt, napról napra mind többet bízott önmagából a szellemre. Így, amikor utolsó hangjegyét a pergamenre lejegyezte, és végső visszhangját a szél szárnyára bocsájtotta, úgy rémlett, a halálnak nagyon kevés követelni-valója maradt.

A kortárs zeneszerzők közül senki más nem vonzott olyan ellenállhatatlanul, mint Bartók. Eggyé váltam az ő kérlelhetetlen, összetett ritmusaival, dallamvonalainak absztrakt, de kifejező szerkezetével, harmóniáinak hihetetlen gazdagságával, és eggyé váltam mindenekfölött elgondolásainak és megvalósításainak áramvonalas tisztaságával, amely épp olyan határozott metszetű és átható, akár arcéle és a szeme.”

Yehudi Menuhin nemcsak gondolatait küldte el Budapestre, hanem – kilenc esztendő után – koncertezni is eljött hozzánk, Jeremy nevű zongorista fiával együtt. 1981. október 18-án szonáta-estet adtak a Zeneakadémián, másnap pedig az Erkel Színházban egy-egy versenyművet játszottak a Magyar Állami Hangversenyzenekar kíséretével, Kórodi András vezényletével. Mindkét alkalommal csak Beethoven- és Bartók-műveket szólaltattak meg, eltekintve a ráadásoktól. Menuhin ez alkalommal jobb fizikai erőben játszott, mint az előző budapesti fellépésén. Az egyik kritikusa írta: „Le tudta győzni a betegséget, izmait és idegpályáit új módon – jóga gyakorlatokkal – megtanította a belső sugallat követésére.”

A Magyar Televízióban 1981. október 8-án kezdték vetíteni Az ember zenéje c. nyolc részes filmsorozatot, amelyet Yehudi Menuhinés a kanadai televízió készített. A világhírű művész a munkában íróként és narrátorként vállalt tevékeny szerepet. Mivel nyolc órába nem lehet belesűríteni a zene fejlődését, ezért választották a film készítői azt az utat, hogy Menuhin szemével láttassák a zenevilágot, az ő ítéletei vezessenek zeneszerzőtől zeneszerzőig.

A televízió adásával egy időben –a Zeneműkiadó gondozásában könyv alakban is megjelent a sorozat szövege, számos fotóval illusztrálva.

 

Yehudi Menuhin Yehudi Menuhin 3

 

Elhunyt Yehudi Menuhin

 

  1. március 12-én 83 éves korában, – szívroham következtében Berlinben elhunyt Yehudi Menuhin, a világ legismertebb hegedűművésze, aki az utóbbi időben karmesterként is pódiumra lépett. Kocsis Zoltánemlékező soraiból idézek: „Nem tudjuk, hogy valójában kit is vesztettünk, mennyi minden tűnt el az ő személyes jelenlétének elmúlásával. Mi az, ami tovább él, netán örökké érvényes marad szellemi és tárgyi hagyatékából. Yehudi Menuhin esetében ugyanis olyan mértékben kapcsolódik művész és művészet, lét és tett, ha úgy tetszik test és lélek, hogy az szinte példa nélkül áll – jobban mondva mindenkori követendő például szolgálhat mindnyájunk számára. Lehetne hosszan sorolni a számokban, mértékegységekben is kifejezhető eredményeket, de mindez másodrendű fontosságúvá válik annak a kisugárzásnak fényében, amelyből bárki bármikor megérezhette a varázst, amely Yehudi Menuhint egész életén keresztül végig kísérte. Amihez hozzányúlt, arannyá változott, mint a mesében. Szerényebb képességű muzsikusok jót, kiválóak még kiválóbbat, zseniálisak soha nem hallott minőséget tudtak produkálni keze alatt vagy a közelségében.

Nyitottsága nem ismert határokat: mint minden igazán nagy szellem, ő is a jelenben élt, tudomásul véve annak minden pozitív és negatív összetevőjét. Életműve önmagunk és a bennünket körülvevő világ szüntelen újraértékelésére tanít. A csoda néma csodálatra késztet. S az ilyen csodák nemcsak addig maradnak meg, amíg létrehozóik fizikai létére emlékeznek.”

A Bartók rádióban Yehudi Menuhin magyarországi hangversenyeiből 9 részes válogatást lehetett hallani. Miklósi András szerkesztő írása a Rádióújságban jelent meg. Ebből idézek:

„Az 1916-ban New Yorkban született művész haláláról a zeneszerető közönség – halálának napján – a Tavaszi Fesztivál március 12-ei hangversenyén értesülhetett. Elment valaki, akiről nemcsak azt tudjuk, hogy csodagyerekként indult és csodálatos muzsikusként élte meg hosszú művészi és pedagógiai pályáját, hanem azt is, hogy emberként is nagyszerű volt.

Először 14 évesen, 1930-ban hangversenyezett Budapesten. Ekkor mutatták be a Zeneakadémián a legendás magyar hegedűiskola nagy egyéniségének, Hubay Jenőnek. Menuhin kapcsolata a magyar zenével, a magyar kultúrával egész életében szoros és bensőséges volt. Legendás a barátsága Bartók Bélával, aki az ő kérésére és neki komponálta a bachi tökéletességű Szólószonátát, amelyet 1944-ben mutatott be a New York-i Carnegie Hallban. Doráti Antalt követve vállalta az 1956 után alakult, ma Németországban működő Philharmonia Hungarica művészeti vezetését. Kodály Zoltánnal is annak haláláig tartott barátságuk.”

Yehudi Menuhin és Kodály

 

(A részletek a Rádiófónia 3. kötetében olvashatók.)

 

Yehudi Menuhin (New York, 1916. április 22. – Berlin, 1999. március 12.)  amerikai hegedűművész és karmester, aki művészi pályájának nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be, végül brit állampolgár lett és lovaggá is ütötték.