Bieliczky Joó Sándor versei
KARÁCSONYVÁRÁS
Négy éve már – Karácsony volt éppen
várakoztató csönd lapult az utcaszélen
hajszolt a szívem, új utakra térjek
ahol lélekből pattannak a fények,
a fenyők gallyain a szerelmes kéz álma
életet-osztó csendéletét várja,
az ablakszárnyak tábláin az évek
kopogtató csöndjén nyílnak a remények,
s belesni oda, ahol egy szép nyáron
karton ruhájában szállt a tiszta álom.
Négy éve már annak, Karácsony volt éppen,
nevét énekelte minden szívverésem,
fekete nesz volt köröttem a város,
emlékeim ködén visszavárón szálldos
az akkori vágyam, s a zúzmarás fákra
ráborult sóhajom őt villantó álma.
Te vagy kicsi Évám, négy éve most éppen,
beteljesült álmom fohásza a télben,
kínos, gyötrő évek hoztak vissza hozzám
megbékélt életem legszebb karácsonyán,
Te vagy a szívemnek örök nyara, fénye,
karácsonyi imám féltő rebbenése,
Te vagy karácsonyom drága ajándéka
lelkembe írt versem legszebb sora: Éva.
(1962. december 8. Hajdúszoboszló,
Budai Nagy Antal u. 9. szám alatti házban írta a verset)
(Egy régi kép)
FELHŐK
Egy kislány jut eszembe, aki hat éve már
könnyű felhőként fodrozódott az utcán,
tavasza volt az augusztusi nyárnak,
s egy férfi nézte mosolygó rebbenését
e karcsú dalolású ígéretnek
és lelkében valami furcsa teher moccant,
súlya nem volt, könnyebb volt mint a felhő
és kísérte nesztelen imádattal
a felhő a felhőt,
s a kéktavaszú ég csillagzáporos örvényében,
hat év után találkoztak egymásba úszva
és azóta életük messze-néző, akár a felhőké
és felettük örökké menyasszonyi fátyol az ég.
(1962. december 30. Hajdúszoboszló,
Budai Nagy Antal u. 9. szám alatti házban írta a verset)
(A jelenlegi kép)
