Bieliczky Joó Sándor versei

 

KARÁCSONYVÁRÁS

 

Négy éve már – Karácsony volt éppen

várakoztató csönd lapult az utcaszélen

hajszolt a szívem, új utakra térjek

ahol lélekből pattannak a fények,

a fenyők gallyain a szerelmes kéz álma

életet-osztó csendéletét várja,

az ablakszárnyak tábláin az évek

kopogtató csöndjén nyílnak a remények,

s belesni oda, ahol egy szép nyáron

karton ruhájában szállt a tiszta álom.

 

Négy éve már annak, Karácsony volt éppen,

nevét énekelte minden szívverésem,

fekete nesz volt köröttem a város,

emlékeim ködén visszavárón szálldos

az akkori vágyam, s a zúzmarás fákra

ráborult sóhajom őt villantó álma.

 

Te vagy kicsi Évám, négy éve most éppen,

beteljesült álmom fohásza a télben,

kínos, gyötrő évek hoztak vissza hozzám

megbékélt életem legszebb karácsonyán,

Te vagy a szívemnek örök nyara, fénye,

karácsonyi imám féltő rebbenése,

Te vagy karácsonyom drága ajándéka

lelkembe írt versem legszebb sora: Éva.

 

(1962. december 8. Hajdúszoboszló,

Budai Nagy Antal u. 9. szám alatti házban  írta a verset)

(Egy régi kép)

FELHŐK

 

Egy kislány jut eszembe, aki hat éve már

könnyű felhőként fodrozódott az utcán,

tavasza volt az augusztusi nyárnak,

s egy férfi nézte mosolygó rebbenését

e karcsú dalolású ígéretnek

és lelkében valami furcsa teher moccant,

súlya nem volt, könnyebb volt mint a felhő

és kísérte nesztelen imádattal

a felhő a felhőt,

s a kéktavaszú ég csillagzáporos örvényében,

hat év után találkoztak egymásba úszva

és azóta életük messze-néző, akár a felhőké

és felettük örökké menyasszonyi fátyol az ég.

 

(1962. december 30. Hajdúszoboszló,

Budai Nagy Antal u. 9. szám alatti házban  írta a verset)

(A jelenlegi kép)