Bieliczky Joó Sándor versei:
CSOBBAN A VÍZ
Pezsegnek a bodzavirág-sárga habok
csónakunk hullámverő vággyal andalog
tavaly még köröttünk cikáztak a fecskék
rezgő víztükörbe mártva szárnyuk hegyét,
most csend van, melegbe bágyadt sokszínű csend
a látóhatáron érzem a végtelent,
már nyílik felettünk az emberléptű hold
ezredévek titkával könnyebb az égbolt
csobban a víz, siklik az evezőlapát
a sustorgó nád kontya karcsú rakéták.
(Hajdúszoboszló, 1969. július 24.)
JÓ LENNE, HA …
Köröttünk lángok a hegyek
magasba tört emeletek,
fejükön tartják az eget
súlyukkal is egyenesek,
jó lenne, ha mi emberek
tanulnánk tőletek hegyek
távolba látást, türelmet,
roppant erejű jellem
MOST MÉG
Almák, körték, ráncos szilvák
a nap forró fényét szívják
megértek a lehullásra,
zuhanó, halk koppanásra,
a kosarak éhségére
létrafokok zenéjére,
fogunk fehér zománcára
friss illatú harapásra
almák, körték, szilvák könnye
most még a hordóknak csöndje.
(Telkibánya, 1969. szeptember 14. Ezüstfenyő Szálló)
