Bieliczkyné megjegyzése:
Borsos Miklós (1906-1990) a XX. század egyik legjelentősebb magyar szobrásza és grafikus művésze volt. Közismert, hogy a nyári hónapokat a Tihanyban lévő csodálatos kertjükben töltötte feleségével Kéry Ilonával együtt, télen pedig Budapesten, az Úri utca 6. szám alatt lévő ház első emeletén laktak. Haláluk után e házban kapott helyet a Borsos Miklós Lakásmúzeum. A felújítás után, 2019. november közepétől az alkotó életművéből rendezett állandó kiállítással és kulturális programokkal várják a látogatókat.
E hír olvasása után idéztem fel Bieliczky Joó Sándor egykori írásait a nagy művészről.
Bieliczky Joó Sándor: Tihanyi jegyzet
BORSOS MIKLÓS szobrászművész világa
(1906. Nagyszeben – 1990. Budapest)
A művész kertjében
A Tihanyi Múzeumban rendezték meg Borsos Miklós szobrászművész A kert
című kiállítását, ahol a tihanyi kertjében készült grafikái (lavírozott tusrajzok) és kis-plasztikái láthatók. Kertjüket Borsos Miklósné Buba asszony „teremtette” ihletet adó alkotóműhellyé. Így vall erről a művész:
„Tele van a kert élménnyel. Az ég, a felhők járása, színeződése, káprázata, a madarak élete, a növények erőfeszítése a magtól a csíráig, nap mint nap megújuló látvány. Évről évre kialakult egy belső élményterület.
A látogatók, barátok, muzsikáló partnerek jönnek és mennek. A kertben átalakulnak a farmernadrágok drapériákká, vagy a fürdőruhák aktokká. A hegedülő együtt muzsikál a madarakkal, a harmónium sípjai a vízen tükröződve zenélnek, a barátnők kottát, vagy képeskönyvet nézegetnek, fények és ezüstös árnyékok vibrálnak, minden átváltozik képpé.
A „valóság” csak elindítója a képalakító képzeletnek. Az őszinte élmény átköltése az, ami egyszeri. E rajzsorozat nem lezárt anyag, folytatom addig, amíg, …
az égi és ninivei hatalmak engedik, hogy dolgozzak.”
A bemutatott finom ívelésű rajzokban éreztük légies nőalakjainak belső rezdüléseit, az alkotó fogékonyságát a természet, a zene, a művészet és a mindennapok valósága iránt. Emberszerető, értelemre buzdító hitvallás ez, ugyanakkor gondolatpezsdítésre késztet.
A kert című kiállítás megnyerte a hazai és külföldi érdeklődők, az ifjabbak és idősebbek tetszését is. A művelődni vágyó közönségben igényt ébreszt a szép, a tartalom-gazdag alkotások befogadására, megismerésére. A kiállítás vendégkönyvébe nevüket jegyzők többsége a csodálatukat és maradandó élményüket juttatták kifejezésre. A kiránduló diákok is megértették és megérezték a művek emberközelségét. Egyszerű fogalmazásaikban a felfedezés öröme párosul a tartalomra való ráérzéssel.
A kert című kiállítás látogatói betekinthetnek a szobrászművész sajátos világába:
a szobrokon és a rajzokon kívül benne él a költészet és a muzsika is. Borsos Miklós munkájának éltető forrása a humanizmus, az ember sorsszépítő törekvése. Újra felfedezni, újra álmodni és újra teremteni a világot. Ő egyszerre egyéni, ugyanakkor a közösségnek álmokat lebbentő, a Föld emberét boldoggá avató művész. (Tihany, 1978. szeptember 22.)
„Találkozás a zenével”
Bieliczky Joó Sándor: CSILLAGNÉZŐK
Tisztelettel Borsos Miklós szobrászművésznek,
A kert című tihanyi kiállítása hatására
Elült a szél is. Csendes minden.
Belém reng a szép rianása.
Muzsika ég idegeimben,
s fényorgonáknak dallam-láza.
Szerelem-tiszta szenvedéllyel
zendül a kotta nőkezekben.
Lelküknek zsoltár énekével
mámorrá nyílnak égi mezben.
Pihen a hegedű magában,
húrjaira álmok feszülnek.
A villanydrótok csend-hosszában
a hangjegy-fecskék dalra gyűlnek.
Az Ember-sorsú kert világa
zenével áldja az érkezőt.
A jövő-teremtés nyitánya
a bronzban élő Csillagnézők.
(Tihany, 1978. szeptember 22.)
A kert részlete
- Január 8-án a 12-es autóbuszon találkoztam Borsos Miklós szobrászművésszel. Egymással szemben ültünk, s jó ideig csak néztem, csodáltam ezt a törékenynek tűnő, lélek-akaratú Embert, aki szépséget lehelt a kövek tonnáiba, életre keltette a holt anyagot.