Bieliczky Joó Sándor két verse

NAGYAPÁM

 

Őszülnek az évtizedek

szilvafánkon hideg zizeg

gyermekévek raja ébred

sisteregnek az emlékek

a nagyapám éber álom

meséiben sorsom látom

csontos térdén lovagoltam

úsztam nagy felhő-habokban

ujjainak barna táncát

kemény idők csillagozták

égbolt tiszta volt az álma

fénye hullt az unokákra

törpe a tengerek mélye

nagy volt az ő embersége

karikása úgy csergetett

megrepesztette az eget

s amikor a tél ránk fagyott

lehunyt szemmel dúdolgatott

duruzsolt a kályha lángja

csend szenderült a szobára

népdalokba szőtte lelkét

s magasban szállt mint a fecskék.

 

(Hajdúszoboszló, 1971. december 24.)

Nagyapa3

(B. Nagy Géza igazgató, tanító, 1881 – 1970)

NYÍLIK AZ AJTÓ

 

Benned virágzik a tavasz,

érlelődik a nyár,

színeket gyújt az ősz

nagy csendet havaz a tél

 

pattannak Benned a rügyek

virágkelyhek égnek arcodon

szőlőfürtöt tartasz a kezedben

hajad lombjában ezüst nesz a hó

 

nyílik az ajtó, nyílként

suhogok eléd

karjaink ölelő hídján

reszket a nyugtalan Idő.

 

(Téglás, 1974. február 13.)

Ölelés

Bieliczky Joó Sándor született: Hajdúszoboszló, 1929. december 12.

Bieliczky Joó Sándor – Buzás Éva házasságkötés: 1962. december 12.