Bieliczky Joó Sándor két verse:
HAJNAL
Madárdal, csönd, fényes szelek
zsongó nászában ébredek
álmában serken a rigó
a kedve máris nótaszó
válaszol rá a vadgalamb
a hangja mélyzengésű lant
a hegy gerince lángban ég
szórja a nap bíbor tüzét
rázendít a nagy énekkar
a hajnal mindig fiatal.
(Parádfürdő, 1966. június 15.)
NYÁRI VIHAR
Ábrándos kék az ég …
őszibarack nyitja szemét
a bársonyszőrű réteken
táncolunk nyíló fényeken
köröttünk illat, tömör csend
s a ránk morajló végtelent
bíbor villámok szelik át
ijedt gyermek a nyírfaág
irigy a fényre a sötét
a felkavart por mint sörét
pattog bőrünkre, fúj a szél
a táltos vihar újra kél
nagy hideg gyöngyök hullanak
isszák az esőt a kutak
virágként nyílnak a habok
s fölöttünk újra nyár ragyog.
(Parádfürdő, 1966. június 17.)
