Bieliczky Joó Sándor két verse:

HAJNAL

Madárdal, csönd, fényes szelek

zsongó nászában ébredek

álmában serken a rigó

a kedve máris nótaszó

válaszol rá a vadgalamb

a hangja mélyzengésű lant

a hegy gerince lángban ég

szórja a nap bíbor tüzét

rázendít a nagy énekkar

a hajnal mindig fiatal.

(Parádfürdő, 1966. június 15.)

 

NYÁRI  VIHAR 

Ábrándos kék az ég …

őszibarack nyitja szemét

a bársonyszőrű réteken

táncolunk nyíló fényeken

köröttünk illat, tömör csend

s a ránk morajló végtelent

bíbor villámok szelik át

ijedt gyermek a nyírfaág

irigy a fényre a sötét

a felkavart por mint sörét

pattog bőrünkre, fúj a szél

a táltos vihar újra kél

nagy hideg gyöngyök hullanak

isszák az esőt a kutak

virágként nyílnak a habok

s fölöttünk újra nyár ragyog.

(Parádfürdő, 1966. június 17.)