Bieliczky Joó Sándor két újévi verse

 

BIELICZKY JOÓ SÁNDOR: ÚJ ÉV HAJNALÁN

Újév

Új év, új élet – dobogja szívem,

suhog jövendőnk szép sejtelmesen

az ablakon túl dereng a hajnal

ránk nevető csillagfürtös hajjal

feszíti fényét távol a reggel

futárai napnyilas sereggel

törnek át az ébredés kék taván

a piros szegfűs hűvös hullámán

és mi kis feleségemmel halkan

e ránk köszöntő tűzdiadalban

kinyíló csókkal várjuk a jövőt

a bölcs titkokat cipelő időt

a kettőnk álmodta szebb holnapot,

melynek kalásza örökké ragyog,

az éltető évek kacagását

a lélek-milliók vágyó nászát

örök boldogságunk karmesterét

a csillagokban vigyázó Békét.

 

(Hajdúszoboszló, 1963. január 1.)

 

BIELICZKY JOÓ SÁNDOR: ÚJ ESZTENDŐ

Újév 2

Minden év egy új esztendő,

tegnapról már gyűrött kendő.

Hó havazza be a tájat,

vihar cibálja a fákat.

Csillagparázs ég az égen,

száll a hideg köntösében,

metszve zúg az erdők csöndjén,

színe hamvas, mint a tömjén.

Itt van a tél varjú-gyászban

érkezését lekottáztam.

Versbe szőttem, dalba véstem,

bocsáttassék meg a vétkem.

Harang-kondulású álmok

őrzik a lélek-világot.

Eltelt egy év, jön a másik,

jókedvünkkel parolázik.

Ránk virradó hajnal-szépen

vigadjatok békességben.

Életünknek égboltjára

gyújtson tüzet békénk álma.

*

Eddig szólt a komoly ének,

tetteikben tovább élnek,

akik szeretik a munkát,

sorsuk megérdemelt jussát.

Amint itt most körülnézek,

nyílik a sok jövő élet,

a szeretet gyúljon lángra

szilveszterről januárra.

 

(Budapest, 1979. december 28.)