BIELICZKY JOÓ SÁNDOR: ÉNEK A SZILVAFA ALATT

BIELICZKY JOÓ SÁNDOR: ÉNEK  A  SZILVAFA  ALATT

B.S családja6

A csillagok,

ez aranyló égi hangjegyek,

távoli sétahajók az ég

kormos óceánján

s én állok az őszi szilvafa alatt

és várom a kedvest

fecskeszárnyú gondolataimmal,

ha nincs velem,

a búcsú és a messzeség

óráit élem,

egyedül vagyok milliók között,

nem érzem a szépség erejét,

az élet kínálkozó jóságát,

az órák lüktetésében

a holnapot zengő perceket

fáradtnak és ernyedtnek érzem

a lábaimon cipelő súlyom,

lőtt szárnynak kezem árnyékos röptét

s ha feltűnik előttem

gyermekesen mámorító termete,

e csupa boldogságot lobbantó láng,

örök mosolya feltámadt életemnek,

szárnya sóvárgásaimnak,

kilométerkövei megtett

szerelmes utamnak,

a szilvafa alatt fohászom

száll felé

és szívének ezüstkacagású

ablakán

betekintek megnyugvó

szerelemmel

és mindent, mindenkit

feledek,

csak őt nem,

mert Éva örökké feledhetetlen.

(Hajdúszoboszló, 1962. október 8.)

szilvafa

B.É. Házasságunk évében, 1962-ben készült ez a vers,

a József Attila utca 7. (ma 10) szám alatti családi ház kertjében.