Bieliczkyné Buzás Éva
Beszámoló
a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett műsorról
- január 25-én a Főnix Versmondó kör bemutatta műsorát a Kulturális Központ Zenetermében. A versek főleg a zenéről és a szerelemről szóltak, valamint bemutatkozott a No Mute Brass Band nevű, hét tagú ifjúsági rézfúvós kamara együttes.
A magyar nép történetében vannak kiemelkedő, úgynevezett „csillagos évek és hónapok”. Ilyen volt 1823. Január 1-én született Petőfi Sándor, és január 21-én Madách Imre, Az ember tragédiája szerzője.
Kölcsey Ferenc pedig 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz szövegének megírását.
Ennek emlékére 1989 óta január 22.-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.
A 8 versszakos Himnusz alcíme A magyar nép zivataros századaiból.
„A költemény műfaja óda, azon belül himnusz. Felépítését tekintve keretes szerkezetű, ugyanis, az utolsó versszak némi változtatással, de megismétli az első versszakot. A vers keretét adó első és utolsó versszak – a könyörgés – imát, fohászt tartalmaz. Az általuk közrefogott versszakok a múltat és jelent állítják szembe egymással. A 2–3. versszak a múlt dicső pillanatait emeli ki: a honfoglalást, a gazdasági virágzást és Mátyás király győzelmeit.
A következő versszakok a múlt szenvedéseiről szólnak: a tatárjárásról, a törökök támadásairól, a belső széthúzásokról, a testvérharcokról. A 6–7. versszakban a múlt képei összemosódnak a jelennel. Kifejező erejüket az ellentétek fokozzák. A mű végén bűneink felsorolása után ismét elhangzik a fohász, de a hangsúly áthelyeződik: a költő már csak szánalomért könyörög.” (Wikipédia)
Minden népnek van nemzeti himnusza, de ilyen, Istenhez szóló, védelmet kérő nincs több. Ezért is nevezzük Kölcsey Himnuszát a magyar nép imádságának.
1844-ben Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdetett a Himnusz megzenésítésére, amelyet Erkel Ferenc nyert meg. A vers megírása után 21 évvel hangzott el énekelve. Kölcsey ekkor már hat éve halott volt, így soha nem hallhatta a megzenésített formában.
Közös versmondás: a Himnusz
Élmény volt úgy felolvasni a teljes Himnusz szövegét, hogy a zsúfolt teremben mindenki velünk mondta. Legalább évenként egyszer tegyünk így!
(Kölcsey Ferenc: Sződemeter (Románia) 1790. 08.08. – Szatmárcseke 1838.08.24.)
No Mute Brass Band 
Évekkel ezelőtt a Versmondó körünk legaktívabb tagja Rigó Mátyás furulyázott, fuvolázott, zongorázott, aztán dobolt. Körülötte mindig vidámság és jókedv volt.
Közben évek teltek el, Matyi a Debreceni Zeneművészeti Szakiskolában tanul tovább.
Decemberben találkoztunk, kiderült, hogy van egy 7 tagú fúvós együttesük és nagyon szeretnének a Kulturális Központban bemutatkozni. Ekkor gondoltam arra, hogy rendezzünk közös műsort, mi – a Versmondó kör – verseket mondunk, ők pedig zenélnek. Így történt.
A nevük : No Mute Brass Band (ejtsd: Nó Mjút Bressz Bend)., tehát rézfúvós hangszereken játszanak, kiegészítve a dobbal. Egy év óta próbálnak együtt, és már az elején kiderült, hogy szükségük van erre a közös zenélésre. Repertoárjuk modern pop számokból áll. A számukra legkedvesebb darabokat adják elő. A hét tagú együttest név szerint is bemutattuk:
1: Csendes Dávid– harsonás, 20 éves, a debreceni egyetem hallgatója a bio-mérnök szakon. 6 éves kora óta zenél, 10 éve harsonázik, hobbi céljából.
2: Zsoldos Dávid– harsonás, 23 éves, ő is a debreceni egyetemen tanul, fizika szakon. 16 éve foglalkozik zenével, 11 évig tanult harsonát a zeneiskolában, és 8 éve játszik a városunk zenekarában.
3:Tóth Viktor– szaxofonista, 23 éves, Debrecenben, a Beregszászi Pál Szakközépiskolában tanul szoftver-fejlesztést, 2002 óta játszik rendszeresen a hangszerén, mert számára ez jelenti a kikapcsolódást.
4:Dede Zsolt– trombitás, 18 éves, Hajdúszoboszlón, a Hőgyes Endre Gimnáziumban végzős tanuló, 2009 óta trombitál. A zenélés neki hobbi, kikapcsolódás, segít „kiengedni a fáradt gőzt”.
5:Bácsó Barna– trombitás, 23 éves, a debreceni egyetemen tanul építészmérnöknek. A trombitálást hobbiként űzi, immár 16 éve, a zene szeretete, és a kellemes társaság miatt.
6:Nagy János– tubás, 16 éves, a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium tanulója másod éven. 7 éve játszik tubán, és töretlen lendülettel halad a kijelölt úton.
7: Rigó Mátyás –Ütő hangszereken játszik, 16 éves, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanul. Mindennél jobban szereti a zenét, ez tölti ki az életét.
A műsor végén Dorcsin Attila a Zichy Géza Zeneiskola tanára kérésemre leírta, majd el is mondta a véleményét:
„Fiatal, zenét szerető fiúkból álló együttes, akik mindannyian szoros barátságban vannak egymással. Zenei stílusuk a modern populáris zenei műfajokra hangsúlyozódik. Az együttes tagjai közül ketten is életcéljukká tűzték ki a zene tanulását, művelését és akár a későbbiekben a zene oktatását is. A többiek hobbi célzattal művelik a zenének ezt a szeletét. Egyszerre szólítják meg játékukkal a zenét kedvelő közönség „apraját és nagyját”. Az előadott művek egységes hangzást, kidolgozottságot és igényes, letisztult formát alkotnak.
Zenéjük kellemes hangzást és kikapcsolódást nyújthat mindazoknak, akik szeretnének egy kis időre kilépni a hétköznapok kötelező feladataiból. Az együttesről két gondolat jut eszembe: szívesen hátradőlnék és csak ellazulva hallgatnám őket, vagy: „akár még táncra is perdülnék”.
Jövőbeni munkájukhoz kívánok jó egészséget, sok örömöt és még több zenét szerető közönséget.
- január 25. Baráti üdvözlettel: Dorcsin Attila
Még az én idősödő szívemet is igencsak megdobogtatta az aranyló hangszerekből áradó táncoló ritmus. A szokásos, II. emeleti Zeneterem bizony kicsinek bizonyult, hiszen mind a két csoport ismerősei és rokonai jelen voltak. Ez a délután rendkívül jó hangulatban telt el.
A végén hosszan tartó vastapssal búcsúzott a közönségünk, és csillogó szemekkel, mosolyogva indultak haza. Ezért érdemes!
A műsor: (A zeneszámok angol címét a vezetőjük: Bácsó Barna mondta be.)
Zene 1. Bad Guy (bed gáj)
Mentovics Éva: Tavasztündér (Ungai-Pataki Viktor, Pávai isk. 4. o.)
Juhász Magda: Dal a szeretetről (Ónadi Zsanett, Pávai isk. 4. o.)
Pósa Lajos: A kacagtató hegedű (Kovács Petra, Thököly isk. 4. o.)
Orgoványi Anikó: Zeneiskola (Büdi Dani, Thököly isk. 4. o.)
Zene 2 Cold Hearted (kold hártid)
Aranyosi Ervin: Álom-dal (Gombos Ildikó)
Aranyosi Ervin: Zene a hangszerben (Kordásné Szász Melinda)
Gulyás Pál: Hegedűszó az erdőn (Dóróné Kati)
Gulyás Pál: Az ablakos (Vágóné Szabó Zsóka)
Zene 3 Cant Take My Eyes off You (kent ték máj ájz of jú)
A tudnivalókat ismertettem a Himnuszról, majd mindnyájan, közösen elmondtuk.
Szabó T. Anna: Elhagy (Szécsi Laura)
Nemes Nagy Ágnes: A fiú (Szabó Csilla)
Zene 4 Jerk It Out (dzserk it áut),
Babits Mihály: Cigánydal (Vágóné Szabó Zsóka)
Sárosi Árpád: Szíved rokkáján (Gombos Ildikó)
Várnay Nagy Orsolya: Hiszek a szerelemben (a szerző)
Arany János: Tetemrehívás (Szécsi Laura)
Zene 5 We Are Number One (ví ár námbör ván)
Ady Endre: Olcsó patika (Dóróné Kati)
Kosztolányi Dezső: A kalap (Bakó Antal)
Szép Ernő: Én így szerettem volna élni (Szabó Csilla)
Szép Ernő: Mondd, van valakid? (Kordásné Szász Melinda, Bakó Antal)
Körmendi Gitta: Megérte! (Bieliczkyné Buzás Éva)
Zene 6 ./ Rolling in the deep (rolling in dő díp).
Várnay Nagy Orsolya élményszerűen olvasta fel saját versét.
Várnay Nagy Orsolya: HISZEK A SZERELEMBEN
mely
szeretetté vedlik.
Vánkost vet vénülő
fejünk alá,
s talpunk alá
homokot hord,
hogy el ne merüljünk
életünk-halálunk
kegyetlen mocsarában.
Homokot hord talpunk alá,
hogy a nyomorúság árvize
el ne sodorjon,
s el ne mossa
a gyöngyöt.
Véges, nyughatatlan,
parányi életünk verítékét.
Az egyetlen kincset.
A gyöngyöt,
melyben összesűrűsödött
minden reményünk,
minden vágyunk:
Utat találni
együtt, s egyedül is
Isten felé.
Hogy el ne sodorja az özön,
a posvány, a méreg,
a fuldoklók jajkiáltása
és az örökös feledés
ezt
a kincset,
szerelmünk szeretetté vedlik,
és átmelegít.
Soha ilyen fényes nem volt
a bennünket beborító nap,
még születésünk hajnalán sem.
Hisz akkor még
ártatlanul, egyszerűn
lengett körbe a tisztaság.
De most, hogy ledobtuk
megfáradt szárnyaink,
új nap süt ránk,
s mindig múlt árnyainkból
fakad hajnali egünk
bíbor-aranya.
Tovább, tovább, tovább.
Hiszek a szeretetté vetkőzött szerelemben,
mely egészen az elmúlás örök pillanatáig
és azután még inkább
őrzi egyetlen kincsünk és reményünk:
Kézen fogva utat vágni Isten felé,
világunk tengernyi baján át.
Hiszek ebben a titokban,
ebben a misztériumban.
Fáradhatatlanul és rendíthetetlenül.
(2015. május 11.)
