Beszámoló a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett műsorról

Bieliczkyné Buzás Éva

Beszámoló

a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett műsorról

 

letöltés

  1. január 25-én a Főnix Versmondó kör bemutatta műsorát a Kulturális Központ Zenetermében. A versek főleg a zenéről és a szerelemről szóltak, valamint bemutatkozott a No Mute Brass Band nevű, hét tagú ifjúsági rézfúvós kamara együttes.

A magyar nép történetében vannak kiemelkedő, úgynevezett „csillagos évek és hónapok”. Ilyen volt 1823. Január 1-én született Petőfi Sándor, és január 21-én Madách Imre, Az ember tragédiája szerzője.

Kölcsey Ferenc pedig 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz szövegének megírását.

Ennek emlékére 1989 óta január 22.-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.

A 8 versszakos Himnusz alcíme A magyar nép zivataros századaiból.

„A költemény műfaja óda, azon belül himnusz. Felépítését tekintve keretes szerkezetű, ugyanis, az utolsó versszak némi változtatással, de megismétli az első versszakot. A vers keretét adó első és utolsó versszak – a könyörgés – imát, fohászt tartalmaz. Az általuk közrefogott versszakok a múltat és jelent állítják szembe egymással. A 2–3. versszak a múlt dicső pillanatait emeli ki: a honfoglalást, a gazdasági virágzást és Mátyás király győzelmeit.

A következő versszakok a múlt szenvedéseiről szólnak: a tatárjárásról, a törökök támadásairól, a belső széthúzásokról, a testvérharcokról. A 6–7. versszakban a múlt képei összemosódnak a jelennel. Kifejező erejüket az ellentétek fokozzák. A mű végén bűneink felsorolása után ismét elhangzik a fohász, de a hangsúly áthelyeződik: a költő már csak szánalomért könyörög.” (Wikipédia)

Minden népnek van nemzeti himnusza, de ilyen, Istenhez szóló, védelmet kérő nincs több. Ezért is nevezzük Kölcsey Himnuszát a magyar nép imádságának.

1844-ben Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdetett a Himnusz megzenésítésére, amelyet Erkel Ferenc nyert meg. A vers megírása után 21 évvel hangzott el énekelve. Kölcsey ekkor már hat éve halott volt, így soha nem hallhatta a megzenésített formában.

Közös versmondás: a Himnusz

Polgár Tibor 8 173

Élmény volt úgy felolvasni a teljes Himnusz szövegét, hogy a zsúfolt teremben mindenki velünk mondta. Legalább évenként egyszer tegyünk így!

(Kölcsey Ferenc: Sződemeter (Románia) 1790. 08.08. – Szatmárcseke 1838.08.24.)

 

No Mute Brass Band     nomutelogo

Évekkel ezelőtt a Versmondó körünk legaktívabb tagja Rigó Mátyás furulyázott, fuvolázott, zongorázott, aztán dobolt. Körülötte mindig vidámság és jókedv volt.

Közben évek teltek el, Matyi a Debreceni Zeneművészeti Szakiskolában tanul tovább.

Decemberben találkoztunk, kiderült, hogy van egy 7 tagú fúvós együttesük és nagyon szeretnének a Kulturális Központban bemutatkozni. Ekkor gondoltam arra, hogy rendezzünk közös műsort, mi – a Versmondó kör – verseket mondunk, ők pedig zenélnek. Így történt.

A nevük : No Mute Brass Band (ejtsd: Nó Mjút Bressz Bend)., tehát rézfúvós hangszereken játszanak, kiegészítve a dobbal. Egy év óta próbálnak együtt, és már az elején kiderült, hogy szükségük van erre a közös zenélésre. Repertoárjuk modern pop számokból áll. A számukra legkedvesebb darabokat adják elő. A hét tagú együttest név szerint is bemutattuk:

1: Csendes Dávid– harsonás, 20 éves, a debreceni egyetem hallgatója a bio-mérnök szakon.  6 éves kora óta zenél, 10 éve harsonázik, hobbi céljából.

2: Zsoldos Dávid– harsonás, 23 éves, ő is a debreceni egyetemen tanul, fizika szakon. 16 éve foglalkozik zenével, 11 évig tanult harsonát a zeneiskolában, és 8 éve játszik a városunk zenekarában.

3:Tóth Viktor– szaxofonista, 23 éves, Debrecenben, a Beregszászi Pál Szakközépiskolában tanul szoftver-fejlesztést, 2002 óta játszik rendszeresen a hangszerén, mert számára ez jelenti a kikapcsolódást.

4:Dede Zsolt– trombitás, 18 éves, Hajdúszoboszlón, a Hőgyes Endre Gimnáziumban végzős tanuló, 2009 óta trombitál. A zenélés neki hobbi, kikapcsolódás, segít „kiengedni a fáradt gőzt”.

5:Bácsó Barna– trombitás, 23 éves, a debreceni egyetemen tanul építészmérnöknek. A trombitálást hobbiként űzi, immár 16 éve, a zene szeretete, és a kellemes társaság miatt.

6:Nagy János– tubás, 16 éves, a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium tanulója másod éven. 7 éve játszik tubán, és töretlen lendülettel halad a kijelölt úton.

7: Rigó Mátyás –Ütő hangszereken játszik, 16 éves, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanul. Mindennél jobban szereti a zenét, ez tölti ki az életét.

 

A műsor végén Dorcsin Attila a Zichy Géza Zeneiskola tanára kérésemre leírta, majd el is mondta a véleményét:

„Fiatal, zenét szerető fiúkból álló együttes, akik mindannyian szoros barátságban vannak egymással. Zenei stílusuk a modern populáris zenei műfajokra hangsúlyozódik. Az együttes tagjai közül ketten is életcéljukká tűzték ki a zene tanulását, művelését és akár a későbbiekben a zene oktatását is. A többiek hobbi célzattal művelik a zenének ezt a szeletét. Egyszerre szólítják meg játékukkal a zenét kedvelő közönség „apraját és nagyját”. Az előadott művek egységes hangzást, kidolgozottságot és igényes, letisztult formát alkotnak.

Zenéjük kellemes hangzást és kikapcsolódást nyújthat mindazoknak, akik szeretnének egy kis időre kilépni a hétköznapok kötelező feladataiból. Az együttesről két gondolat jut eszembe: szívesen hátradőlnék és csak ellazulva hallgatnám őket, vagy: „akár még táncra is perdülnék”.

Jövőbeni munkájukhoz kívánok jó egészséget, sok örömöt és még több zenét szerető közönséget.

  1. január 25. Baráti üdvözlettel: Dorcsin Attila

Még az én idősödő szívemet is igencsak megdobogtatta az aranyló hangszerekből áradó táncoló ritmus. A szokásos, II. emeleti Zeneterem bizony kicsinek bizonyult, hiszen mind a két csoport ismerősei és rokonai jelen voltak. Ez a délután rendkívül jó hangulatban telt el.

A végén hosszan tartó vastapssal búcsúzott a közönségünk, és csillogó szemekkel, mosolyogva indultak haza. Ezért érdemes!

 

A műsor: (A zeneszámok angol címét a vezetőjük: Bácsó Barna mondta be.)

Polgár Tibor 8 111

             Zene 1. Bad Guy (bed gáj)

Mentovics Éva: Tavasztündér (Ungai-Pataki Viktor, Pávai isk. 4. o.)

Juhász Magda: Dal a szeretetről (Ónadi Zsanett, Pávai isk. 4. o.)

Polgár Tibor 8 142

Pósa Lajos: A kacagtató hegedű (Kovács Petra, Thököly isk. 4. o.)

Orgoványi Anikó: Zeneiskola (Büdi Dani, Thököly isk. 4. o.)

Polgár Tibor 8 146

            Zene 2 Cold Hearted (kold hártid)

Aranyosi Ervin: Álom-dal (Gombos Ildikó)

Aranyosi Ervin: Zene a hangszerben (Kordásné Szász Melinda)

Gulyás Pál: Hegedűszó az erdőn (Dóróné Kati)

Gulyás Pál: Az ablakos (Vágóné Szabó Zsóka)

Polgár Tibor 8 159

            Zene 3 Cant Take My Eyes off You (kent ték máj ájz of jú)

Polgár Tibor 8 112

A tudnivalókat ismertettem a Himnuszról, majd mindnyájan, közösen elmondtuk.

Szabó T. Anna: Elhagy (Szécsi Laura)

Nemes Nagy Ágnes: A fiú (Szabó Csilla)

Polgár Tibor 8 177

            Zene 4 Jerk It Out (dzserk it áut),

Babits Mihály: Cigánydal (Vágóné Szabó Zsóka)

Sárosi Árpád: Szíved rokkáján (Gombos Ildikó)

Polgár Tibor 8 156

Várnay Nagy Orsolya: Hiszek a szerelemben (a szerző)

Arany János: Tetemrehívás (Szécsi Laura)

            Zene 5 We Are Number One (ví ár námbör ván)

Ady Endre: Olcsó patika (Dóróné Kati)

Kosztolányi Dezső: A kalap (Bakó Antal)

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni (Szabó Csilla)

Szép Ernő: Mondd, van valakid? (Kordásné Szász Melinda, Bakó Antal)

Körmendi Gitta: Megérte! (Bieliczkyné Buzás Éva)

            Zene  6 ./ Rolling in the deep (rolling in dő díp).

Polgár Tibor 8 149

Várnay Nagy Orsolya élményszerűen olvasta fel saját versét.

Polgár Tibor 8 192

Várnay Nagy Orsolya: HISZEK A SZERELEMBEN

mely

szeretetté vedlik.

Vánkost vet vénülő

fejünk alá,

s talpunk alá

homokot hord,

hogy el ne merüljünk

életünk-halálunk

kegyetlen mocsarában.

 

Homokot hord talpunk alá,

hogy a nyomorúság árvize

el ne sodorjon,

s el ne mossa

a gyöngyöt.

Véges, nyughatatlan,

parányi életünk verítékét.

Az egyetlen kincset.

 

A gyöngyöt,

melyben összesűrűsödött

minden reményünk,

minden vágyunk:

Utat találni

együtt, s egyedül is

Isten felé.

 

Hogy el ne sodorja az özön,

a posvány, a méreg,

a fuldoklók jajkiáltása

és az örökös feledés

ezt

a kincset,

szerelmünk szeretetté vedlik,

és átmelegít.

 

Soha ilyen fényes nem volt

a bennünket beborító nap,

még születésünk hajnalán sem.

Hisz akkor még

ártatlanul, egyszerűn

lengett körbe a tisztaság.

 

De most, hogy ledobtuk

megfáradt szárnyaink,

új nap süt ránk,

s mindig múlt árnyainkból

fakad hajnali egünk

bíbor-aranya.

 

Tovább, tovább, tovább.

 

Hiszek a szeretetté vetkőzött szerelemben,

mely egészen az elmúlás örök pillanatáig

és azután még inkább

őrzi egyetlen kincsünk és reményünk:

Kézen fogva utat vágni Isten felé,

világunk tengernyi baján át.

 

Hiszek ebben a titokban,

ebben a misztériumban.

 

Fáradhatatlanul és rendíthetetlenül.

 

(2015. május 11.)

 

Polgár Tibor 8 189

Polgár Tibor 8 190