Áprily Lajos: Március

 

Áprily Lajos 2

Áprily Lajos: Március

Március

A nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.

 

Régi, kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.

 

Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

 

Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Cinke

 

evoé=újjongó öröm kiáltás

ditirambus=szárnyaló

daktilusok=egy hosszú, két rövid szótag

 

Áprily Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.)

József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.