A versmondónk: Zsóka története

A versmondónk: Zsóka története

A Főnix Versmondó- és Népdal körben családias együttes alakult ki. A versek válogatása, próbája, és a népdalok éneklése közben beszélgetünk is. Megismerjük egymás örömét, bánatát.

Vágóné Szabó Erzsike mindig vidám, mosolygós. Imád tanítani, még a „huncutkodó” kiskamaszokkal is megtalálja a megfelelő hangot. Tudtuk, hogy idős szüleihez költözött, hogy gondozza, ápolja őket. Amíg lehetett a Kulturális Központba is elhozta őket, hogy megnézzék a műsorunkat. Jól esett látni, milyen büszkék kedves, csinos, tehetséges versmondó lányukra.

Egyszer azonban a mi Zsókánk szomorúan, talpig feketébe öltözve jött el. Éjszaka a karja közt halt meg az édesapja. Utána a fájdalomtól nem tudott elaludni. Leült az asztalhoz és írni kezdett. Megfogalmazta, hogy ki volt, akit elveszített. Ez a búcsúszöveg hangzott el januárban a temetésen, majd néhány hét múlva a baráti társaságunknak is felolvasta.

SZABÓ GÁBOR hajdúszoboszlói polgár küzdelmes, dolgos, családját szerető élete 88 évig tartott. Történetének kis részletét emlékül közzétesszük, a Hajdútánc.hu internetes folyóiratunkban.

Vágóné Szabó Erzsébet: Búcsúzás

Szabó Zsóka családja 2

Nehéz a szívem és zaklatott a lelkem, mert Édesapám örökre elment az élők sorából. Ordítanék a fájdalomtól, de nem teszem, mert felsejlik bennem, hogy mit is mondott mindig: „Ne tetézd a bajt, megoldást keress! és lépjél túl!” Így tehát elfogadom, lenyugszom és emlékezem. Mit tett és mire tanított Édesapám?

 

Ő akarta és szervezte meg, hogy mások örömére esküvőkön verset mondjak. Tőle láttam a könyvek szeretetét, a szakkönyvek bújását, ha a gépek szerkezetének ismeretére volt szükség, vagy szőlőművelésről volt szó. Mindig mondta: „Tanulj, a tudás hatalom, s azt nem vehetik el tőled!” S hogy: „Dolgozz, csinálj meg mindent magad!” Életével is ezt példázta nekem. Géplakatos mesterként újításai, találmányai voltak. Kitalálta, megoldotta a traktorok szerelésekor a típushibák kiküszöbölését!

A munkája mellett traktorozott, szántott, vetett, a családjáért dolgozott, élete utolsó időszakában is.

Imádott beszélgetni, vicceket mesélni. Édesanyámmal rendszeresen jártak a Gyógyfürdőbe. A medencében köré gyűltek az emberek, szívesen hallgatták meséit, sokat nevettek, akár nótára is gyújtottak.

S mivel ember volt, nem létezett hiba nélkül. Erős akarata volt, de ez olykor erény, mert kitartást eredményez.

 

Szabó Zsóka családja 3

 

80 éves korában egyedül rakta fel a cserépkályháját a szobában. 81 évesen egy egész télen át autót szerelt János öccsével. Felújítottak egy veterán Skoda 120-ast. 82 évesen tetőt javított, körbe takarította a kis házát, amit fiatalon maga épített, úgymond, most befejezte. Mindig alkotott, teremtett. 86 éves koráig vezette a személyautóját.

Apám volt és ÉDES… S még jut eszembe ezernyi történet a munkahelyi ugratásokról, meg a „Jó ebédhez szól a nóta” című műsor hallgatása a vasárnapi ebédnél. A nagy családi összejövetelek boldog órái… s már nem sorolom tovább, mert most hiánya csönd a szívemben. Rosszullétekor szorította a lánya kezét. Utolsó szóval az ajkán feleségét hívta: „Anyu!” Hazavárta fiát, és annak érkezésekor dobbant utolsót a szíve. A családjáért élt!…s most fentről figyel rájuk. Így van ez. Megszületünk, élünk és meghalunk. Mindenkivel megtörténik. Büszke vagyok az Édesapámra, hogy Ő volt az én Apám. Legyen körötte örök béke és csend. Isten áldja!

 

Szabó Zsóka családja 4

 

Édesapám emlékére…

 

Hogy egy édesapa

milyen drága kincs,

csak az tudja

akinek már nincs.

Drága jó szívét

áldd meg atyám,

s köszönöm hogy

ő lehetett az én

drága édesapám!