Bieliczky Joó Sándor versei

Bieliczky Joó Sándor versei:

 

CSOBBAN  A  VÍZ

 Pezsegnek a bodzavirág-sárga habok

csónakunk hullámverő vággyal andalog

tavaly még köröttünk cikáztak a fecskék

rezgő víztükörbe mártva szárnyuk hegyét,

most csend van, melegbe bágyadt sokszínű csend

a látóhatáron érzem a végtelent,

már nyílik felettünk az emberléptű hold

ezredévek titkával könnyebb az égbolt

csobban a víz, siklik az evezőlapát

a sustorgó nád kontya karcsú rakéták.

(Hajdúszoboszló, 1969. július 24.)

 

 

JÓ  LENNE,  HA …

Köröttünk lángok a hegyek

magasba tört emeletek,

fejükön tartják az eget

súlyukkal is egyenesek,

jó lenne, ha mi emberek

tanulnánk tőletek hegyek

távolba látást, türelmet,

roppant erejű jellem

 

MOST  MÉG

Almák, körték, ráncos szilvák

a nap forró fényét szívják

megértek a lehullásra,

zuhanó, halk koppanásra,

a kosarak éhségére

létrafokok zenéjére,

fogunk fehér zománcára

friss illatú harapásra

almák, körték, szilvák könnye

most még a hordóknak csöndje.

(Telkibánya, 1969. szeptember 14. Ezüstfenyő Szálló)