BESZÁMOLÓ A HAZASZERETET CÍMŰ MŰSORRÓL

Bieliczkyné Buzás Éva

BESZÁMOLÓ A HAZASZERETET CÍMŰ MŰSORRÓL

 

A Főnix Versmondó-és Népdalkör 2019. október 5-én a Kulturális Központ Zenetermében HAZASZERETET címmel tartotta meg műsorát. Miért fontos erről a témáról szólni?

Egy újságíró így fogalmazott: „A globalizáció, a multi-kultúra ellen, minden magyar ember hazafias kötelessége a nemzeti örökség ápolása és a hagyományos magyar értékek megőrzése. Elődeink jó példát mutattak, nekünk sem szabad elmaradni tőlük, hogy a jövendő generációk is büszkén vállalhassák magyarságukat.” (Felber Zsolt)

 

Mi itt Hajdúszoboszlón létrehoztunk egy kis közösséget, hogy lehetőségünk szerint ápoljuk

hagyományainkat és lelkünkben megőrizzük hazánk iránti szeretetünket.

Műsorunk főcíme: „Hazaszeretet”. A kisiskolások tudatába a versek segítségével tápláljuk be a szép és jó érzéseket a természettel, a családdal, a hazával kapcsolatban. Lelkes tekintetükből láttuk, hogy értik, amit szavalnak. A műsor végén az idősebb korosztály meg is fogalmazta:

jó így együtt lenni, hazafias verseket előadni, meghallgatni és népdalokat közösen énekelni. Igen! A szívünk, lelkünk megtelik örömmel, büszkeséggel, hogy szép hazánkat szeretjük és ápoljuk hagyományait. Íme az elhangzott műsorunk:

 

Állandó barátaink és vendégeink tudják, hogy nagy szeretettel fogadjuk a Versmondó kör „utánpótlását”, azaz a gyerekeket. Most is az ő műsorukkal kezdtünk. A Hazaszeretethez hozzátartozik a kedves kis állatok és az édesanya szeretete is. Gyerekhez ez illik, mint ahogy Szirák Bianka kezébe a fuvola. Nyitányként egy magyar táncot játszott el.

Fecske Csaba: Bolondos állatok (Blaskó Ernő óvodás)

Nadányi Zoltán: Anyu (Kovács Fanni, 5. o.)

Közös ének: Este van már csillag van az égen + Béreslegény, jól megrakd a szerkeret

 

Majthényi Dóra: Mi a haza? (Ónadi Zsanett, Ungai-Pataki Viktor, Varró Adrián,

Szennyesi Máté, Pávai Vajna ált. isk. 4. o., felkészítő tanár: Vágóné Szabó Erzsébet)

                                               Közös ének: Ima a Hazáért

 

 

 

170 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án Aradon végezték ki a magyar szabadságharc hőseit,

a 13 vértanút. Kegyelettel olvastuk fel Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és Lázár Vilmos utolsó mondatait. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt pedig Budapesten állították a kivégzőosztag elé. A feleségének írt búcsúlevelét meghatottan olvasta fel Kovács Gergely.

Október 6-át a magyar kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá, az aradi vértanúk emléknapjává nyilvánította Magyarországon és a magyarok által lakott területeken.

Juhász Gyula: A vértanúink (Kordásné Szász Melinda)

Hamu, sár és vér fölött (Ismeretlen szerző, Pinczés Endre fordítása,1980)

(Előadja: Bakó Antal-vers és Katona László – ének, gitár)

Közös ének: Röpülj páva röpülj, Elindultam szép hazámbul, Madárka, madárka

 

A Hazaszeretet témájához hozzátartozik az Alföld szépsége és az alföldi írók, költők dicsérete. Olyan sok nagy magyar költőnk van, akiket egy műsorban nem lehetne felsorolni, így csak néhányukat idéztük meg.

Elsőként Kölcsey Ferenc jut eszünkbe, hiszen ő fogalmazta meg számunkra a nemzeti imánkat, a Himnuszt. De nemcsak költő volt, hanem nyelvújító és politikus is.

A Huszt című nyolcsoros versében 1831-ben romantikus díszlet között hangzik fel a reformkor jelszava: a tevékeny életre való felszólítás

Kölcsey Ferenc: Huszt + Emléklapra (Bieliczkyné Buzás Éva)

 

Petőfi Sándor, a legismertebb, nagyon szeretett költőnk az Alföldön, Kiskőrösön született.

Ez évben volt halálának 170. évfordulója. Három gyönyörű versével emlékeztünk rá.

Petőfi Sándor (1823-1849): Szülőföldemen (Kovács-Szabó Beatrix)

Az alföld (Szirákné Turi Andrea)                  A Tisza (Kovács Gábor)

 

Bihar vármegye „fővárosa” egykor Nagyvárad volt. Ez a hely hozzájárult ahhoz, hogy

Ady Endre költői tehetsége kibontakozzon. Később Párizs hozta meg számára az új ihletet.

A hazához való hűségét A föl-földobott kő című versében vallja meg.

Ady Endre (1877-1919) Föl, földobott kő (Dóróné Kati)

A tűz csiholója (Kovács Gergely)                 Új vizeken járok (Várnay Orsolya)

            Közös ének: Erdő, erdő + Ősszel érik babám

 

Az Alföld nevezetes helye, a Hortobágyi Nemzeti Park, amely számos látnivalót kínál az oda látogatónak. A hortobágyi csárdát 1699 nyarán építették, 1827 és 1833 között pedig Povolny Ferenc tervei alapján készült el a Hortobágy jelképének számító 167 méter hosszú kilenclyukú híd, hazánk leghosszabb kőből épült közúti hídja.

A csárda hírét megörökítette sok híres betyár, de nevezetességéhez hozzájárultak az oda látogató írók, költők is, így nem hagyhattuk ki a hortobágyi pusztáról írt verseket sem.

Várnay Orsolya: Belőle épültem (a költő)

Szabolcska Mihály (1861-1930) Hortobágy (Kovács Gábor)

 

Pósa Lajos költő, meseíró, dalszerző, a magyar gyermekirodalom klasszikusa volt.

Egyetemi hallgató korában óraadással és a lapokba való írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt. Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel. Jó néhány zeneszerző – köztük Dankó Pista – komponált dalt verseire. A gyermekköltészet mellett a hazafias lírát művelte.

A következő versében is a hazafias érzését fejezte ki.

Pósa Lajos (1850-1914) Magyar vagyok, magyar (Kovács-Szabó Beatrix)

 

Sinka István Nagyszalontán született költő, író nevét elég ritkán emlegetik, pedig

1990-ben posztumusz Kossuth-díjat is kapott.

Mivel apja, nagyapja, dédapja is juhász volt, ő is bojtárnak szegődött, már tízéves korában.

A tanyasi juhászok sanyarú világából álmodta magát költőnek. A mezőn, a birkák mellett olvasta Petőfi Sándor költeményeit, a Bibliát és Tolsztoj műveit. Ott hordozta azokat a szűre ujjában. Amikor benne is megszületik a vers, rögtön, ösztönösen rátalált annak lényegére.

Szigetek könyve című művében ezt olvashatjuk: „Írtam nevető fiatalnak, / írtam síró öregnek, / és írtam gyorsszívűeknek, kik hamar meghalnak; írtam, / mert álmoknak voltam rabja, /

meg, hogy ne legyek boldogtalan, mint a fa, mikor magára hagyja már a lombja.”

Végh Károly irodalomtörténész véleménye Sinka Istvánról: „Lehet, hogy esztétikai pallérozottsága nem mérhető a tanult, világot látott költőkével, de ősi mélységeket, igazságokat és csodákat hoz felszínre elemi erővel és gazdag költői látomásokkal.”

Sinka István (1897-1969): A daloló lány (Kordásné Szász Melinda)

 

Buda Ferenc (Debrecen, 1936. november 3. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító.

1955-től jelentek meg versei. 1957 és 58 között három forradalmi témájú verse miatt börtönbe került.  Életrajzi ihletésű versében írta: Debrecen „táplált tejjel, de roppant szelei kivetettek.”

Buda Ferenc: Szülőföld, Debrecen (Bakó Antal)

 

Veres Péter 1897-ben született Balmazújvároson. Élete végéig sokat olvasó, állandóan művelődő ember, és a szegényparasztság érdekeiért fellépő népi író és politikus volt.

Sokoldalú munkásságát mindvégig a „népben, nemzetben gondolkodni” eszme jegyében fejtette ki, kényes kérdésekről is bátran szólt, példát adott a közéleti, elkötelezett írói magatartásból. Gazdag levelezést folytatott, „Péter bácsi” volt szinte az egész ország számára. Folyóiratokban, napilapokban közölt verseken, elbeszéléseken, cikkeken kívül nagyobb művekkel is jelentkezett. Kevésbé ismertek Veres Péter versei. Most csodálattal hallgathattunk meg közülük kettőt.

Veres Péter (1897-1970): Én nem mehetek el innen sehova (Dóróné Kati)

+ Ha nem lehettél szálfa (Kordásné Szász Melinda)

 

Bieliczky Joó Sándor újságíró, költő Hajdúszoboszlón született, itt is van eltemetve nagyszülei és szülei mellé. Mindenkor a szülőföld volt számára a legszentebb,

de a sorsa más városokba irányította: Kecskemétre, Debrecenbe és Budapestre.

Bieliczky Joó Sándor: Az én hazám (Bakó Antal) + Álmodozom (Várnay Orsolya)

 

Juhászné Bérces Anikó: A mi lobogónk (Vágóné Szabó Erzsébet)

A műsor elején a gyerekek meséltek arról, hogy mi a haza? A következő két versben a felnőtt érzései szólaltak meg ugyanerről. Tamás István, az 1955-ös születésű költő Tiéd ez az ország, és Simonyi Imre (1920-1994): Rendületlenül című költeményét Kovács Gergely tolmácsolta

 

Váczi Mihály Nyíregyházán született. A Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító, Magyarország ünnepelt és legtöbbet szavalt kortárs költője volt, 1970-ben bekövetkezett halála után azonban vita indult megítéléséről. Ma már az őt megillető módon becsülik meg. Illyés Gyula korabeli méltatása szerint „Alig volt vele egykorú költő, akinek fejében annyi tervet, szívében annyi friss érzelmet állított meg a halál.”

Váczi Mihály  (1924-1970): Még nem elég (Bieliczkyné Buzás Éva)

            Közös ének: Óh én édes jó Istenem + Székely Himnusz

 

 

Egy fohásszal búcsúztunk:

„Áldott legyen bárhol is él, minden igaz magyar,

angyal kísérje lépteit, ki szózatot szaval.

Áldott legyen mindörökre, e vérrel szentelt föld,

Áldott legyen minden időkben, a piros fehér zöld.

*

Néhány vers a műsorból:

 

Kölcsey Ferenc (1790-1838) HUSZT

 

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék!

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

És mond: Honfi! mit ér epedő kebel e romok ormán

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort:

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!

 

Kölcsey Ferenc.: EMLÉKLAPRA.

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak

Hagyd örökül ha kihunysz: A haza minden előtt.

 

Váczi Mihály: MÉG NEM ELÉG!

 

Nem elég megborzongni,

De lelkesedni kell!

Nem elég fellobogni,

De mindig égni kell!

És nem elég csak égni:

Fagyot is bírni kell,

Ki acél akar lenni,

Suhogni élivel.

 

Nem elég álmodozni!

Egy nagy-nagy álom kell!

Nem elég megérezni,

de felismerni kell,

Nem elég sejteni,

hogy milyen kor jön el,

Jövőnket – tudni kell!

 

Nem elég a célt látni,

járható útja kell!

Nem elég útra lelni,

az úton menni kell!

Egyedül is! – Elsőnek,

elől indulni el!

Nem elég elindulni,

de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával,

aki vezetni mer.

 

Nem elég a jóra vágyni,

a jót akarni kell!

És nem elég akarni,

De tenni, tenni kell:

A jószándék kevés!

Több kell – az értelem!

Mit ér a hűvös ész?!

Több kell – az érzelem!

Ám nem csak holmi érzés,

de seb és szenvedély

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj!

 

Nem elég – a Világért!

Több kell – a nemzetért!

Nem elég – a Hazáért!

Több kell most – a népedért!

Nem elég – Igazságért!

Küzdj azok igazáért,

kiké a szabadság rég,

csak nem látják még,

hogy nem elég!

Még nem elég!

 

Bieliczky Joó Sándor: AZ  ÉN  HAZÁM …

 

Az én hazám

a történelem,

csak érte élek s ellene nem vétkezem!

 

Az én hazám

jövendők csillaga,

sorsában vagyok egy betűnyi szikra.

 

Az én hazám

lélek és Emberség,

vállalom e két jó testvéri keresztjét.

 

Az én hazám

rend és akarat,

csak velük együtt érzem jól magamat.

 

Az én hazám

gyötrődve lépő értelem,

én benne sajgok s ő énbennem.

 

Az én hazám

többes szám első személy,

a holnap-teremtő értő szenvedély.

 

Az én hazám

a harangok szava,

énekének a nép a parazsa.

 

Az én hazám

a költészet maga,

a forradalmak markoló igaza.

((Budapest, 1980. november 23.)

 

Várnay Orsolya: BELŐLE ÉPÜLTEM…

 

Miért szeretem a Rónaságot?

Ezt a semmiben gazdag, mindent jelentő világot?

A puszta lánya vagyok – belőle épültem.

Végtelen lelkemben csupán egy pont halandó lényem – épp, ahogy a vándor csepp a puszta tengerében.

 

Lényemben éppen úgy összeér a földdel az ég, ahogy a nagy síkságban öleli őket a messzeség.

És ahogy lelkemben nyári nap tüze bont lángot, úgy ismerem én a hortobágyi délibábot.

Hogy is szerethetném így a dombokat, hegyeket, tengereket?

Csodásak, különösek –

De nem vagyok belőlük született.

(2012. szeptember 17.)

Fotók : Bakó Antal és Katona László