EMLÉKEZÉS KOCSÁR MIKLÓS ZENESZERZŐRE

BIELICZKYNÉ BUZÁS ÉVA*

EMLÉKEZÉS KOCSÁR MIKLÓS ZENESZERZŐRE

Zelinka Tamásnak, a PARLANDO felelős szerkesztőjének képekkel való kiegészítésével. Megjelent a Parlando 2019/4. számában

2019. augusztus 29.-én szomorúan értesültem, hogy életének 86.
évében elhunyt Kocsár Miklós Kossuth-díjas zeneszerző, a nemzet
művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Diákkorom óta vannak emlékeim róla. Amikor én jártam a debreceni
Zeneművészeti Szakiskolába, akkor a tanárok büszkén emlegették őt, mint korábbi tehetséges tanítványukat, aki a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. A Zeneakadémián, mint vonzó fiatalembert és sokra érdemes zeneszerző növendéket ismertem meg, a kollégiumban pedig egy szobában laktam a menyasszonyával. Így a magánéletét, valamint a szintén kollégista barátaival való kapcsolatát is figyelemmel kísérhettem.

A Magyar Rádiós stúdiójában, a Nyílik a rózsa című műsor
készítésekor: Vörös Sári nótaénekes, Kalmár Magda operaénekes,
Kocsár Miklós zeneszerző, a Népzenei rovat vezetője, Gencsy Sári
operaénekes és Boros Lajos prímás (1975)

A Magyar Rádióban (ahol mind a ketten 1974-ben kezdtünk dolgozni) a Népzene rovat vezetőjeként, majd a Zenei Főosztály vezető helyetteseként mindenki által szeretett, tisztelt, segítőkész főnök volt. Emlékszem, milyen boldogan mutatta be Balázst, a fiát, mint jövendő karmestert. Az egyik feladatom az volt, hogy feldolgozzam a zeneszerzők rádiós felvételeit, bemutatóit, sikereit. A Rádiófónia című zenetörténeti sorozatomból idézek néhány részletet.

Kocsár Miklós: Hat női kar Sandburg verseire (1984) Az új magyar zene rádiós versenyének 1984. január 31-ei eredményhirdetés szerint: a közönség díját Kocsár Miklós nyerte, Hat női kar Sandburg verseire című kompozíciójával. Egy kritikus szerint: „Kocsár Miklós az elsők között újította meg Magyarországon az énekkari hangzás világát, az elsők között bizonyította, hogy az a cappella kórus is érzékenyen közvetítheti a zeneszerzői gondolkozás korszerű megnyilvánulását.”

Kocsár Miklós az egyik debreceni kórusfesztiválon ismerkedett meg
az írországi résztvevőkkel, akik felkérték, hogy komponáljon
számukra egy nem magyar nyelvű kórusművet. A zeneszerző Carl
Sandburg amerikai költő Köd, Noktürn, Dal, Töredék, Tengerzúgás és Fohász című verseit választotta megzenésítésre.
A művet 1982-ben mutatták be Írországban, a Cork-i Nemzetközi
Fesztiválon. A Magyar Rádióban Biller István vezényletével a
Budafoki kamarakórus énekelte felvételre, angol nyelven.

Kocsár Miklós: Az éjszaka képei – oratórium vegyeskarra, két
szólistára és zenekarra Juhász Ferenc versére (1988)

1988. júniusban, Pécsett rendezték meg az Europa Cantat elnevezésű kórusfesztivált. Kocsár Miklóst – számos kitűnő kórusmű
zeneszerzőjét kérték fel új darab komponálására. Az éjszaka képei
című oratórium nagysikerű bemutatója a fesztivál megnyitó
hangversenyén hangzott el. A mű Juhász Ferenc azonos című
versének soraira készült. Bár a költő áradó képsorai nehezen
formálhatók át muzsikává, Kocsárt mégis régóta foglalkoztatta a
költemény gondolat-gazdagsága. Juhász Ferenc éjszakai látomásai – 5 tételre tagolt, nagy-ívű zenei szerkezetbe rendeződtek. A kórus
kérdéseire – mint az antik görög drámákban – válaszol a két szólista: az Asszony és a Költő szerepében.

Az emlékezetes pécsi premier után hamarosan elkészült az oratórium rádiós felvétele is, Pászthy Júlia, Tóth János, valamint a Rádió ének- és zenekara előadásában, Kovács László vezényletével. A Bartók rádióban mutatták be 1989. május 27-én.

Idézek néhány sort Breuer János zenekritikájából, amelyet az Europa Cantat bemutató koncertjéről írt: „Kocsár Miklóstól régóta várok már ilyen nagy lélegzetű, formában-kifejezésben egyaránt súlyos alkotást. Személyes hangjával valósággal megszólítja, s mindvégig lebilincseli művének hallgatóját. Kiemelkedő – mert ma oly ritka – értéke, hogy a pozitív világkép ábrázolását éppoly hiteles eszközökkel vetíti elénk, mint annak negatív lenyomatát. Dramaturgiailag a mű a sötétségből a fénybe, a fenyegetettségből a remény felé tart.”

Tóth Árpád: Fájva szeretni
József Attila: Őszi alkonyat
Ringató
Tedd a kezed homlokomra
Nyolcesztendős lányok
A kanász
Kányádi Sándor: Ballagi
Pitty-potty
Április hónapja
Májusi szellő
Kocsár Miklós: Fájva szeretni – dalciklus Tóth Árpád verseire
(1998)

Az 1998-as év elején hét adásban szólaltatták meg az Új magyar zene a Rádióban felvételeit. A 25 mű közül Kocsár Miklós dalait emelem ki.
A sorozatszerkesztő Bánkövi Gyula és a műsorvezető Hollós Máté
volt, aki lényegre törő, de mégis szubjektív és szellemes véleményét
mondta el a kompozíció elhangzása előtt. Az ő írásából idézek:
„Április, ó április, minden csínyre friss … – Kocsár Miklós dalciklusa
nagyapám, Tóth Árpád verseire készült. Az áprilist azért idéztem,
mert április havában komponálta Kocsár a három dalt. (Derűt
dalolnék, Fájva szeretni és Az esti felhők). A csínyt pedig azért, mert
nem tavaly, vagy tavalyelőtt áprilisban, hanem 1958 áprilisában, de
csak most került felvételre a komponista e 25 éves korából származó
műve. Talán nem is gondolt arra a debreceni születésű Kocsár, hogy a középső, címadó dal keletkezési dátuma épp a sokáig Debrecenben élt költő 72-ik születésnapja. Ám ne ragadjunk le a külsőséges adatoknál! Gondoljunk arra, ami e friss felvételben a legérdekesebb.

Arra, hogy a Farkas Ferenc-i iskola mívessége, a magyar dalköltészet Farkas-, Kósa-, Szervánszky-, Járdányi-, Sugár-féle hagyománya az induló Kocsár műhelyében olyan alkotást hozhatott létre, amely közel 40 év múltán frissnek, aktuálisnak hat.” (Hollós Máté)

Kocsár Miklós: A kísértet dala – Weöres Sándor versére (1998) A kísértet dala (3:52)
Hegedűs Endre · Jutta Bokor
℗ 2000 HUNGAROTON RECORDS LTD.

„Kocsár Miklós zeneszerzői életműve a színpadi műfajokat kivéve
mindenre kiterjed. Oratórikus alkotásoktól zenekari, vonószenekari és versenyműveken át sokszínű kamarazenéig tág körre terjed ki.
Különös fogékonysággal közelít a szöveges műfajokhoz: a
legnagyobb hatású, s ugyanakkor legmívesebb kórusszerzőink egyike, munkásságának másik fővonala pedig a dal.

A kísértet dala kortárs, mégis klasszikus költőt szólaltat meg: Weöres Sándort. Kortársa volt ő az egész 20. századi magyar zeneszerzésnek, attól kezdve, hogy a már érett korú Kodály a még diák Weöres versét zenésítette meg az Öregekről, addig a számos költeményig, amelyek nem utolsósorban a költészet és zene ősi rokonságának jeleivel váltak komponisták ihletőjévé.

Kocsár hagyományos értelemben dalt ír. Nem újítja meg az
énektechnikát, nem kísérletezik ajzó vagy elidegenítő effektusokkal.
Csúcspontra felfejlődő, katartikusan megoldódó, éneklés
szempontjából tradicionális, ugyanakkor nagyon kifejező, érzelem-
gazdag zenét ír.” (Hollós Máté)

Kocsár Miklós: Két dal Radnóti Miklós verseire – A mécsvirág
kinyílik és Bájoló (1998)

„Kocsár Miklósnak most Radnóti Miklós az ihlető költő, akinek
poéziséhez zenei társítanivalója van. A megzenésítésnek az ad
értelmet, létjogosultságot, hogy többé, többrétűvé válik általa a költői tartalom. Tudja ezt Kocsár. A költő bőrébe bújik, szavainak zenei megjelenítését keresi, lazán emeli a szót – a konkrét tartalmat – a zenei deklamáció elvontabb magaslatára. Természetesen hangzanak dalai, a hallgató hajlamos azt érezni, hogy csakis e-képpen lehetett megzenésíteni a verset.” (Hollós Máté)

*

Az életére vonatkozó adatokat az MMA Titkársága tette közzé:
Kocsár Miklós a 20. századi nagy magyar kórushagyomány
örökségének egyik legméltóbb képviselője volt, műveit rendkívüli
szuggesztivitással alkotta, zeneköltői munkássága kiemelkedő –
hangsúlyozták a közleményben, hozzátéve, hogy művei között
oratóriumokat, kórusműveket, dalokat, különböző hangszerre írt
kamaradarabokat, zenekari darabokat, szimfonikus és
versenyműveket, valamint pedagógiai műveket egyaránt találni.
Kocsár Miklós 1933. december 21-én született Debrecenben. A
Zeneművészeti Főiskolát 1959-ben végezte el Farkas Ferenc
tanítványaként. 1963-ban a Zeneműkiadó szerkesztője, majd a
Madách Színház zenei vezetője, karmestere volt. 1972-től tanított a
Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, mint zeneszerzés-
tanár. 1974 és 1983 között a Magyar Rádió népzenei rovatának
vezetője, majd 1983 és 1995 között a zenei főosztály helyettes
vezetője volt. 1996-tól a Vántus István Társaság tiszteletbeli elnöke,
1992-ben az MMA egyesület egyik alapító tagja, 2001-2004-ben az
elnökség tagja volt. Köztestületté alakulása óta az MMA rendes tagja
volt.

Erkel Ferenc-díjjal kétszer – 1973-ban és 1982-ben – is kitüntették, az érdemes művész címet 1987-ben, a Bartók-Pásztory-díjat 1992-ben, az Ezüst Toll kitüntetést 1998-ban, a Magyar Művészetért Alapítvány díját 1999-ben kapta meg. 2004-ben elnyerte a KÓTA díját, 2005-ben a Kölcsey-emlékplakettet.
2000-ben vehette át a Kossuth-díjat zeneszerzői tevékenységéért,
különös tekintettel világszerte elismert kórusműveire: a kortárs
magyar zene hírnökeire. 2014-ben a Magyar Érdemrend Középkereszt a csillaggal polgári tagozat kitüntetéssel és a Nemzet Művésze díjjal ismerték el.

Kocsár Miklós (1933. december 21. Debrecen – 2019. augusztus 29.
Budapest)
Kórusműveinek nagy része meghallgatható a You Tube-on, a Pro
Musica Leánykar előadásában, Szabó Dénes vezényletével.

Függelék:

NAGYVÁTI ZSOLT countertenor / Kocsár Miklós – Liliom-dal
(2:43
NAGYVÁTI ZSOLT countertenor / Freed Coots, Szabó Soma –
You Go To My Head (3:03)
BANCHIERI SINGERS / Liliom-dal
Nagyváti Zsolt · Leányvári László – countertenor Szilágyi Szilárd –
tenor Szabó Soma · Rohály Tibor – baritone Nagy Gábor – bass
© Banchieri Singers / Harmonia LTD. Japan 1998
HASF-1004 www.banchieri.hu www.nagyvati-zsolt-
singer.tumblr.com

*Rádiós zenei szerkesztő, zenei író
Forrás: hajdútánc.hu – Komolyzene, Irodalom, Kultúra