Ádám Jenő élete és munkássága

Előszó

Göllönt Béla a Szegedi Tudományegyetemen az ének-zene tanszék hallgatója. Szakdolgozatát Ádám Jenőről készítette. Az egyik levelében ezt írta: „Tudom, manapság nem sokan választják szakdolgozat témájuknak Ádám Jenőt, de nekem ez egy komoly kihívás, mert úgy érzem – eddigi kutatásaimból – hogy ő egy méltatlanul elhallgatott személy a 20. század magyar zenekultúrából.”

A válaszom: Kedves Béla! Gratulálok a szakdolgozatodhoz. A témaválasztásod is nagyon tetszik, mert Ádám Jenő megérdemli, hogy ne felejtsük el. Hatalmas munkát végeztél, hiszen értékeinek, munkásságának megfelelően feltártad és közzétetted a részletes szakirodalmat is. Az utókor legalább meríthet belőle. (Bieliczkyné Buzás Éva)

 

Szegedi Tudományegyetem
Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Művészeti Intézet
Ének-zene Tanszék

 

Szakdolgozat

 

Ádám Jenő élete és munkássága

The life and work of Jenő Ádám

 

 

Témavezető:

 

Dr. Dombi Józsefné CSc

ny. főiskolai  tanár

Göllönt Béla Attila

Ének-zene BA L

jarom.utam@gmail.com

 

2019

Tartalom

 

 

1. Bevezető

2. Történelmi helyzetmegalapozó, és a gyerekkori tanulói évek

2.2 Fiatal tanulóévek

2.3 A háború évei alatt

3. Az I.világháború utáni tanuló-, tanítóévei (1920-1925).

3.1 Ádám Jenő 1920 őszétől újra tanítani kezd, és tanítják

3.2 A kor zeneszerzése és annak megélése, kritikája

3.3 A sikert és elismerést érezhette

4. 1925-től 1929-ig, mint kórusvezető, tanár, zeneszerző, előadóművész, népdalgyűjtő .

5. 1929-1959-ig az életének legkomolyabb szakasza, néptanítóként, tankönyvíróként, karmesterként

5.1 A karmester

5.2 „1929. a karmesteri sikereinek is a kezdete”.

5.3 A néptanítás, mint tanári habitus

5.4 A tankönyvíró és zenéről szóló könyvek írója

5.5 Összefoglaló a harmincas évekről

5.6 Az élet egy újabb nagy háborút hoz

5.7 Rádiós szereplések az 1940-es évek alatt, ritka archív újságcikkek.

5.8 A negyvenes évek

5.9 Kitüntetések és nyugdíjazás.

6. Kezdetét veszi a világkörüli utazások sora, a magyar népzene és kultúra népszerűsítéséért

6.1 Rövid áttekintés az életének utolsó szakaszáról

6.2 Ádám Jenő az egyházzenében

7. Összegzés

8. Felhasznált szakirodalom

9. Mellékletek

 

1. Bevezető

Ádám Jenő a huszadik század kiemelkedő zenei, és tanári talentuma. Életének állomásait írások, újságcikkek,   dokumentumfilmek   mutatják   be.   Ez   az   időszak   Magyarország   legnehezebb történelmi korszakai közé tartozik. Munkásságában sok kérdés vetül föl, de mindezt megválaszolni nehéz, pár hónap alatt. Fontosnak tartom, hogy az ő személye nélkül nem lehet hitelesen a hazai ének és zeneoktatásról írni.

Öt fő témakörben osztottam el a legfontosabb információkat életéről és munkáiról, amely így egyben –  szinte sehol sem – érhető el. A dolgozatom kronológiai sorrendet követ.

Fő vizsgálandó kérdéseim illetve dolgozatom irányai; A magyar ének-zene tanítása Ádám Jenő szemszögéből. Ádám Jenő zenei és írói munkásságának hagyatékai. A mai időkig megjelent tudósítások  és  információk  bemutatása.  Az  összefoglalók,  és  az  új  kutatások  megjelenésének leírása – mint például az első világháború alatti évek –. A második világháború befejezése előtt pár évvel, a tapasztalt, és jeles tanárként ismert Ádám Jenőt kérte fel Kodály Zoltán, hogy megírja azt a módszertani könyvet, amely később az ő fő műve lett. Az az írás a kor ének és zene tanárainak készült, hogy segítse munkájukat a tanításban. Építeni igyekeztek egy magyar közösséget, mely a világ  előtt  is  példaértékűvé  válhat.  Ez  így  is  lett,  hisz  a  módszernek  máig  csodájára  járnak. Dolgozatom mellékletében néhány fotót közlök ebből a könyvből, hogy felelevenítsem az első módszertani, ének-zene tanítására szolgáló művet. Kutatásaim során Ádám Jenőnek azt az oldalát is meg tudtam ismerni, melyet így lehet egy szóba tömöríteni, hogy tanító. Ez a szó ma már sokak számára üresen hangzik. Idézek a kortársaktól, és a tanítványoktól több gondolatot, mely méltatni kívánja az ő művészetét és tanítói munkásságát.

A magyarországi zenei életet, illetve a magyar kultúrát a politika kissé más szemüvegen át kezdte el nézni 1945 után, mint korábban. Ezekben az időkben veszi kezdetét a magyar oktatás átalakítása,  és  a  tananyagok  új  alapokra  helyezése.  Ádám  Jenő  munkái,  ebben  a  forgatagban kerültek cenzúra alá.

A  tanítási  módszerek  sokat  fejlődtek  a  huszadik  században,  de  mégis  a  munkafeladatok megnövekedésével, a túlterheltség uralta állapotokban, nehezen tudnak érvényesülni. Így a kultúra már  nem  csak  az  iskolai  keretek  között  tanulható,  és  már  nem  csak  a  tanító  által  mutatott irányokban fejlődik.  A sajátos hazai helyzet megismeréséhez  újra fel kell fedeznünk  a kezdeti kiindulópontokat, és ehhez elengedhetetlen Ádám Jenő személyének és munkáinak vizsgálata.

2. Történelmi helyzetmegalapozó, és a gyerekkori tanulói évek

Ádám Jenő a XX. század Magyarországának közéleti személyisége. Munkássága, s annak hatása jelentős  és  megkerülhetetlen.  Rendkívül  fontos  a  jelenléte  az  ének-zene  népművelődési,  és művészeti  szinten  való  elterjesztésében,  annak  pedagógiai-politikai  szinten  való  kézzelfogható kifejeződésében.  A  kor  legmagasabban  kvalifikált  személyiségei  között  tartjuk  számon  őt,  aki nincs  híján  a  szilárd  elképzeléseknek,  és  cselekvéseknek.  Életét  sok  nehézség  és  szakmai csúcssiker tarkítja. Művei még manapság sincsenek teljesen feldolgozva. Életének több szegmense is igen kényes területeket érint. Az ő tanári és oktatás-politikai szerepe sajátosan összefonódik a két világháború magyar történelmével, illetve a második világháborút követő durva kommunista rezsimek  egzisztenciális magyarságellenes  irányvonalával.  A  XXI.  századi  illúziókban  pedig a kulturális tévedések közepette, teljesen eltörpül minden hazai nagyérdemű munka, a nagy időtlen rohanásban.   Jelenleg   sorsszerűnek   hat   minden   kultúrában   szereplő   és   szerepelni   kívánó értékteremtő attitűdben a magyar sorstalanság.

Magyarországon  a  19.  század  második  felétől,  a  20.  század  elejéig  az  oktatás  kérdése előtérben volt. Az ének-zene tantárgy fejlődésére is kísérleteket tettek.

A dualista korszak volt ez, és a kiegyezést (Deák Ferenc, gróf Andrássy Gyula) követően

1867-től az első világháborúig tart. Országunknak tanítói és módszertani példát mutatott akkoriban a    poroszos    oktatási    tanrend.    Tankönyveink    ekkor    kezdenek    íródni,    elsősorban    a természettudományok,  orvostudományok  és  történelem  témakörökben.   A  zeneoktatásban  a külföldi ének és zenei tanulmányok a mérvadók. A hazai dalanyag nincs felmérve. A néptanítók javarésze pap. A kulturális igények eltérők, és függ az etnikum, illetve a társadalmi rendszerben betöltött  szerepekből  adódó  életviteltől.  Az  1868.  XXXVIII.t.c.  az  éneket,  az  iskola  kötelező tárgyai   közé   iktatta.   Ez   idő   tájt   a   lapról   való   éneklés   tanítása   és   a   daltanítás   kérdése, szükségszerűvé  és  a  korszerűsítés  tárgyaivá  váltak.  A  külföldi  pedagógusok,  mint  Comenius, Pestalozzi  és  a  hazaiak  közül  Kájoni,  Maróthi  György,  Szepesi,  Szotyori-Nagy  Károly  stb. szolgáltak  útmutatóul,  vezérfonálként  a  néptanítóknak.1   A  törvény  elfogadása  után  az  akkori kultuszkormány a Bartalus István és Szotyori-Nagy József műveit fogadták el, és így ezek lettek alapjai  a  hazai  énektanításnak.2   A  magyar  dalkincs  ezekben  az  időkben  kerül  a  figyelem központjába, és a törvényi rendelkezések adják meg a XX. század nagy zenetudósainak munkáihoz a törvényes kereteket, mint például Bartók és Kodály munkásságának is. A nép, zenei és egyéb

1  Ádám Jenő: Módszeres énektanítás. Budapest: Turul Szövetség Könyv és Lapterjesztő KFT, 1944.

2  Ádám Jenő: Módszeres énektanítás. Budapest: Turul Szövetség Könyv és Lapterjesztő KFT, 1944. művészeti  –  színdarabok  és  irodalmi  megnyilvánulások  –  kultúréletének  főbb  helyszínei,  a kocsmák és  kávéházak,  illetve a társadalom  elitjének  a színház. A  felemelkedés kulcsaként  az oktatást tették egyedüliként felelőssé a kor vezetői. Jól tudták ezt a felelős politikusok is, mint például Eötvös József ki törvényt alkotott a kötelező iskolába járásról.3  Természetesen ez csak a kezdeti lépések elindítására volt elegendő.

Így elindulhatott a rögös úton hivatalosan is, a világ egyik legérdekesebb és -legrégibb népe kultúrkincseinek  az  összegzése  és  kiértékelése.  Beiktatása  a  magyar  oktatásba,  mint  alapokat nélkülözhetetlen dalgyűjtemények egész sora, nem volt – és ma sem – egy egyszerű feladat. A történelmi közeg tehát kedvező. Kemény munkára, és kitartásra volt már csak szükségük ez után a  kutatóknak,  hogy  a  mérhetetlen  munkát  el  tudják  végezni.  A  versengés,  a  hazai  és  idegen dallamkincs között, még ma sem zárult le. Aki ebben a munkában részt vett – és részt vesz mai napig is – annak rögös és nehéz volt az útja. Ám annál nagyobb – lehet – a dicsősége is.

2.2 Fiatal tanulóévek

Ádám  Jenő  Szigetszentmiklóson  született  1896.december  12-én.  Szülei  fontosnak  tartották  a taníttatását. Ezért meghatározó korszak volt számára, a gyermek és a fiatalkori tanulói évek. Apja kiváló fuvolista volt a maga környezetében, és anyja pedig daloskedvű vidám asszony hírnevében állt.4     A   hatások   egyértelműek.   Az   otthoni   környezet   és   a   sokoldalú   iskolai   képzések következtében, akarva akaratlanul is, a néptanítói ösztönét zsigeri élménnyé teszi. Ez személyére, és a jövőbeli TV és rádió szerepléseire igen áldásos módon fog visszaköszönni. Az utókor is újra és újra felfedezheti mindazt a dallamos beszédet, a nemes magyar kultúrát, amennyiben videó és hanganyagai  között  keres  a  népszerű  internetes  weboldalakon.  A  zenei  érzésvilágát  az  ember hozza magával a családból, esetlegesen a szűk baráti környezetéből. Ő maga nyilatkozza egyik TV interjúban, hogy „azok a dalok miket ma az óvodában tanítanak, meg az iskolában, azok nekünk anyanyelvünk volt, mi magunk is találtunk ki nem egyet” (Ádám Jenő, Duna TV, 1996.). A tanár úr tanulói évei alatt is zeneileg nyitott. Előadók tudtak rá hatni, például mikor hallotta játszani Backhaust, aki Chopin g-moll balladáját adta elő.5

Szerényen,  de  annál  nagyobb  –  Mátyás  királyi  –  tudattal,  indították  el  szülei  az  anyagi szegénységből a nagyvilágnak.

3  Németh András – Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996.

4  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Tudományos ülés. In: Balás Endre: Ádám Jenő, a tanár.

Budapest: Püski kiadó, 2000. 120-126.

5  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

A pedagógusi pálya – akkoriban is – igen eltérő megbecsülésnek örvendett. Kenyérharc volt ez a javából. Eltérő fizetéssel rendelkeztek attól függően, hogy polgári vagy középiskolai, illetve magasabban preferált tanítóról van e szó.6 Ádám Jenőnek hivatástudati nehézségei nem voltak, és ezt még erősítette benne családja is, mert ma már tudjuk, hogy őt nem csak a Jóisten, de a családja is tanítónak szánta. Ő ezt szívesen is vette és nem ellenkezett sem sorsassal sem öntudattal. Nem gondolkodott ő egyéb munkán. Mutatja ezt az is, hogy neki igen nagy emészthetetlen fájdalma lett, mikor a Kádár-korszak (1959) emberei őt, akarata ellenére nyugdíjazták. Béketűrő és alázatos volt.  Jelleme  a  sok  külső  és  belső  nehézségek  ellenére  is  erős  maradt.  Sosem  hagyta  magára elárvult népét kit haláláig nevelt és tanított láng-lelkével.

A négy elemi osztályt az I. kerületi Krisztina Téri Iskolában végezte el – ez ma a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium –. Koedukációs iskola volt. Az átlagnál fél évvel hamarabb vették fel. Saját bevallása szerint nem igazán volt ez jó hatással rá, nem vált hasznára, mert nem ment neki a tanulás. „[…] Butácska, bámészka, szórakozott bambácska voltam, és a számolástól irtóztam. […]”. Visszaemlékezéseit olvasva sajnos ez derül ki. Rá a vegyes iskolai osztály rossz benyomást gyakorolt, és ellenszenvét leküzdeni nem tudta evvel kapcsolatban. Az éneklés, írás és olvasás tárgyakat szerette. A földrajz kiemelkedően foglalkoztatta és hatással volt rá minden, amit el tudott olvasni ebben a témában, azokban az időkben. Ez az érdeklődése haláláig megmaradt.  Gyerekkorában  sokat  költöztek  apja  rendőri  hivatása  miatt.  Így  négy  évesen felköltöznek Budapest Déli pályaudvar melletti Pálya utcába. Ezután még két lakásváltás történik. Egyszer az Attila út 85-be majd a Városmajorba.

Az iskolát folytatva – látja a családja az érdeklődési köreit – apja (rendőr) a budapesti 12. kerületi Győri úton működő Gyakorló Polgári Iskolába íratja be (1907). A Magyar Királyi Állami Polgári  Iskolai Tanítóképző-Intézet az 1907/08 tanévtől kezdődően már  részekre oszlik, és ide ebbe  a  gyakorlóba  kezd  el  járni.  Személyisége  itt  kezd  el  kiforrni.  Az  éneket  és  a  földrajzot Altenburger Adolf tanította neki.7  A tízes éveiben kezd formálódni zenei alkata és tudjuk róla, hogy 12 évesen már dalokat és latin nyelvű misét ír.8  Innen már számára egyenes út vezetett a főiskolai Tanítóképzőbe.

A   Budai   Tanítóképzőben   a   tanulók   14-18   éves   korukig   tanulhattak,   és   érettségi bizonyítványt szerezhettek. Plusz egy év végeztével tanítói képesítőt is kaptak.9  A középiskolai intézményben  hegedül,  zongorázik  és  orgonál.  Az  operába  jár  el  előadásokra,  ugyanakkor

6  Mann Miklós: Oktatáspolitika a 19-20.század fordulóján. Pedagógiai Folyóiratok, 2009/4. (internet).

7  A Magy. Kir. Állami Polgári Iskolai Tanítóképző-Intézet: Almanach. Budapest: Fritz Ármin Könyvnyomdája,

1908

8  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

9  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

összhangzattant  is  tanul  ezekben  az  években.  Így  készül  az  élet  kihívásaira.  Utóbb,  amikor visszaemlékezik, a nehézségek ellenére is, – barátja Horusitzky Zoltán így ír róla – így szeretett vallani önmagáról: „Legjobban szeretem, ha tanítónak neveznek”.10 Így látható, hogy bármerről is fújt a szél, hivatástudata szikla-szilárd maradt, amíg élt.

A Tanítóképző elvégzése után munkát talál és tanít a XII. kerület Diana utcai iskolában. 19 évesen beiratkozik a tanárképző főiskolára, és négy szakot kezd el (történelem, magyar, német és földrajz). Ezzel egy időben beiratkozik a Zeneakadémiára is.11

Életének  egyik  legkomolyabb  fordulója  ezek  után  következik,  és  ő  ezt  is  túl  fogja  élni, mégpedig   nem   is   akárhogy.   Ezerszínű   szimfóniája   dicshimnuszt   zeng   majd   bele   hazája felemelésére és erősítésére, mint azt jó honvédő katona és hazafi teszi.

2.3 A háború évei alatt

Behívják katonának 1916. december 17-én. A húsz éves fiatalembert rövid kiképzés után Galíciába majd Ditróra, a frontra viszik harcolni, ott fogságba esik és csak kemény 4 év után tud visszatérni az országba.

Ezekben az éveiben sem adta fel a művészi ambícióit. Továbbra is a nagy álma felé haladt, hogy kiváló zeneszerző és karmester legyen belőle. Ezért rengeteget tett a fogság évei alatt is.

„Hallatlan vitalitása és sokoldalú tehetsége hozzásegítette a megoldáshoz”.12 A háború gyötrelmei sok mindenre megtanítják az embert. Kín-keserves élethelyzet az, lett-légyen szó szerelem vagy halál láttán, ami tombolt akkor az ember körül. A kitartó szabad szellem mindig azt csinálja, amit akar. Ő teljes valójával bizonyítja ezt.  Például, többek között avval is, hogy katonadalokat gyűjt. A fogságban elhurcolt emberek közt, kinn Vlagyivosztokban, a fagyos szibériai vadonban lévő fogolytáborban   zenekart   szervez,   100   fős   férfikart   tanít.   Zenetörténeti   dolgokról   beszél, színielőadásokat  ad  elő  társaival,  és  komponál  (1917).13  Erejéből  tellett,  hogy  „[…]  társulatot szervezett,  és  azzal  műsoros  előadásokat  rendezett  végig  egész  Szibérián.  Dirigált,  énekelt, zongorázott […] Puskin verseket szavalt […]”.14  Pénzt is hozott ez számára, ami hozzásegítette, hogy haza tudjon érkezni Magyarországra. A háború évei alatt az emberi pusztítás, a járványok, a halálközeli élmények, felerősítették benne a hitet, hogy a kultúra, ami oly nagy kincs volt számára a  világháború  alatt,  többet  ér  egyszerű  társalgási  formánál.  Az  1917-s  évek  az  Oroszországi

10  Horusitzky Zoltán: „Ki volt, mi volt Ádám Jenő?”. Muzsika 25/7 (1982. Július): 25-26

11  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

12  Horusitzky Zoltán: „Ki volt, mi volt Ádám Jenő?”. Muzsika 25/7 (1982. Július): 25-26

történésekben nagy fordulatokat hoznak. A bolsevik forradalom megrendíti az oroszokat. „[…] fogságba  esett  […]  Vlagyivosztok  közelében  […]  tífuszjárvány  tört  ki,  Ádám  is  megkapta  a ragályt, hosszú ideig élet és halál között vergődött, de túlélte a válságot, életben maradt”.15   „[…] májusban beteg lesz, farkasvakság gyanúja áll fenn, és mint hadirokkantat kicserélés céljából a nyár  folyamán  hazairányítják  […]  a  hazautazása  meghiúsul”.16  Kálváriájának  még  közel  sincs vége.  Fáradhatatlan,  és  a  tetterő  a  magaslatokba  vág  nála.  Hajthatatlan  makacs  szigorral  nem törődve egészségi állapotával, színházban zongorázik – mozi zongorista a némafilmek korában – napi 12 órát (Pertopavloszk, 1919). Ínhüvelygyulladás gyötri. Zeneiskolát  alapít Tatarszk-on.17

„Lefordítja oroszra a János vitézt. Fogolytársával, Berecz Ottóval Razdolnojéban 1917-ben vad diófából    ötoktávos,    rövid    zongorát    készítenek,    amelynek    hazaszállítását    elvállalta    a Habarovszkban székelő svéd konzul. A hangszert a városba beözönlő kozákok baltával darabokra törték. Berecz Ottó, aki a tábori istentiszteleteken a kántori szolgálatokat is ellátta, három hónap alatt ágydeszkából és ócskapiacon beszerezhető alkatrészekből hordozható harmóniumot készített, amelyet összecsukva meneküléskor futva magukkal tudtak vinni. Mindketten túlélve a háborút, viszontagságos  úton  hazatérve,  a  harmóniumot  is  sikerült  hazajuttatni.  Egy  Berecz  Ottó  által készített hiteles másolat megtekinthető a hajdúszoboszlói városi múzeumban. Később a kapcsolat itthon  is  megmaradt  köztük.”18   A  következő  idézetben  egy  levél  tartalmát  olvashatjuk  mely visszaemlékezés a katonai szolgálat éveire. A levél kelte 1958.12.29. „Átmelegedett szívvel, a csodaként ködlő múltba bolyongó lélekkel idézgetem Berecz Ottó, Édes Bátyám maga készítette aranyos  emlékű  zongorácskáját,  amelyen  az  ő  jóvoltából  játszogattam  1917-18-as  esztendők razdolnojei  hadifogsága  legendássá  vált  nyomorúságának  idején,  annyiszor  álmodhattam  bele magam az önfeledt muzsikálás áldott gyönyörűségébe. Elsuhant 40 év. Kezem alatt zengett, dalolt Bösendorfer, Blüthner, Steinway és annyi más. De dicsekedhet csak egy is azzal, hogy egy 21 éves ifjú rajongó, tiszta szerelme úgy ölelte volna lelkére, ahogy – őt! (Ádám Jenő)”.19

Olvasva a sok visszaemlékezést sokszor magam is ámulatba esem, hogy ilyen létezik. Van kis  hazánknak  egy  ekkora  hatalmas  egyénisége  és  ezt  csak  nagyon  nehezen  lehet  megtudni. Ellenben, az értéktelen és tömegterméket ajnározó reklámok, ezer és ezer számra ontják a butító, félnótás igazmondóit. Igaza volt Szokolay Sándornak mikor a búcsúbeszédében így mondta, hogy egy rendkívüli ember dőlt ki sorainkból (1982. május).20

 

15  Horusitzky Zoltán: „Ki volt, mi volt Ádám Jenő?”. Muzsika 25/7 (1982. Július): 25-26

16  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

17  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

18  Berkesi Sándor: Ádám Jenő, a néptanító. A „magyar módszer” kidolgozója emlékére. Parlando 2017/2

19  Berkesi Sándor: Ádám Jenő, a néptanító. A „magyar módszer” kidolgozója emlékére. Parlando 2017/2

3. Az I.világháború utáni tanuló-, tanítóévei (1920-1925)

1920-ban négy év fogságban elszenvedett időszak után tud csak visszatérni az országunkba. Ősz van ekkor és egyik rosszból a másikba csöppent bele. A megdöbbenés számára óriási. Az ország romokban hever a Trianon-i békediktátum (1920. június 4.) miatt. A népek, akik eddig lakták a kárpátokat,  mind  szemben  állnak  egymással.  Ezek  az  élmények  űrt  hoznak  létre  benne.  A fogságban, igen csak messze a hazától, az országról, szinte semmi hírt sem hallott. Itthon „[…] pökhendi magyar darutollas főhadnagy rájuk kiállt […] maguk még katonák, vigyázz, jobbra át, indulj […]”.21

3.1 Ádám Jenő 1920 őszétől újra tanítani kezd, és tanítják.

„[…] a Balti tengeren át, Berlin érintésével, 1920 őszén érkezett haza. Külön engedéllyel, másfél év alatt elvégezte az amúgy négy éves polgári iskolai tanárképzőt. Kőbányán vállal állást, ahol négy szaktantárgyát tanította: magyart, németet, történelmet, földrajzot. Rövid idő alatt elvégezte a  polgári  iskola  énektanárképzőt  is.  Oklevelének  kelte:  1921.  szeptember  21.  A  zenei  tárgyak eredménye  mind:  jeles”22   A  később  híressé  vált  Kodály,  zeneszerző  osztályába  személyes meghallgatás után fel is vette őt (1921-től). Beiratkozásának időrendbeli sorrendje a következő:

„[…] (I: 1921/22; III: 1923/24; IV: 1925/26- 3 év) […].”23  „Kertész Gyula ajánlotta figyelmébe

Kodály zeneszerzés  osztályát,  ahol  hamarosan  padtársa  lett”.24  Itt,  és  ekkor  tanulnak  vele  egy csoportban  ők  –  kik  szintén,  és  méltán  híressé  váltak  saját  tudományukban  –  Szelényi  István, Kerényi György, Kertész Gyula, Szigeti Mihály, Bárdos Lajos, Seiber Mátyás, és Doráti Antal.

Aki tanuló és tanító is egy azon időben, azzal az előnnyel rendelkezik, hogy az elméleti tudást rögtön gyakorlatra is válthatja, így a kettő párhuzamosan fejlődik. Tudhatja az ember, miben kell fejlődnie. Ádám Jenő így nyilatkozik a háború utáni évekről; „[…] folytattam zongora- és hegedű   tanulmányaimat,   majd   zeneszerző   hallgató   lettem   Kodály  osztályában”.25    Az   élet mélységeit   megjárt   ember   határozottságával   e   képpen   emlékezett   vissza   Ádám   az   első találkozására Kodály Zoltánnal, a Zeneakadémiai felvételi mikéntjéről (1921). „Az intézmény II.

21  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

22  Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága. Ádám Jenő Alapítvány. 1996.

23  Berlász Melinda: Kodály Zoltán és tanítványai. A hagyomány és hagyományozódás vizsgálata két nemzedék életművében. In: Szalay Olga (szerk.): A Kodály-tanítványok népzenetudományi bibliográfiája (1913-2005). Budapest: Amulett ’98 Nyomdaipari és Szolgáltató Kft. 2007. 348.old.

24  Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága. Ádám Jenő Alapítvány. 1996.

25  Bieliczkyné Buzás Éva: Ádám Jenő – a nép zenetanítója. Emlékszoba alapítvány, 2015. (internet)

emelet 15. termében […]”.26  „Már két és fél órája várakoztam. Nyüzsögtek az élmények bennem. Külsőm miatt is szorongtam. Az a ruha volt rajtam, amit ronggyá nyűtt katonaruhám helyett a habarovszki ócskapiacon vettem. Szinte elzsibbadtam a kavargó emlékektől, amikor váratlanul nyílt az ajtó, s kilépett Kodály. Sohase láttam, még képről sem, mégis megismertem. Nem nézett rám, de éreztem, hogy meglátott. Ment egyenesen a tanári szoba felé. Most már nyugtalan lettem;» egy életem egy halálom «rányitottam. Ott állt a szoba közepén. Bal kezében pohárként a termosz kupakja,  jobbjával  egy  darabka  kekszet  roppantott  el  fogai  között.  (…)  A  tanáriból  kijött,  s  a terembe lépve intett, hogy kövessem. Egyenesen az ablakhoz ment, s hosszan nézett le az utcára. Én meg őt néztem. 39 éves, feltűnően sovány ember volt, gyér, vörösbarna, rövidre nyírt szakáll övezte  beesett,  sápadt  arcát.  Tekintete  inkább  szomorú  volt,  sem  mint  borús.  (…)  Hirtelen megfordult, a zongorához ült. A kiadós halláspróba után zavartan vettem elő szerzeményeimet, javarészt  zongorakíséretes  dalokat.  Egyet  a  zongorára  tett,  s  intett,  hogy  adjam  elő.  Míg  én énekeltem, közben a többit nézegette. Ismét hosszú, szótlan percek következtek. Akik ismerték őt, bizonyára emlékeznek  ezekre a feszült, kínos» generálpauzákra  «.Végül odavetette:» Pénteken kettőkor! «és hirtelen távozott. Két szó mindössze”.27

Tapasztalatai és tudása ekkorra már tudatos, és elmélyült érzékkel mutatják neki az utat, a szinte már-már hites áhítattal, és odaadással kezelt pedagógiában. Tudta, hogy az ének és zene tanítása több mint egy egyszerű, és hétköznapi tantárgy. – Aki ezt vállalja, hogy tanítja, többet vállal. A materialista világnézettől eltérő ember vállalja, hogy a megfoghatatlant is megfogja és megmutatja –. Tudta, hogy a hangok több egy egyszerű fizikai megvalósulás. És egész élete is ezt bizonyítja. Könyvei nem tudálékosak, hanem ékesszólással lényegre törőek. Tudta, hogy az ének- zenét  más  tárgyakkal  szemben  összehasonlítani  nem  célszerű.  „Közös  iskolai»  egyszintre «hozásuk  hibás  dolog”.28   Nem  összehasonlíthatóak  az  általános  tárgyakkal,  mint  például  a történelem, matematika, és a népek nyelveivel. Értelmes hozzáállásával kivívja a nagyra tisztelt tanárának (Kodály Zoltánnak) megbecsülését is.

Tanulmányi évei (1920-1925) alatt kitanulta a szakma csínyját-bínját. Ezekben az időkben keletkezett  művei:  Ez  a  mi  földünk  (ifjúsági  daljáték  3  felvonásban),  I.  Vonósnégyes  (3  tétel,

1924), 35 magyar katonadal zongorakísérettel (1924), Dominika szvit (1925).29    „ A Dominika című zenekari szvitjét Dohnányi Ernő mutatta be a Filharmónia Társaság egyik hangversenyén, nem mindennapi sikerrel. Ennek a műnek zenetörténeti jelentősége van: a népdalban gyökerező új

26  Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága. Ádám Jenő Alapítvány. 1996.

27  Berkesi Sándor: Ádám Jenő, a néptanító. A „magyar módszer” kidolgozója emlékére. Parlando 2017/2

28  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

29  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

magyar zene hangján szólt”.30 Kodály Zoltántól egy újfajta szemléletet kaptak. A modern és mégis sajátosan magyar zenék írásának kulcsát. Szerette volna, ha a magyar ember magyar zenéken nőne fel.

3.2 A kor zeneszerzése és annak megélése, kritikája

A kor zeneszerzésével kapcsolatban idézem a hazai zenei berkekben köztudott tényt, hogy amikor is  a  friss  Zeneakadémiai  –  zeneszerző  –  végzősök  (1925)  zenei  írásaikat  mutatták  be  a Zeneművészeti  Főiskola  növendék-hangversenyén,  a  becsmérlő  kritikákat  kapva,  miként  és hogyan reagált rá Kodály Zoltán. 1925-ben a Budapesti Hírlapban Tizenhárom fiatal zeneszerző címmel látott napvilágot az a cikk, melyben Kodály Zoltán védelmébe vette diákjait, a fentebb említett   vizsgaelőadással   kapcsolatban   megjelent   lejárató   újságcikk   miatt,   vállalva   így   a felelősséget ez által. „ […] Ezzel a szerzők még nem akartak a nagy nyilvánosság elé lépni. A növendékhangversenyekkel a sajtó nem is igazán szokott foglalkozni. Ezúttal azonban a művek egy részéről célzatos, rosszakarattal teli sajtóközlemények jelentek meg, melyek részben egész nevelő munkám ellen irányuló támadásokba mentek át. […] Minden igyekezettel rajta vagyok, hogy növendékeim a polifon stílust,» a zene szanszkritját «– mint egy kiváló angol író nevezi – […]  minél  jobban  megtanulják.  Nekünk  azonban  nemcsak  európai,  hanem  egyben  magyar zenészeket kell nevelnünk. […] Csak az európai és magyar hagyomány egybeolvasztása hozhat létre olyan eredményt, amely a magyarság számára is jelent valamit. […] Közülük Ádám Jenő, Bárdos  Lajos,  Seiber  Mátyás  és  Szelényi  István  az  iskolai  követelményeket  jóval  meghaladó mesterségbeli tudásra tettek szert. […]  Horusitzky Zoltán meleg, egyéni lírája nagy ígéret. Ádám a szélesívű, melodikus irányhoz hajlik. […] A becsületes munka szeretete megvan mindnyájukban – akiben nincs, az hamar elmarad mellőlem – s az erkölcsi komolyságnak az a foka, amely ma általános a művészfiatalság között, a háború előtti boldog időkben ritka kivétel volt. […] Nem akarunk idegen zenekultúrát majmolni. Megvan nekünk a magunk mondanivalója, a világ kezd már ránk figyelni. A magyar zenét nem mi találtuk ki. Meg van az már ezer éve. Mi csak ápolni, őrizni  akarjuk  a  régi  kincset,  és  ha  olykor  megadatik  nekünk,  gyarapítani.”31  Ebből  az  idézett részekből  is  látszik,  hogy  Kodály  Zoltán  szívén  viselte  sorsukat.  Kemény  válasz  ez  a  – hagyományosan  –  állandósult  kritikára,  mely  az  akkor  felvirágozni  készülő  népzene  alapú zeneszerzői  stílus  kialakulásának  elején  érte  az  akkori  hallgatókat.  Ádám  Jenő  egy  ritka

30  Horusitzky Zoltán: „Ki volt, mi volt Ádám Jenő?”. Muzsika 25/7 (1982. Július): 25-26

31  Kodály Zoltán: Visszatekintés. Bónis Ferenc (szerk.): Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. II. Budapest:

Zeneműkiadó Vállalat, 1982. (389-393. old.)

visszaemlékezését is szeretném ide idézni az akkori emlékéről. „ Elérkezett az utolsó vizsgánk. Igyekeztünk jól feltarisznyázni magunkat. Meglepetésünkre a bizottság elnöki székébe hosszú, hófehér szakállal Brahms hasonmása, Bartók és Kodály egykori nagytekintélyű tanára a 72 éves Koessler János foglalt helyet. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik itt maradt megszemélyesítője, aki  bizony  még  magyarul  se  tanult  meg.  A  vizsgán  egyenként  adtuk  elő  szerzeményeinket zongorán. Koessler mindegyikünk művében talált kifogásolni valót, sőt dorgálni valót is. Én egy vonószenekari rondót vittem (hagyatékában nem található – valószínűleg elveszett. Sz. M.). Némi botránkozással dörrent rám… azaz miféle rondó ez, melyik típusba sorolható? Olyan módszeres besorolásra gondolt, amilyennel mi az órákon nemigen bajlódtunk. A hangulat feszes volt, Kodály leplezte  zavarát,  hiszen  egykori  tanára  előtt  egy  kicsit  ő  is  vizsgázott.  Mivel  én  hallgattam, Koessler  erőteljesen  maga  válaszolt.  Ez  egy  rondó,  második  fokozatban.  Nos,  rövidre  fogva, elnökünk  az  eléje  terjesztett  növendékek  osztályzatait  kivétel  nélkül  egy  fokkal  rosszabbra minősítette.  Elszontyolodva  oszlottunk  szét,  de  tudtuk,  hogy  honnan  fúj  a  szél.  Másnap  kora délelőtt az igazgatói irodában volt dolgom, amikor hírtelen feltárul az ajtó és berontott Meszlényi titkár  szobájába  Kodály.  Belevetette  magát  egy  bőrfotelbe,  öklével  annak  oldalsó  támláját verdesve a botránkozás és a harag indulatától remegő hangon ismételgette: nem, ez nem megy, nem lehet, nem tűrhetem. A titkár felugrott és gyorsan becsukta az ajtót. Ilyen felindultnak sem előtte sem később nem láttam Kodályt soha.”32  A zeneszerzés, is mint sok más tudomány képes a dogmák kialakítására. Ez, ha keveredik politikával, akkor szívbe maró tud lenni. Sosem a kritika az, ami bántja a kreatív embert, hanem az igazságtalanság, a lenéző, és romboló hozzászólások. Evvel szembe kellett nézniük a hallgatóknak is. Mihelyst az ember – a csigaházból – hírtelen a nagyvilággal találkozik, akkor a komfort nélküli hidegség az mi elsőre hűti a kedélyeket. Kinek a zeneszerzői mesterségre, isten adta érzéke van, az hűen önmagához, – nem törődve semmivel – halad az úton, mit neki álmai és ihletett pillanatai adtak. Ezt bizonyítva Ádám Jenő ki már rutinos volt a zenélés és fellépés mikéntjében. Így nyilatkozott; „Tanuló éveim idején egymást érték a szerzői  estjeim.  A  Zeneakadémia  és  a  Royal  teremben,  a  Corvin  moziban  folyt  a  küzdelem  a közönség és a sajtó elismeréséért!”33  Szeretnék ide idézni egy látszólag nem a tárgyhoz tartozó dolgot, de ha olvassuk e pár sor verskivonatot, akkor mindjárt megértjük a kor alkotóit, érzelmi állapotaikat.

„A mi üdvünk a változás,

A mi imánk: mindig előre.”34

32  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

33  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

34  Ady Endre: A papok istene Népszava 35/98 (1907. április 24.) 5.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy akik a Csonka-Magyarországon, és az első világháború utáni években,  közszerepléseket,  illetve  vezetői  szerepeket  vállaltak,  kaptak  hideget,  meleget  is. Szükségük  volt  belső  elhivatottságra,  különben  elvesztek  volna.  A  zene  és  annak  léte  és meglétének élése egy hivatási felvállalással ért fel már azokban az időkben is. Ádám Jenő pedig kitartásának  köszönhetően  elindult  az  általa  megálmodott  zenei  pályáján,  és  hűen  igyekezett mindig felnőni az adott feladatokhoz.

3.3 A sikert és elismerést érezhette

Példának álljon itt egy idézet a halálának 100. jubileumi alkalmából megírt kis – igazmondó – füzetből,  melyet  Balás  Endre  írt,  Ádám  Jenő  visszaemlékezéseiből  és  méltatásából.  „Egy borongós,  hűvös,  esős  nap,  szürkületkor,  riadtan  szólt  be  édesanyám:  valaki  idegen  kopog  a konyhaajtón…  Aki  belép:  Kodály!  Hogy  miképpen  talált  ránk  ma  sem  tudom.  Az  ablaktalan szobán át bevezettem hozzám. Hellyel kínáltam, nem ült le. Ennyit mondott:» Adja ide a kvartettet. Zürichbe  megyek  a  Psalmus  bemutatójára.  Magammal  vinném,  gondolom  sikerül  előadatnom

«.”35 A szóban forgó mű, egy a zeneművészeti tanulmányai alatt készült anyag, az I. vonósnégyes.

Tudhatta belül, hogy jó úton jár. Terv-terv hátán, s népszerűsége az egyetemi évek befejezése után is csak nőtt. Ezt az a késő romantikus zenei hatásai, és a magyar népdalos érzésvilága is segítette. Tudott ő nemes, lírikus is lenni, és avantgárd is, ha akart. Minden együtt volt, hogy beteljesítse mit rá rótt a végzet. Szakmai pályafutásában egyre-másra éri el a kirobbanó sikereit.

Itt kívánkozik még a Dominika című szvit nagy zenekarra írott művének idézése. Ádám Jenő tanuló  évei  alatt  olyan  szintet  tudott  elérni,  melynek  bírtokában  már  e  művét  csak  kitörő lelkesedéssel fogadva és méltatással idézhették a kortársak. Farkas Ferenc egy interjúban (1996, Duna  TV)  úgy  nyilatkozott,  hogy  a  Dominika  című  mű  az  első  magyar  stílusú  alkotás,  mely megelőzte Kodálynak és Weiner Leonak hasonló irányú műveiket. Mikor Székely Miklós interjút készített Farkas Ferenccel – mely interjú teljes egészében olvasható a könyvében – azt a kijelentést olvashatjuk tőle, hogy „Nos, Ádám Jenőre én nagy tisztelettel és szeretettel emlékezem vissza, mert egy kicsit ironikusan azt szoktam mondani, az első Kodály zenekari művet Ádám Jenő írta. Mert   a   Dominica   szvit,   az   bizony   megelőzte   Kodálynak   a   zenekari   műveit.   Kodály, visszagondolva,  egy  kicsit  féltékeny  volt  rá,  és  ezért  irányította  őt  a  szolmizációs  rendszer kidolgozására, amivel hát eléggé elfoglalta, és nem nagyon jutott neki ideje komponálásra.”36

35  Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága. Ádám Jenő Alapítvány, 1996

36  Székely Miklós: Tudományos ülés. Interjú Farkas Ferenccel, 1995. november 22-én. In: Székely Miklós: Ádám

Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000. 140-145.

4. 1925-től 1929-ig, mint kórusvezető, tanár, zeneszerző, előadóművész, népdalgyűjtő

Elkezdődött hát a zeneszerzői és előadói élete. Ezen szakasza az életének még nem teljesen feltárt. De tudni lehet, hogy már ekkor jelennek meg az alkotásai. Ezen művei a következők voltak még az egyetemi tanár és oratóriumi karnagy munkái előtti időkben: Cselló-zongora szonáta (1926), 12 orosz népdal ének-zongora kísérettel (1927), Lacrima Sonata (1927), Falu végén kúrta kocsma (1928) mely 5 szólamú férfi kórusmű.

„Népdalgyűjtéssel 1925-ben kezdett el foglalkozni Kodály buzdítására”.37 Gyűjteménye egy részét   meg   is   jelentette,   melyben   1927-től   1929-ig   vannak   a   népdalok   dátumozva.   E népdalgyűjtemény több  kiadást  élt  meg  (1953.  1955.  1971.).38  Én  tudok még  két  kiadásról  is, mégpedig  1974  és  1986-ból.  Több  mint  harminc  népdalról  tanúskodik  ez  a  kiadvány,  melyet Tulipán 95 címmel jelentettek meg először (1953-ban).39 Főként Nógrád, Somogy, és Zala megyei gyűjtéseket tartalmaz ez a kis dalos könyvecske – magán könyv gyűjteményem része az 1986-os kiadás   –.   Mellékletben   közlök   (33-tól   a   35.   képig)   eredeti   Ádám   Jenő   által   készített népdalgyűjtésről  fényképet,  mely  variáció  is  például  az  Én  ültettem  a  cédrusfát  című  magyar népdalról.  Szöveg  és  dallam  lejegyzésben  is  többlet  mutatkozik  –  például  a  dallamékítésben, ritmusban –.

Életének 33. évében eljön a házasság kötés ideje is, és feleségül veszi Rőhmer Olgát (1929), aki földrajz tanár volt.

37  Berlász Melinda: Kodály Zoltán és tanítványai. A hagyomány és hagyományozódás vizsgálata két nemzedék életművében. In: Szalay Olga (szerk.): A Kodály-tanítványok népzenetudományi bibliográfiája (1913-2005). Budapest: Amulett ’98 Nyomdaipari és Szolgáltató Kft. 2007. 348.old.

38  Berlász Melinda: Kodály Zoltán és tanítványai. A hagyomány és hagyományozódás vizsgálata két nemzedék életművében. In: Szalay Olga (szerk.): A Kodály-tanítványok népzenetudományi bibliográfiája (1913-2005).

Budapest: Amulett ’98 Nyomdaipari és Szolgáltató Kft. 2007. 349.old.

39  Ádám Jenő: Tulipán 95 Magyar népdal. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1953.

5. 1929-1959-ig az életének legkomolyabb szakasza, néptanítóként, tankönyvíróként, karmesterként

5.1 A karmester

De bizony nem csak zeneszerzői álmokat kergetett Ádám Jenő. Karmesteri ambíciói is voltak.

„Életének a legszebb szakasza” (1996 Duna TV). Így tudósít minket a szerkesztő asszony Bartalus Ilona  abban  a  dokumentumfilmben,  melyet  a  születésének  100.  –  jubileumi  –  évfordulójának alkalmából készítettek.   „Mesébe illő, ahogy a vezényléssel találkozott, mely aztán élete egyik nagyon fontos alkotó elemévé vált.”40  Karnagyként egy szuggesztív, meggondolt és vezényléseit „némán” megtervező művészegyéniség volt (Forrai Miklós, 1996 Duna TV). Színt, és tűzzel való áhítatosságot  tudott  közvetíteni  a  zenekar,  a  mű  és  a  közönség  között.  Gondolatait  meg  tudta mutatni, érzéseit ki tudta fejezni a művekkel kapcsolatban.

5.2 „1929. a karmesteri sikereinek is a kezdete”.41

Ádám visszaemlékezése megmutatja, hogy milyen vágyakozással – elragadtatva – tudott lenni, mikor  is  a  Zeneakadémiai  hallgatóként  hatásait  feleleveníti:  „Úgy  1924  táján  […]  az  egyik zeneszerzési óra után beosontam a Nagyterembe, ahol hatalmas kóruskoncert próbája volt. Bach h-moll miséjét adta elő a Budapesti Ének és Zenekar Egyesület, karnagyának Lichtenberg Emil vezetésével. Számomra olyan élmény volt, mint hegymászónak a Himalája csúcsára való érkezés […].”42  Innentől kezdve a kapcsolat nem szűnt meg a karnaggyal. Járt a próbákra. Így idézte a múltat: „[…] egy alkalommal zongorához ültetett, aztán el sem engedett, kísérője, korrepetitora lettem a kórusnak”.43   Érdeklődése az oratórium műfaj irányába lankadatlan maradt, és ez segítette a karnagyi pályáján is.

Egy helyettesítési alkalommal pedig – szinte berobbanva a köztudatba – az első igazán nagy karmesteri sikerét érte el (1929-ben). Lichtenberg   Emil   dirigálta   volna   Haydn:   Évszakok   című   oratóriumát,   de   sajnos megbetegedett, és Ádám az ő helyét vette át. Ez – a beugrás – átütő siker volt számára, és az

40  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

41  Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága. Ádám Jenő Alapítvány, 1996.

42  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

43  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

előadás, – remekbe szabott  – bemutatkozásának első fontos állomása is egyben. Álljon itt egy memoár életének ezen fordulópontjáról. Íme:

[…] Történt, hogy 1929 karácsonyára Haydn: Évszakok című oratóriumát tűzték műsorra. Igen ám, de Lichtenberg beteg lett, aztán hónapokig kezelték Bécsben, haza sem jött. A kórus vezetősége engem bízott meg a mű betanításával. Nem kis dolog, de vállaltam. Telt múlt az idő, elérkezett a hirdetés, újság plakátok stb. ideje. De ki fogja  vezényelni?  Ferencsik János éppen akkor   ugyanabban   az   évben   kezdett   dirigálni.   Nem   vállalkozott   rá.   Döntenem   kellett… vállaltam… Nem bántam meg, sem én, sem más. Nagy siker volt. A sajtó és a kritika lelkendezett: új csillag tűnt fel a magyar zene egén…”.44

Bizony hosszú előkészület volt idáig. Nem csak a mű bemutatására gondolok itt, hanem egy a  háborút  megjárt  veterán  emberre  is,  aki  soha  apró  pénzért  el  nem  adta  tehetségét.  Kitartó szellemiségű, álmainak útján haladó művész emberként méltósággal tudott megjelenni a szakma és közönség előtt.

Ez a komoly tetőpont az 1929-es év, életének – Krisztusi – 33. évében érte utol. Rengeteg tanulás  és  szorgalom  kellett  ahhoz,  hogy idáig  eljusson.  Ádám  Jenő  az  első  világháború  alatti történéseit hasznára váltotta. Ahogy a mondás tartja, hogy ami nem öl meg, az megerősít.

Ádám Jenő vezényelte (1930) a Zeneakadémia akkori főigazgatójának (Hubay Jenő) Petőfi szimfónia című művét, Georg F. Händel: Saul, és Eszter című oratóriumát, és sorjában egymás után még nagy sikerrel, Bach, Liszt, Berlioz, Kodály műveit. Siker, siker után a zenei pódiumokon. Ami számára rendkívül megragadó volt, és szívesen elevenítette fel sikerei közül, az a Händel: Saul című oratóriumának előadása volt. Így hangzott el egyik interjújában: „Rendkívüli, drámai egy mű,  amelyik  szinte  kiugrik  a  Händel  oratóriumok  közül.  Azt  tanítottam  be  és  márciusban annak volt a hangversenye, és abban a nagy megtiszteltetésben volt részem, hogy szakadásig tele terem  előtt,  ott  tapsoltak  Dohnányi,  Kodály és  Bartók  is.  Ez  volt  talán  a  legnagyobb  sikerem, amikor azzal feküdtem le, hogy: Na gyerek! Ezt jól megcsináltad” (Ádám Jenő,1996 Duna TV).

Az általa említett talentumok: „Nagyra értékelték Ádám Jenőt, mint oratóriumi karmestert.”45

44  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

45  Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága. Ádám Jenő Alapítvány, 1996.

5.3 A néptanítás, mint tanári habitus

Tanított mihelyst hazaért. A tanítás akkoriban nem ugyanazt jelentette, mint manapság. Abban a korban a Csonka-Magyarország újra szervezése volt a legfőbb politikai irányvonal. Mindent ez alá rendeltek.  A  tanítás  megnehezült.  Kinek  és  mit,  és  hogyan  kéne  tanítani,  sajnos  problémává kezdett válni. Dr. Helméczy Mátyás (történelem tankönyvíró) írja könyvében visszaemlékezését, hogy „Eszembe jutottak a légoltalmi liga idős tábornokának a szavai, aki visszautasította felettese hibás döntésének végrehajtását, és vállalta is a visszautasításért ódiumát: az erős és bátor embernek vállalnia kell a felelősséget tetteiért és szavaiért. Félember, vagy annál is rosszabb az, aki ezt nem meri megtenni”.46  Jól tükrözi ez a kijelentés azt, hogy, hogy álltak az emberek önmagukkal és dologtudásukkal a világban, és avval szemben.

Már nagyon korán figyelmeztet Ádám, hogy az oktatás fokozatos szétnyílásban van. A kor fiatal  tanulóinak  jellemzői,  hogy  alaposan  felkészültek,  a  szakmai  tudásuk  és  informáltságuk kiváló, ugyanakkor nincs szellemi, erkölcsi neveltetettségük, és ez nem mindig a vallás irányából tekintendő, „[…] az egyiket kapták, a másik hiányzik”.47

A magyar zene hiánya, és a külföld totális majmolása, igencsak szembe tűnt a kor nagyjainak. Sokan a cigányzenét tekintették akkor a magyar zenének. Nyitottsága az embernek igen hiányos volt,  és  sokszor  hivatkozott  rá  az  ember,  hogy  nincs  füle,  hogy  meghallja  a  zenékben  a különbséget.   A   népi   kultúra   nincs   jelen   a   színházakban.   Több   a   zenei   mondanivaló megvalósításához szükséges idegen népek beszédéinek lejegyzése, mint a magyar. Nagy harcok mentek  akkoriban,  és  számtalan  rosszmájú  kritika  kísérte  eleinte  a  néptanítók  és  magyar kultúrharcosok munkáit. Lényegesek ezek, mert nem csak kétkezi rabszolgák és uraik léteznek, amit tudtak nagyon jól már akkor is. A zene és énekkultúra fejlődése mindig és minden korban sajátos.  Így  tudjuk  visszafelé  behatárolni  a  zenei  korszakokat  is.  A  huszadik  században  a dodekafónia és az atonális zenék közepette igen merész és meglepő lehetett, hogy valaki más és mégis  mély  tartalmú  esetleg  pentaton  vagy  pentachord  zenéhez  nyúljon.  A  zenei  tagoltságok érzékelése itt ebben a korban több mint fontos. Egy bizonyos Nagy István (Marosvásárhely) ének- zene tanár soraiból szeretnék idézni, mert kiválóan rámutat lényeges háttérgondolatokra. 1934-ben kezdte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát és két fajta új zenei stílust gondolt, hogy a huszadik század meghatározója lesz. „ Az egyik az úgynevezett negyedhangrenszer volt […] A másik zenei irányzat a dodekafónia […]”.48 Ezekben az időkben forradalmian új volt például az ének tanításban

46  Dr. Helméczy Mátyás: Sorsregény. Dunaharaszti: Gyomai Kner Nyomda Zrt. 2011.

47  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

48  Nagy István: Harminc év múltán is. Korunk 31/5 (1972.május): 669-673

a relatív szolmizálás. Ezt akkor is támogatták és ellenezték úgy, mint manapság. Nem is csoda, hiszen a már említett zenei irányzatokban simán el is tud tévedni zeneileg az ember. Manapság is igaz ez, mert rengeteg zaj vesz minket körül. Például a mobil telefonunk, a közlekedési eszközök figyelmeztető  hangjai,  digitális  eszközeik  parancs  hangjai.  Abban  a  korban  az  ember  belső megrendülése okozta a hangok – tévelygését –. Hát micsoda feszültségek is lehettek a tanárban, ha szépre és jóra akarta tanítani diákjait. Így például a következő – Nagy Istvántól való – idézetben is  melyben  Kodály  Zoltán  tanárával  diskurál  zenei  kérdésekről  „[…]  többször  kértem  zenei kérdésekben  tanácsát,  véleményét  és  műveinek  interpretálására  vonatkozó  útmutatásait.  Az említett  cél  érdekében  kifejlesztett  módszerem  védelmére  és  a  relatív  szolmizálás  általam  vélt hátrányainak,    tanítási    nehézségeinek    bizonyítására    felkészülve    mentem    el    Kodályhoz. Tízegynéhány   pontba   szedett   érveimet,   aggályaimat   írásból   olvastam   föl.   Türelmesen végighallgatta, majd ugyanabban a sorrendben válaszolt. Legutolsó kérdésem ez volt:» Hogyan tudja majd egy gyermek Bartók Kánonját relatív szolmizálással elolvasni, hogyan állapítja meg a dó helyét, amikor mi, zenetanárok sem tudjuk tulajdonképpen, milyen hangnemben írta szerzője a művet?  «Kodály  ezt  válaszolta:»  Ádám  Jenőnek  is  ugyan  ezek  voltak  a  kifogásai,  s  mintha összebeszéltek volna, még a példa is ugyanaz. Csakhogy a szolmizálás csupán mankó, amelynek segítségével a gyermek meg tanul járni; később eldobhatja, és amikor már Bartók Kánonjáig eljut, nincs szüksége rá. « […]”.49  Ezen levelezésből is kitűnik micsoda hittel tudtak lenni a zene iránt és az új módszerek iránt, és kicsit sem volt mindegy nekik ki mit tesz, mond vagy csinál tanítása során.

Munkamódszerekből ezekben az időkben igen kevés van. Tehát az ének és zenetanári pálya is  egy  egyfajta  kreativitást  igénylő,  alkotási  folyamat  volt.  Tanítói  módszeréhez  tartozott,  és ajánlotta is, hogy minden órán csak perceket töltsünk szolmizálással, hangjegyírás és olvasással.50

Úgy  írnak  róla,  és  munkájáról,  hogy  ő  láng-lelkű  volt  (Szokolai  Sándor,  1982).  Nála találkozik a jellem, az erkölcs, és a józan hithűség.

Barátai visszaemlékezései során – és persze a saját elhivatottsága szerint is – ő a nép tanítója – a magyaré –. Szépet, jót tud írni róla barátja H. Zoltán: „Tanító. Ez a keresett szó. Mi van ebben a szóban? Valamilyen izzó aktivitás, elhivatottság, szeretet. A tanító nem csak ismereteket közöl, hanem megtanít valamire, hitet és eszmét ad, fellobbantja a lelkesedés tüzét. Csak a célt tekinti,

49  Nagy István: Harminc év múltán is. Korunk 32/5 (1972.május): 669-673

50  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Tudományos ülés. In: Balás Endre: Ádám Jenő, a tanár.

Budapest: Püski kiadó, 2000. 120-126.

aminek elérésére nem sajnál fáradságot, energiát és időt. Ilyen tanító volt Ádám Jenő. Megszállott, fáradhatatlan”.51

5.4 A tankönyvíró és zenéről szóló könyvek írója

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Kodály rábízza az ország első hivatalos énekkönyvének tanítói,  magyaros  módszeres  tanításának  megírását.  Mikor  elérkezett  az  idő  és  megvolt  már  a kellően összeírt népdalok száma, a tanítói tapasztalat már rendelkezésükre állt. Ádámnak akkor jött az utasítás Kodály Zoltántól, hogy írja meg a – Módszeres Énektanítás című – művet, mely az első  a  sorban,  amely  illeszkedni  és  kompatizálódni  kíván  a  külföld  tudásával,  és  a  hazai dallamkinccsel.

Kutatások  mutatják,  hogy  Kodály  Zoltán  volt  a  –  Szó  –  és  a  többiek  pedig  mindig  a megvalósító – Mi –. Ádám Jenőre többet bízott. A nehézségek ellenére az összetartás, és a tiszta – Szó – becsülete megmaradt benne élete végéig tanára iránt. „Számtalan beszéde, tanulmánya, előadása,  apróbb  megjegyzései  bizonyítják,  hogy  ezt  elengedhetetlen  kritériumnak  tekintette. Amíg Kodály az ő koncepciójában ezt mélyen elrejtette, Ádám volt az, aki szangvinikus, sokszor nagy pátoszú, teátrális, vagy éppen halk suttogó tálalásban ezt nyíltan megjelenítette. Sohasem szégyellte a nagy gesztusokkal tálalt humánumot, szeretetet, megvallani. Amíg Kodály szűkszavú, halk,  visszahúzódó,  nehezen  megnyilatkozó  egyénisége  ezt  némiképp  homályba  hagyta,  addig Ádám Jenő élettel töltötte meg”.52

Közel tizenöt év főiskolán töltött tanári szakmai tapasztalat, ami nem volt megkerülhető már az idő tájt sem, jogosíthatta fel őt ilyen nagyívű munka megírására. Természetesen Ádám már a sors-tragikus hazánk (1920) fordulópontjánál, is  mint tanár, dolgozott. Tudta a kor  emberének lélek élményeit, és mozgatórugóit. Sajátos, szakmai és korszellemi véleményt is tudott formálni. Nem  a  hülyítés  és  leépítés  volt  a  kenyere.  Nem  léteztek  akkor  még  a  hatalomban  ezek  a mechanizmusok. Tudták, kezükben van az az évszádok viharjaiban elveszett kulcs, mely újra a magyar népet az emelkedés pályájára állíthatják. Kitüntetett és támadott – árulóink és ellenségeink

– időszaka ez, a széttört országunkban. Komoly és elhivatott emberek cselekvéseire volt szükség a  két  világháború  alatt,  itthon.  Sajátos  nemzeti  problémákat  kellett  megoldani.  Ezekre  tettek kísérletet a muzsikában is. Összeszedettségre volt szükség és ez támogatásokat is nyert a politikai oldalról. Tudományos zenei munkákat készítettek, hatalmas háttértudománnyal. Hozzáférhettek

51  Horusitzky Zoltán: „Ki volt, mi volt Ádám Jenő?”. Muzsika 25/7 (1982. Július): 25-26

52  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

különleges zenei anyagokhoz – például Arany János Népdalgyűjteménye – amiből felépíthettek egy világszinten  is  egyedülálló  megalapozottsággal  készített  iskolai  énekeskönyv  sorozatot,  és mellé   a   tanítás   módszerének   kidolgozott   tanulmányát,   melyet   hozzáférhetővé   is   tettek   a szaktanárok számára, állami megbízásból elindított könyvnyomtatás formájában.

A Módszeres Énektanítás pedagógiai, útmutatói tankönyv a kor ének tanárjainak készült. Ádám Jenő életművének kitüntetett középpontjában van az, és a Szó-Mi énekeskönyv sorozat megírása. Mindkettő anyag illusztrált, amely rajzos formában is oktat (mellékletben 16-32. képig). Az énektanítás a relatív szolmizálást helyezi központba és a kézjel utáni daltanulást. A Módszeres Énektanítás című könyv az előtte már megírt és megjelentetett (1943 és 1944) két kötetes Iskolai Énekgyűjtemény – Kodály Zoltán és Kerényi György közreműködésével összeállított 6-tól 14 éves korig tanított iskolás gyerek tanítására készített – könyv dallamait veszi alapul, és azon könyvben sorba rakott, sorszámozott számait idézi, illetve visszautal rá, s közöl munkájában. Felosztja Ádám osztályokra  a  rendelkezésekre  álló  dallamkincseket,  közöl  saját  tapasztalatai  által  megfigyelt reakciókat. Ezekre ad megoldást, oldja a problémákat. Például egy kedvenc részem melyet idézek most  a  Módszeres  Énektanítás  című  könyvből.  Íme:  „[…]  hangpróbák  folyamán  sok  minden kiderül. Jó hangból jó hallásra is következtethetünk. Értelmesen, tisztán éneklő gyermek hallása is kitűnő. Rosszul, fátyolosan, vagy hamisan éneklő gyermek éneke nem minden esetben jelent rossz hallást is. Gátolhatja őt az éneklésben valamely korábbi betegség, esetleg lelki sérülés, mely ily módon hagyott nyomot a gyermek egészségében.

Alapos   vizsgálódások   eredményekét   nagy   általánosságban   az   alábbi   eredményekkel találkozhatunk:

50 gyermek közül: kitűnően énekel   10 (20%)

 

jól                „       20 (40%)

(több-kevesebb)  hibával         „       13 (25%)

gyengén       „        5   (10%)

semmit sem  „       2  (4%)

Az  egyes  csoportok  arányai  változhatnak  a  fővárosban  (kül-  és  belterületen  is  más),  vidéken (falunk, tanyán) de nagyából az előbbi arány mutatkozik.”53

A tudás mely már precíz pontossággal tudta mérni a szaktárgy alanyait, már akkor világhírű. Törekvésük, hogy egy nemzeti zenei analfabetizmust felszámoló anyagot tegyenek le az asztalra, sikerült. Közel 40 év szakmai tapasztalat, illetve több száz és ezer év dallamai állt rendelkezésükre.

Kitűnő   nyomdai   munkák   valósították   meg   az   elképzeléseiket.   Minden   egybe   volt,   hogy

53  Ádám Jenő: Módszeres énektanítás. Budapest: Turul Szövetség Könyv és Lapterjesztő KFT, 1944. 24. oldal

beindulhasson  a  nagy nemzetnevelés.  Sajnos  a  második  világháború  kimenetele  és  a  német  és orosz megszállás rányomta bélyegét az elkészített munkákra.

A  Szó-Mi  énekes  füzetek  átírásra  és  visszavonásra,  bezúzásra  kerültek,  az  1950-es  évek végén. Azok az énekfüzetek manapság ritkaságok. Nekem van szerencsém birtokolni néhányat. Nagyszerű   dallamok   vannak   benne.   Zsoltárok   magyar   szöveggel,   imádságok   különleges strófákkal. A füzeteknek címük is adódik, például a másodikosoknak szánt énekes könyv címe Lánc-lánc,  de  a  hetedikeseknek  szánt  énekes  könyvnek  nincs  címe  (melléklet).  A  strófák sorrendjének   változását   is   fel   tudjuk   fedezni.   A   versszakok   például   egyik   népdalunknál különlegesen érdekes. Mégpedig a Tavaszi szép időnek című népdalnál. A hatodikosok számára készített énekes könyvben található ez a dal, a 44-ik oldalon negyvenegyes számmal ellátva. Öt strófát közöl és a sorrendjük nem az ismert MEK internetes portálon található változatot közli (mellékletben a 24. kép). A szövegek leírása követi a magyar tájszólások rendjét, illetve esélyt ad annak használatára. A zárt e betű (ë) használata van jelen a füzetekben.

A Dal mesterei című tizenkettő kötetes, közel ötszáz egyszólamú dal anyag zongorakísérettel, maradt Ádám Jenőnek az a műve, mely jóval halálát követően is túlélte őt. A méltán népszerű dalgyűjtemény egy sor német, francia, olasz, angol zeneszerzők dallamait, kísérettel és magyar szöveggel ellátva jelentették meg először 1956-ban. Hosszútávon ez a sorozat tartotta fenn Ádám Jenő   nevét   a   –   klasszikus   –   zenét   tanulók   körében.   Méltó   párja   ez   a   Kodály   333 olvasógyakorlatának és Bartók Mikrokozmosz sorozatának.

A muzsikáról című művében pedig kiválóan, és érthető módon ír a zenei alapismeretekről. Ajánlatos lenne ez a mű a mai könnyűzenének hazánkba. Minden benne van, amit alapból tudni illik  a  zenéről.  Akusztika,  kottapéldákon  át  elemzett  művek.  Szó  van  a  népies  műdalról, hangsorokról, a hármashangzatokról csak, hogy egy pár fejezet címet említsek. Több mint hasznos, mert kiváló ízes szavajárásait olvasva játszi könnyedséggel és lényeget megragadva tud beszélni dús és gazdag illusztrációk felvonultatásával, az adott témakör lényegéről. Ezek a sajátosságok azért   is   fontosak,   mert   rohanó   világunkban   nincs   ma   már   ideje   senkinek   se,   cirkalmas körmondatokra, és több oldalon át díszítő, mondhatni barokkos irodalmi – és valljuk be – unalmas mondatokat olvasni.

Szinte minden könyvéről elmondható, hogy kiválóan felépített és átgondolt formában kívánja a tanulókat, és érdeklődőket belevonni a zene csodálatos rejtelmeibe. Az a kor melyben neki helyt kellett állnia, több mint kihívás volt.

Az akkori politikai elitnek 1945 után, sok-sok év és évtized kellett ahhoz, hogy megtizedeljék és  átformálják  az  eredeti  népdalokat,  kommunista  indulókká,  mint  például  a  Szélről  legeljetek című   dalt,   Indulj   munkaverseny   című   szövegkölteménnyé   (mellékletben   a   38-39.   kép).54

Ideológiák hatására, sok dalt átírtak minisztériumi lektorok, hogy kiszolgálják a vezető politikai hatalmi célokat. Saját véleményem, hogy ha manapság nem is ilyen eszközökkel, de a politika ma is erősen jelen van a – mély – kultúra mozgatásában. Komoly érdekek húzódnak meg a háttérben.

5.5 Összefoglaló a harmincas évekről

A zeneakadémián szolfézst, éneket tanít, kórust vezet. Oratóriumi karnagyként sorra érik a nagy sikerek.   Felkéréseket   kap,   hogy   komponáljon   színpadi   műveket,   mint   például   a   Magyar Karácsony-t. Tanul Svájcban Felix Weingartnernél. Ezt a kéthónapos karmester kurzust, banki segítségből és félretett pénzéből tudta megvalósítani. Ott nagy sikerei voltak, és a különleges – megvalósító – képességét elismerően fogadták. Elindult a karrierje és külföldre több utat tett meg (Anglia,  Belgium,  Svédország).  A  Tanárképző  vezetését  átveszi  Harmat  Artúrtól  1933-ban. Kötelezővé tette Ádám Jenő minden hangszeres zenei hallgató számára az énekkari gyakorlatot.

„Pedagógiai  elvem volt, hogy a hangszeres  növendékeket is vokális alapon kell tanítani, hogy belső képzetük alakuljon ki a kantábilitásról.”55

1934-ben  megszületik  első  gyermeke  Mariann,  és  1937-ben  második  gyermeke  Erika  is. Rádiós  előadásokat  is  tart  a  harmincas  évek  közepétől.  Központi  témák  a  tanárképzés,  és  a módszerek kérdései. Operát ír Mária Veronika címmel. A történetet egy magyar grófnő meséje szolgáltatja.56   Népszerűsíti  a  magyar  népdalt.  Hangverseny  körutakon  jár  a  Budai  Dalárdával Lettországba,    Litvániába,    Észtországba,    Finnországba,    Szerbiába.        Idézni    fogom    a Médiaszolgáltatás  Támogató  és  Vagyonkezelési  Alap  (MTVA)  a  Magyar  Országos  Tudósító kéziratában fellelhető hírt 1935.szeptember 7-i keltezéssel ellátott archív anyagából.

„Magyar zeneszerző Berlini sikere

Ádám Jenő az ismert zeneszerző és karmester egy népies tárgyú kultúrfilm megzenésítését végezte el. Ezt a filmet egy külföldi tőkeérdekeltség hazánkban készítette el. A most megtartott berlini bemutatón a film és zenéje osztatlan sikert aratott, a legelőkelőbb lapok elragadtatással méltatták a zene szépségeit. Ádám Jenő különben, aki a Zeneművészeti Főiskola énektanára, ez idő szerint Angliában   tartózkodik,   énekkari   tanulmányokat   folytat   és   az   újabb   magyar   karirodalom megismertetése érdekében fejt ki sikeres propagandát.

54  Kodály Zoltán és Ádám Jenő: Énekeskönyv az általános iskolák III. osztálya számára. In: Kovács Lajos és Péter

József. Budapest Kossuth Nyomda 1960. 42.oldal

55  Bieliczkyné Buzás Éva: Emlékeim Ádám Jenőről – a nép zenetanítójáról. Szókimondó 2015. november: 18-20

56  Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága. Ádám Jenő Alapítvány, 1996.

Pro domo: Dr. Morvay Endre székesfővárosi tanácsnok kéri a hír szíves átvételét.”57

 

5.6 Az élet egy újabb nagy háborút hoz

A  huszadik  század  elő  ötven  éve  a  népek  nagy  háborúiról  szólnak.  Annak  megélése  durván befolyásolta az ember alapvető létezését. Nagyhatalmi politikai játszmák, új világrendi eszmék és a  régi  jól  bevált  életfelfogás  küzdelmeinek  kora  volt  ez.  Népek  önállósági  harcai.  Bizonyítási kényszerek egész sora, a kis embertől a nagy vezetőkig, grófokig satöbbi. Csupán ezek a felületes tényekre alapuló felsorolásom alapján is látható, milyen nagy kockázatok is lehettek, ha az ember tenni akart valami építő jellegűt a közjóért. Mire feleszmélhetett volna az ember egy újabb háború kezdeteit láthatta. Cselekedni kellett. A kultúra óriási kavarodása vette  kezdetét.  A politikai  is egyre jobban beférkőzött a hétköznapi ember minden napjaiba. Népnevelői kérdések és tanítási kérdések  égető  szükségüket  mutatják.  Továbbra  is  meg  kellett  találni  a  szót,  kelet  és  nyugat kincseinek  kérdésében.  Látni  volt  muszáj  a  kor  hatalmi  pozícióiban  lévő  embereinek,  mit  és hogyan kell, vagy kéne csinálni. Ez a légkör teremti meg azt a munkát, melyet Kodály Zoltán adott feladatául Ádám Jenőnek. Meg kellett írnia – viszonylag rövid idő alatt – az ország ének-zene tanítási  módszerét,  mely  a  nyugat  nagy  zenei  vívmányainak  tanulhatóságát,  és  az  akkora  már alaposan felmért magyar dallamok tanulhatósága között, a kapcsolatot akarta létrehozni. Arezzói Guido  ének  tanítási  módszerét  alkalmazta  a  kárpát  medencei  népdalokra,  és  erre  építette  föl, dolgozta  ki  művét,  amelyet  osztályokra  lebontva  nehézségi  szintnek  megfelelően  tálalt.  Ilyen szabatos munka, mely összefoglalni kívánta a tudásokat ez eddig nem létezett hivatalos szinteken. Erről fentebb már írtam bővebben, így részletezni nem kívánom, csupán egy történelmi légkört szerettem volna leírni. A könyvek sajátosságai, hogy kommunista indulóktól mentesek. A háború sajnálatos  kimenetele  pedig  csak  rontott  a  helyzeten.  Alkalmazkodni  kellett  a  megszállók parancsainak.  Már  pusztán  az  csodának  tekinthető  mai  szemmel,  hogy  egyáltalán  meg  tudták menteni a tudásokat és így manapság tisztán visszafejthetőek a torzítások, és a valódi tényeket lehet  újra  megtalálni.  Fellelhetőek,  kutathatóak  a  régi  anyagok,  bár  nem  mindenki  számára elérhetőek, és esetleges tényeken alapuló rehabilitáció pedig majdnem lehetetlen még ma is. Az 1940-es  évek  dúlnak  az  összevisszaságoktól.  Nagyszerű  művek,  népek  bukásai,  -izmusok sokasága, elnyomás a kommunista rezsimek alatt, és szellemi harcok végeláthatatlan küzdelmeit

57  Dr. Morvay Endre: Magyar zeneszerző berlini sikere. Budapest, 1935.szeptember 7. 17. évfolyam 203. szám. (Kézirat: Magyar Távszolgáltató és Vagyonkezelői Alap, Magyar Országos Tudósító, internet)

tudjuk felfedezni. Nem áll meg az élet, mondhatnák nagy egyszerűséggel. Munka és tenni akarás van bőven.

5.7 Rádiós szereplések az 1940-es évek alatt, ritka archív újságcikkek

A rádió ezekre az időkre már fontos szerepet töltött be a kultúra terjesztésében. Ádám Jenő így vall azokról az időkről: „Én azonban azt gondoltam, hogy amíg felnő ez a nemzedék, addig is kell valamit tenni. Egy alkalommal azt mondtam: „Mit szólna – itt Kodály Zoltánra gondol – Tanár úr, ha  én  a  rádió  mikrofonját  használnám  fel  erre  a  célra?  Egyszerre  több  százezer  embert taníthatnék!” Ő nem nagyon hitt a tervem sikerében. Nem vitatkoztam vele, hanem elkezdtem ezt a munkát is. Első sorozatom 1941-ben a Skálától a szimfóniáig címmel ment. Azokhoz a felnőtt hallgatókhoz szóltam, akiknek a legelemibb zenei ismerete sincs meg. Nem tudományosan, hanem egyszerűen, szinte elbeszélgetve mutattam rá a zene szépségére. Ezeket a rádióelőadásokat írásban is rögzítettem és 1943-ban könyvben is megjelentek. Másik feladatomnak, sőt kötelességemnek azt  tartottam,  hogy  ráébresszem  a  tömegeket  legsajátabb  zenei  kincsére,  a  népzenére.  Magyar ének-magyar  lélek  címen  kezdtem  el  a  népdaltanítást.  Megszerveztem  egy  kis  zenekart  és kamarakórust. Először elénekeltem a dalt» akkor még szép bariton hangom volt «aztán elemeztem a szöveget is, hogy hogyan kell értelmezni, hiszen olyan képletesek a mi népdalaink. Kis történetet is  fontam  köréje,  elképzelve,  milyen  alkalomból  születhetett  meg  annak  a  lelkében,  aki  azt valamikor régen énekelgette, és ami aztán szájról-szájra terjedt. Minden alkalomra feldolgoztam egy népdalt, Egy részük nyomtatásban is megjelent 35 magyar népdal címen. Utólag bevallom, én bizony  szándékosan  szegültem  szembe  a  közfelfogással,  amely  1939-40  táján  alig  sejtette  a körülöttünk   settenkedő   veszedelmet!   Úgy   gondoltam,   a   daltanítás   védőoltás,   szellemi honvédelem! 1944 májusában, amikor éppen A tavaszi szép időnek kezdetű dallal biztatgattam a kornyadozó közhangulatot, leplezett szándékomat a német lektor észrevette és letiltottak. Hanem» szörnyű áron bár «az a tavasz mégiscsak eljött és megadatott, hogy eldúdolhattuk a dalt: Felsütött a nap sugára. A Szabad Nép 1945. április 29-i számában jelent meg a hír:» Május elsején újból megszólal a Magyar Rádió. De ezúttal nemcsak a hang lesz új, hanem a hangnem is. Legyen az új idők új magyar rádiója az emberi értelem, az igaz gondolat, a testvériség és szabadság hirdetője. És ne csak szórakoztatója, hanem nevelője és vezetője is legyen a sokat szenvedett magyar népnek

«.Amikor  lehetett,  folytattam  a  népdaltanítást  ott,  ahol  a  háború  előtt  abba  kellett  hagynom. Először a Munkás Kultúrszövetség színes, változatos, irodalmi, zenei témájú műsorában vettem részt. Később pedig Dalolgassunk címen tartottam a népdalfélóráimat. Mivel akkoriban főleg élő egyenes adás ok voltak, az esetleges hiba elkerülése miatt mindig nagyon pontosan kidolgozott, s előzőleg kipróbált terv szerint vezettem a műsort.”58

Egy másik cikket illetve interjút idézek a Magyar Rádió archívumából, Új népdalok születnek címmel. Íme: „Ádám Jenő, ez az egyedül a művészetnek élő karmester, zenepedagógus tisztában van  a  magyar  dal  terjesztésének  hihetetlen  fontosságával.  A  rádió  műsorában  hétről-hétre felcsendül  egy  félórára  az  igazi,  nemes  értelemben  vett  magyar  dal.  Egyszerű,  közvetlen előadásmódjával,  magyarázataival  egy-kettőre  népszerűvé  tette  a  Dalolgassunk  félórákat.  – Ezerkiláncszáznegyven   őszén,   tehát   hat   évvel   ezelőtt   hallhatta   a   közönség  először   ezt   a műsorszámot – mondja Ádám Jenő. Ennek legfőbb indító oka az egyre erősödő német elnyomás volt. A magyarság kezdte elveszíteni saját magát és kellett valami, ami a mázsás súlyoként ránk nehezedő német mentalitást egyensúlyozni tudta.  A német katona» slágerek  «a» Márikák  «az» Erikák «elborításával fenyegették az egész zenei életünket, s nem volt más, ami segítsen ezen a szörnyű pestisen, mint a magyar dal. A mi dalunk! Élet elixírként hatottak ezek a félórák, hiszen a szórakoztató zene egy olyan fajtája hatolt be még a legkisebb faluba is, ami éket vert a nép és hagyományai  közé  és  zenei  nevelésünk  olyan» nem  magyar  «alapokon  nyugodott,  amely nem teremthetett mást, csak zenei janicsárokat.

–   Ezeket   az   előadásokat   ma   már   az   egész   ország   nagy   figyelemmel   kíséri,   és   egész levélgyűjteményt   tudok   felmutatni,   amelyben   megtalálhatók   a   magyar   társadalom   minden rétegének képviselőitől kapott elismerő sorok.

–  Miből áll egy» Dalolgassunk «műsor?

– Részben a magam gyűjtéséből, részben más kutatók gyűjteményeiből választhatunk ki néhány dalt, s ezeket a szó legszorosabb értelmében betanítjuk a hallgatóknak.  Elmondjuk a szöveget, rámutatunk annak gyakran nehezen felismerhető szépségeire s aztán egy körülbelül tíztagú kórus az én vezetésemmel éneklik a dalt.

– Születnek új népdalok?

– Minden ellenkező híreszteléssel szemben állítom, hogy születnek. Az arató legények, a kukoricát morzsoló lányok ajkán születő nóták nem városias műdalok. Az egyedüllétet kereső magyar ember szereti önmagát dallal szórakoztatni s ezek mind <saját szerzemények>.

– De csak a békét áhító, békét hirdető dalok maradnak meg, mert ezek a legőszintébbek. A többi háborús szülött belefullad az idők sodrába”.59

 

58  Bieliczkyné Buzás Éva: Emlékeim Ádám Jenőről – a nép zenetanítójáról. Szókimondó 2015. november: 18-20

59  Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelési Alap: Magyar Rádió: Új népdalok születnek 1946. 49.hét,

december 10-17-ig. (internet)

A  Magyar  Rádió  intézményéről  –  ahol  kényszerű  nyugdíjazása  után  is  dolgozhatott  –  így vallott Ádám: „Nagyon szerettem ezt az intézményt és hálával gondolok kitűnő munkatársaimra is. A főiskolai tanítás mellett a rádiós munka tette teljessé az életemet. Igaz ugyan, hogy volt olyan időszak, amikor választanom kellett a zeneszerzés és a mikrofon között. Da úgy gondoltam, hogy ha megírom a III. vonósnégyesemet, azt csak pár százan hallgatják meg, de a mikrofonon keresztül pár százezer ember figyelmét hívhatom fel a zene szépségére. Ezt többre értékeltem”.60

 

5.8 A negyvenes évek

A negyvenes évek Ádám számára hoz jót és rosszat is. A budapesti ostrom alatt családjával házuk pincéjébe – Csaba utcai ház – hat héten át le voltak húzódva. A nép-nemzeti tanítás folyamatos cenzúrája alá került. Vádemelés és ejtés borzolta életét. Előadásain ott vannak a politikusok is. Kodály megbízást ad Ádámnak a Békés-Tarhosi Állami Énekiskola intézmény véleményezésére, mely tervet Gulyás György készített.

5.9 Kitüntetések és nyugdíjazás

Sok munkával telik az idő Ádám számára, és az ötvenes évek forgatagában is ötlettel telve, tele tetterővel szolgálja az ének-zene művészetet. Folytatja tankönyvírói karrierjét. Pályázatot nyer, és így megírja az általános iskola 1-8 osztályos énekkönyveket, heti 2-2 órára tervezve. Ezek később Gát  József  körmönfont  akcióin  keresztül  a  zúzdába  kerülnek.  Sajnos  lánya  Mariann  16  éves korában meghal (1950). A Tanárképző vezetését elvették tőle, Gát József lett az utódja (1953).61

De nehogy csak rosszat említsek az ötvenes évekből, ezért kiemelném a két nagy kitüntetését is.

1955 Érdemes Művész díj, és ebben az évben még megbízást kap Zathureczky Edétől, hogy az Ének  Tanszakot  vezesse.  1957-ben  Kossuth-díj.  Hangszerek  és  hangszínek  című  szimfonikus művének bemutatója. 1958-ban visszakapja a tanárképző vezetését Gát Józseftől. Külföldi utak Oslo, Koppenhága, Bern. 62 évesen ISMC kongresszusi igazgatójává választják. 1959 a kényszerű nyugdíjaztatásának éve, melyet „[…] írásban Aczél György miniszterhelyettes adat ki”.62

60  Bieliczkyné Buzás Éva: Emlékeim Ádám Jenőről – a nép zenetanítójáról. Szókimondó 2015. november: 18-20

61  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

62  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Tudományos ülés. In: Balás Endre: Ádám Jenő, a tanár.

Budapest: Püski kiadó, 2000. 120-126.

6. Kezdetét veszi a világkörüli utazások sora, a magyar népzene és kultúra népszerűsítéséért

 

6.1 Rövid áttekintés az életének utolsó szakaszáról

A mélyrepülést a rádió és TV munkák akadályozzák meg. Örök fájdalma maradt Ádámnak ez a kényszerű nyugdíjaztatás. Esze ágában sem volt nyugdíjba vonulni. Ez a fordulópont (1959) a kezdete is a mozgalmi dalok és népdal átköltések megszilárdulásának. 1959 novemberében kerül nyomdába az az általános iskolák harmadik évfolyamának szánt Énekeskönyv, mely ugyan viseli Ádám   nevét,   de   ezt   ugyan   ő   nem   írta   (melléklet).   Gyakorlatilag  ekkor   már   az   óriások szerénységével „félre álltam, nem pöröltem” (Arany János) gondolatával élve, már csak külföldi utakat tesz a magyar szórványban élők közé, a népzene és ének témakör népszerűsítése végett. Utazik   a   hatvanas   évektől   Kanadába,   Braziliába,   Észak-Amerikába.   Bach,   Kodály,   Liszt, Palestrina,  és  saját  műveket  vezényel.  A  hetvenes  években  cikk  jelenik  meg  az  Élet  és Irodalomban:  Egy  világsiker  kurta  története  címmel.  1972-ben  Argentínában  a  nagy  magyar történésszel, summerológussal Badiny Jós Ferenccel (Nap fiai) is találkozik.  Domonkos László spanyolra fordítja a Módszeres Énektanítást Metodo Kodály címmel. Eljut a Hawaii-szigetekre, Japánba.  Betegségei  kezdenek  előjönni  rajta.  Látása  romlik,  hát  és  légzés  problémák  gyötrik. Itthon 1973-ban Nívó-díjjal tüntetik ki. Dalmáciában, Svájcban pihen. 1976-ban öccse meghal.

1978-ban dokumentumfilmet készítenek Ádámról a lakásán (László Zsuzsa). Bárdos Lajos készít vele interjút az  Így láttam Kodályt című sorozathoz. 1979-ben megnyílik a Szigetszentmiklósi Ádám Jenő Emlékház.

1980-ban  kiadják  Madridban  a  Módszeres  Énektanítást  annak  ellenére,  hogy  Ádám  Jenő tiltakozik ellene (Ördög László és Fausto Roca). 1982.május 15-én meghal Budapesten. Sírkövére véste Kelemen Kristóf szobrászművész, hogy Én ültettem a cédrusfát. A lánya Erika nem sokkal utána követi édesapját (1983. január).

6.2 Ádám Jenő az egyházzenében

Életére nagy hatással volt a protestáns zenei világ, hisz maga is mélyen vallásos (kálvinista) volt. Írt  gyerekkorában latinnyelvű misét is (12 évesen). Az én falum című művének első tételének végén a rézfúvósok játszák a 90. zsoltár dallamát (1927).63 Erről az anyagról már írtam egy korábbi fejezetben, de most visszatérve rá írnom kell, hogy a Dominika szvit négytételes zenekari műve és Az én falum című szimfonikus magyar témájú programzene ugyan az. Méltatlanul mellőzve van ez az anyag is, hisz megtalálni nem is lehet sehol sem – az internet világában –. A Magyar Rádió  archívumában,  is  mint  elveszett  felvétel  van  számon  tartva.  Oratóriumi  karnagyként felejthetetlen s korának nagy sztárja volt. Händel: Saul című előadását máig emlegetik, akik még emlékeznek   rá.   Tervei   között   volt   a   protestáns   egyházzenei   tanszék   megszervezése   is   a Zeneakadémián.64  Protestáns szervezet (CE) felkérte, hogy szervezzen konferenciát, illetve, hogy irányítsa azt. 1935-ben volt ez az esemény és erre az alkalomra meghangszereli a kongresszusi himnuszt kórussal és zenekarral. Előadásokat tart az egyházzenei zenekultúra kérdéseiről, és élete utolsó évtizedeiben is lankadatlan figyelemmel kíséri a Debreceni Kántus munkáját. Temetésén is Berkesi Sándor a Debreceni Kántus kórussal az Ádám J. Ábel siratása című művet adták elő, ahol nagy láng-lelkesedéssel búcsúztatták a huszadik század egyik legnagyobb magyar zene tanítóját.

„[…] Egy ember, a zene, a népdalaink tudósa, művésze, aki egész életében világító fáklyaként lobogott,  élt,  dolgozott,  –  lánggal  búcsúzott.  A  benne  kiváló  láng  még  egyszer  –  a  maga valóságában – koporsójánál a tisztelet és gyász virágerdejéből égő fáklyaként tört a magasba. A Farkasréti temetőben, a ravatalozó előtti téren a koszorúkra borult egy kandeláber. A magasba csapó  lángok,  az  izgalom  és  megdöbbenés  közepette,  mögöttem  egy  idős  házaspár  hangját hallom:» Lánggal búcsúzik Ádám Jenő…«”65

„Jajgat  az  ember,  korunk  embere.  Rémüldözve  jövőjétől,  kínozza  jelene.  Agyát,  szívét példátlan ismerethalmaz feszíti-kuszálja. Mi körülötte zajlik, szüntelen szitálja. Hiába. Hol vesse meg lábát, Honnan vegye tanulságát? Nézzen néha vissza, tanítsa saját múltja.”66

63  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

64  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

65  Schelken Pálma: Lánggal búcsúzott. Parlando, 1982. 8/9. 5-7.

66  Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

7. Összegzés

Ádám  Jenő  élettörténete  a  magyar  ének-zene  történetének   egyik   legkiemelkedőbb  alakja. Méltatlanul van mellőzve. Azok az írások és zenei hanganyagok miket életéről manapság lehet találni könyvtárban és interneten, hűen mutatják, hogy ki is ő valójában. Őszinte érzelmeit kezelni tudó nagy – magosságos – példakép. Félelmetes mennyi manapság a hasonlóság a két korszak között. Ha a kultúra elveszíti, illetve gyengül fontossága, akkor az üres, és sivárság lesz helyette. Pedagógiai  szemlélete  ma  sem  lehet  unalmas  a  szakember  számára.  Nem  lehet  minden  pénz kérdése. Korunk nehézségei az ő korának nehézségei is. A felületes és instabil oktatási irányok haszontalanok. A legnagyobb értke műveinek, hogy összehozni akar, és javasol. Nem tudálékos, de annál inkább aprólékos. Szól egyszerű emberhez és szakemberhez. Értékteremtő és felkaroló gondolatvilága irányként is szolgálhatna még manapság is. Műveinek kutatása, munkát igénylő feladat. Kimeríthetetlen forrás lehet Ádám Jenő annak, aki hivatásként tud tekinteni az ének és zene  iránt.  Az  ő  munkássága  politikai  úton  lett  elhallgatva,  és  rombolva.  Személyisége  még manapság is mindenkinek mást jelent. Tisztázatlan a helyzete és több és több kutatást igényelne még, hogy művei alapján újra értékelhessük művészi egyéniségét. Tankönyvírói karrieréből pedig a sallangos kritika kiszedése volna a helyes út, kutatói csoportok munkái álltal. Természetesen konyhapénzből nem lehet teljes igényességgel kikutatni a valóságot. Erre is áldozni kéne kulturális alapokból  –  már ha  létezik  ilyen  –.  Jelen  dolgozatommal  tudtam  mutatni  és  bizonyítani,  hogy kiválósága nem egyszerű, és nem egyszinten mozgó történet. Azokat, amiket fel tudtam kutatni, mind  hitelesek  és  eredeti  forrásokból  származnak,  egy  része  magángyűjteményei  darabjai, másrészük internet és könyvtár. Cenzuráltsága még ha nem is van jelen intenzíven napjainkban, de érezhető. Műveit eddig jegyzékszámba senki nem vette, nem gyűjtötte egybe, és nem dolgozta fel. Egyszerű és nemes, következetes pedagógiája ma nem divatos, sőt megkérdőjelezett.

Újdonságok  sorát  tudtam  felsorakoztatni,  hogy  minden  negatív  megítélésének  feloldására kísérletet tegyek. Zenei informatikai szakirányú tanulmányaim során, tudtam készíteni egy saját magam által írt népdalfeldolgozást Ádám Jenő kedvenc népdaláról, amelynek címe: Én ültettem a cédrusfát. Kottaszerkesztő programmal kivonatot készítettem a népdalfeldolgozás főbb részeiről, melyet mellékletben közlök, evvel is megtisztelve az ő emlékét.

Nagyságát mérni olyan dolog és munka, mely azt a személyt, aki ezt megkísérli, az kap az Ádám féle tanítói mentalitásból, és nem is bánja meg.

8. Felhasznált szakirodalom

A  Magy.  Kir.  Állami  Polgári  Iskolai  Tanítóképző-Intézet:  Almanach.  Budapest:  Fritz  Ármin

Könyvnyomdája, 1908

Ady Endre: A papok istene Népszava 35/98 (1907. április 24.) 5.

Ádám Jenő: Módszeres énektanítás. Budapest: Turul Szövetség Könyv és Lapterjesztő KFT, 1944. Ádám Jenő: Tulipán 95 Magyar népdal. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1953.

Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága. Ádám Jenő Alapítvány, 1996. Berkesi Sándor: Ádám Jenő, a néptanító. A „magyar módszer” kidolgozója emlékére. Parlando

2017/2

Berlász Melinda: Kodály Zoltán és tanítványai. A hagyomány és hagyományozódás vizsgálata két nemzedék  életművében.  In:  Szalay  Olga  (szerk.):  A  Kodály-tanítványok  népzenetudományi bibliográfiája (1913-2005). Budapest: Amulett ’98 Nyomdaipari és Szolgáltató Kft. 2007. 348.old. Bieliczkyné  Buzás  Éva:  Emlékeim  Ádám  Jenőről  –  a  nép  zenetanítójáról.  Szókimondó  2015. november: 18-20

Bieliczkyné Buzás Éva: Ádám Jenő – a nép zenetanítója. Emlékszoba alapítvány, 2015. (internet) Dr. Helméczy Mátyás: Sorsregény. Dunaharaszti: Gyomai Kner Nyomda Zrt. 2011.

Dr. Morvay Endre: Magyar zeneszerző berlini sikere. Budapest, 1935.szeptember 7. 17. évfolyam

203. szám.  (Kézirat: Magyar Távszolgáltató és Vagyonkezelői Alap, Magyar Országos Tudósító,internet)

Horusitzky Zoltán: „Ki volt, mi volt Ádám Jenő?”. Muzsika 25/7 (1982. Július): 25-26

Kodály Zoltán és Ádám Jenő: Énekeskönyv az általános iskolák III. osztálya számára. In: Kovács

Lajos és Péter József. Budapest Kossuth Nyomda 1960. 42.oldal

Kodály   Zoltán:   Visszatekintés.   Bónis   Ferenc   (szerk.):   Összegyűjtött   írások,   beszédek, nyilatkozatok. II. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1982. (389-393. old.)

Mann  Miklós:  Oktatáspolitika  a  19-20.század  fordulóján.  Pedagógiai  Folyóiratok,  2009/4.

(internet).

Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelési Alap: Magyar Rádió: Új népdalok születnek 1946.

49.hét, december 10-17-ig. (internet)

Nagy István: Harminc év múltán is. Korunk 31/5 (1972.május): 669-673

Németh András – Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996. Schelken Pálma: Lánggal búcsúzott. Parlando, 1982. 8/9. 5-7.

Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000.

Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Tudományos ülés. In: Balás Endre: Ádám Jenő, a tanár. Budapest: Püski kiadó, 2000. 120-126.

Székely Miklós: Tudományos ülés. Interjú Farkas Ferenccel, 1995. november 22-én. In: Székely

Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága. Budapest: Püski kiadó, 2000. 140-145.

9. Mellékletek

1. Ádám Jenő (A kép a Zeneakadémia honlapjáról

 

való, https://lfze.hu/lexikon_nagy_elodok/adam-jeno-1766  )

 

2.  A  végzős  Zeneakadémiai  hallgatók

1925-ben. Balról jobbra: Szelényi István, Szigeti Mihály, Kertész Gyula, Bárdos Lajos, Kodály Zoltán,  Kerényi  György,  Seiber  Mátyás,  Ádám  Jenő  és  Doráti  Antal  (A  kép  az  interneten megtalálható itt: https://www.parlando.hu/2017/2017-2/Tanmuv-Berkesi.htm )

3. Ádám Jenő a karmester. Szobra Szigetszentmiklóson a róla elnevezett iskola előtt áll 2015 októberétől. A szobrot készítette: Zsin Judit.

 

 

4.     A     híres-hírhedt     könyv,     keményborítású megjelenésben, Turul kiadásban (1944). Magángyűjteményem darabja.

(Módszeres Énektanítás című könyvből)

5-6. A nagy útravaló Kodálytól.

(Módszeres Énektanítás című könyvből)

7. Az előszó.

8-9.

 

könyvből. A 4-10. képig.

10. Részletek a Módszeres Énektanítás című

11-12.

13-14.

 

15.  A  11-15.  képig  részlet  látható  az  Iskolai Énekgyűjtemény példatárból. Az első kötetben egy különlegesség is szerepel, mégpedig Arany János  dalgyűjteményéből  a  Gólya,  gólya  gilice című  magyar  gyermekdal.  A  második  kötetből pedig a híres Simonffy Kálmán dallamát figyelhetjük meg (14 és 15. kép)

 

16-17.

18-19.

 

Az  első  országosan  teríteni  kívánt ének-zene könyv és részletei (16-32. képig)

20.  Az  első  országosan  teríteni  kívánt  ének-zene

tankönyv és részletei (16-32. képig)

21-22.

23-24.

 

25-26.

27-28.

29-30.

31-32.

33.  Az eredeti Én ültettem a cédrusfát című magyar népdal, Ádám Jenő által gépelt szöveg, és kottázott dallam fényképe.

34-35.

36. Én ültettem a cédrusfát: Magyar népdal átirat melyet magam készítettem el.

Interneten való elérése: https://soundcloud.com/bela-attila-goelloent/en-ultettem-a-cedrusfat

Csatolva a dolgozatomhoz:

37. Kották az általam készített népdalátiratról PDF formában csatolva. (Kattintson az ikonra és megnyílik a dokumentum).

38-39.

NYILATKOZAT

Alulírott Göllönt Béla Attila (név), 3. évfolyam, SZTE Juhász Gyula Pedagógus Kar Művészeti Tanszék Ének-zene BA L hallgatójaként (évf., tagozat, szak megnevezése) kijelentem, hogy ismerem a plágium fogalmát. Kijelentem továbbá, hogy Ádám Jenő élete és munkássága című szakdolgozatom saját kutatómunkám eredménye, melyet nyomtatott és elektronikus formában elsősorban az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar oktatói és hallgatói, de szükség esetén más érdeklődők is felhasználhatnak hivatkozás alapjául, olvasótermi használatra, ill. felkerülhet a tanszéki honlapra a szerzői jogok tiszteletben tartása mellett.

 

 

Szeged, 2019. 04. 18.