Bieliczky Joó Sándor két verse

FELESÉGEM

 

Szebb vagy a hajnaloknál

és megnyugtatóbb vagy nekem, mint a csönd

ibolyaillat lengi be arcod havát

az erdők ébredő tavaszában s fönt

túl a fák zizzenő levélemeletein

ahol már csak a széles mosolyú magasság

tengerében fürdik a csodálkozó tekintet,

ott keresem nekem daloló hangod égi mását,

mert Te kedvesem hozzám simuló igézeteddel

betöltöd e századdal együtt-érző életem

és boldog éveim folyója zengő hullámveréssel

szikrázik szerelmed mélyvizű medrében –

kedvesem.

(Debrecen, 1963. március)

 

Szeretnék szépen …  –  Férfi vers! 

 

Ötvenen felül

az Ember készül,

hogy a halálra

csikósként felül.

Nem mintha annyira vágyna

a földi-mély agyagos ágyba.

De romlik a szív, az idegtornya

hullatja falát a fáradt porba.

Nem voltam s nem vagyok búimádó

de érző sorsom sok-mindent látó.

Éppen ezért, ha kopognak értem

a búcsúzáskor nem roggyan térdem.

Szeretnék szépen, suhanni halkan,

a címzett én leszek, hogy meghaltam.

 

(Budapest, 1982. december 26.)

Bieliczkyné megjegyzése:

Ma éjszaka egy órakor felébredtem és felidéztem a 36 évvel ezelőtti május 8-át, amikor férjem 1 óra 20 perckor visszaadta lelkét teremtőjének.

Emlékül álljon itt az utolsó fényképe és két verse.